Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-06-08 / 21. szám
, SZEKSZÁRDI VASARHAP 2014. június 8. A Trianoni Országzászló előtt emlékeztek a 94 évvel ezelőtt történtekre Békediktátum. Maga a szó is paradoxon. A béke a megnyugvás, a csend ideje lett volna a háború évei után, amire Európának igen nagy szüksége volt. A diktátum pedig egy erőszakolt, kényszerített akarat - hazánk esetében olyan politikusok által, akik mondhatni, hiányában voltak annak a morálnak, ami a győztesektől elvárható és egy felsőbb rend által előírt magatartás- forma. E gondolatokkal indította beszédét a nemzeti összetartozás napján, a trianoni szerződés aláírására emlékezve Ács Rezső, Szek- szárd alpolgármestere június 4-én, a felújított Béla király téren. A Trianoni Országzászló előtt tartott megemlékezésen az alpolgármester arról is beszélt, hogy a győzteseket kisszerű emberi sérelmek, bosszúk vagy közömbösség vezették a nagylelkűség és a reális elképzelések helyett. Mint mondta, olyan emberek döntöttek sorsunk felett, akik - finoman szólva - nem rendelkeztek sem történelmi, sem gazdaságtörténeti, de még földrajzi ismeretekkel sem e térségre vonatkozóan. Úgy huzigálták a térképen az országhatárok vonalait, hogy a sírdogáló anyóka és a temető, a tornyos falu és a füttyös gyümölcsös közé országhatár került - utalt Radnóti szavaival a szomorú tényekre az alpolgármester, hozzátéve: ilyen meggondolatlan döntéssorozat nem sok fordult elő az egyetemes világ- történelemben. Az elcsatolt országrészeken a legalapvetőbb politikai, emberi jogaiktól megfosztva, megalázva, megfélemlítve éltek azok a magyarok, akiknek egyetlen bűnük volt, hogy Bártfán, Kassán, Szabadkán, Zomborban, Kolozsváron, vagy Nagyváradon magyarnak születtek - folytatta beszédét Ács Rezső. Az 1920. január 6-ai párizsi béketárgyalásokat felemlegetve megjegyezte: a nagyobb és nagyobb területeket követelő államok etnikai érveket nem tudtak felhozni, így általában megalapozatlan stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontokat hangoztattak. Egész magyar közösségeket adtak át úgy Csehszlovákiának és Romániának, mint egy-egy marhacsordát, csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását - hangsúlyozta Ács Rezső. 1920. június 4-én az üzletek és az iskolák zárva maradtak, a napilapok gyászkerettel jelentek meg, az utcákon pedig százezrek tüntettek.-Ne beszéljünk erről minden nap, de soha ne feledjük el! - emlékeztetett Juhász Gyulával nemzetünk tragédiájára az alpolgármester.- A történtekről a nemzeti összetartozás napján igenis beszélni kell - folytatta. - Beszéljünk is róla! És a kamasz József Attilával együtt mondjuk: Nem! Nem! Soha! Ennek fényében talán újabb, erőteljesebb jelentést kap Európában: Több tiszteletet a magyaroknak! - zárta beszédét az alpolgármester. A megemlékezésen Bacsmai László katolikus plébános arról beszélt: ugyan magyar hazánk kétharmadát, lakosságának pedig felét elvesztettük, de a magyarságnak talpra kell állnia: „Családokat, rokonokat, barátokat választottak szét, minket megnyomorítva. Ezt próbálja orvosolni a 2010-ben a polgári kormány által törvénybe iktatott nemzeti összetartozás napja, amely kimondta, hogy a határon túl rekedt nemzettestvéreink is a magyar nemzet részei!” - mondta. Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész jelen világunk pénzimádatáról, az élet lebecsüléséről, a becstelenségről beszélt és arra kérte a Mindenhatót, segítse a magyarságot tanulnia múltjából. Dr. Kaszó Gyula református lelkipásztor az emléknapon úgy fogalmazott: nemzetünk számtalan megpróbáltatásnak volt kitéve, amelyek azonban mindenkor a hitet és az állhatatosságot munkálták ki. Az elcsatolt területeken született írók műveiből állította össze a megemlékező műsort Orbán György előadóművész, amelyet Frank Ildikó színművésszel adott elő. A műsor zárásaként a Szent György Lovagrend képviselői előadásában hallhatták az egybegyűltek a Magyar hiszekegy sorait, végezetül a megemlékezők gyertyát gyújtottak a Trianoni Országzászló emlékműnél. Gy.L.
