Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-05-18 / 18. szám
SZEKSZÁRDI VASAR1AP 2014. május 18. Aranyé az Őszikék, Határé a Télikék, Tamás Menyhérté a sötétkék A Holtak vigasza című verses-fo- tográfiás album bemutatója Csíkszereda és több hazai helyszín után nemrégiben Szekszárdra is megérkezett. A számos díjjal elismert Tamás Menyhért-Móser Zolán művészpáros közös munkája az 1764január 7-ei, a székely nép ellen a Habsburg csapatok által elkövetett madéfalvi vérengzésnek állít emléket. A József Attila-díjas, Balassi-karddal is kitüntetett bukovinai születésű költő, műfordító Tamás Menyhért rendkívüli beleéléssel alkotta meg a mádéfalvi veszedelemről verseit - amelyekhez a Tolna megyei származású, de a bukovinai Tevelen nevelkedett Mósernek sikerült kiváló fotókat készítenie. „Jaj, jaj, én Istenem! Én Istenem, jaj, jaj! Ágyútűztől, füsttől / Hollósul a hajnal! // Hollószín madarat / Szárnyaltatsz éjünkre, / Hollószín virradat / Havas véred üszke, Havas véred üsz- ke!” - vezeti fel Tamás Menyhért Si- culicidiumaink könnytelen oszlopa címet viselő verse a Pro Print Kiadó gondozásában megjelent különleges albumot. Se e gondolatok előre vetítik, hogy mi várható a kötet többi oldalán; nem örömujjongás, annyi szent, hiszen a versek és a fotók az osztrák határőrszervezéssel összefüggő, 250 évvel ezelőtt történt tiltakozás fájdalmas végkimenetelét idézik meg. „Ez a nap felkelő nap volt. Lehet, hogy véres, de valamit Madéfalván diadalra vittek” - fogalmazott a Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának tagja, Tamás Menyhért, aki a Püski Kiadó gondozásában megjelent Tanúságtevők című drámakötetét is bemutatta a szekszárdi olvasóközönségnek.- Arany megírta az őszikéket, Határ Győző a Télikéket, nekem pedig nem maradt más, mint a sötétkék - utalt viccesen a Príma-díjas költő a Holtak H vigasza című album verseinek hangú- | latára, amelyet a költő akként is kom- < mentáit: annak ellenére, hogy pozitív g kicsengésűként értelmezhető számára <3 a madéfalvi történet, hiszen a bukovi- 2 nai székelyek születésének időpontjáról van szó, sorainak írása közben azért „beborul az ég felette”. A Mádéfalvi veszedelem • A privilégiumaik megőrzéséért kiálló székelyek ellenállását megtorló 1600 fős osztrák katonaságnak sok száz fegyvertelen székely férfi esett áldozatul. Az elfogottakat a Csíkszeredái börtönbe zárták, míg a több ezer, családjával elmenekült, elbujdosott székely a Kárpátokon túli Moldvában folytatta életét, majd Hadik András császári tábornagy vezetésével Bukovinában találtak új hazát maguknak. Az, hogy miként készül egy-egy fotó, a varázslaton, a véletlenen, de az akaraton is múlik - vázolta fel ars poetica-ját a kötet fotóinak szerzője, Móser, aki arról is szólt, véleménye szerint a képekről az azokhoz tartozó szövegek szintjén kell gondolkodni. „Ezek a fák szembe jöttek velem, rólam szóltak!” - véleményezte anyagát a művész. Móser eleve bukovinai székely arcokat, kezeket keresett a versekhez. Talált is, egyiket épp a Bonyhádmajoson élő Nyisztor néni személyében. Móser úgy véli, a legtöbbet az arc után a kéz árul el, s szerinte létezik speciálisan „bukovinai kéz” is. A fotográfus, aki „Tévéiről nézi a világot”, a mai napig filmre dolgozik. A szekszárdi bemutatón abbéli véleményét sem rejtette véka alá, hogy míg a kódexek megmaradnak a távoli jövőben is, addig a kötetek és képanyagok digitalizálásával semmit sem érnek el a könyvtárakban, mert tíz év múlva semmi sem marad belőlük - ellenben „amit leírunk papírra, az, míg ki nem fakul, létezni fog”. Az eseményen Fábián Éva népdalénekes adott elő bukovinai székely népdalokat. Elmondta: amint elolvasta az album verseit, azokról egy-egy székely dallam jutott eszébe. Gy.L. „Pap nélkül nincs egyház és szentmise” A misszió hazai közössége május 10-én Szekszárdon, a belvárosi katolikus templomban tartotta VII. országos találkozóját, ahol az alapító atya, Bruno The- venin avatta be a megjelenteket a francia földről indult katolikus vallási mozgalom előéletébe. A Teréz-misszió Kis Szent Teréz példájára jött létre több mint húsz évvel ezelőtt a franciaországi Li- sieux-ban, azzal a céllal, hogy a papokért, papnövendékekért imádkozzanak. Bruno atya elbeszéléséből egyebek mellett megtudhattuk, hogy Kis Szent Teréz (1873 Alencon - 1897 Lisieux) családi tragédiákat követően, 1886 karácsonyán „tért meg Istenhez”. 1888. április 9-én, Gyümölcsoltó Boldog- asszony napján aztán Teréz átlépte a lisieux-i kármelita rend kapuját, azért, hogy „lelkeket mentsen”, és elsősorban a papokért, valamint a bűnös lelkekért imádkozzék. A Teréz-misszió tagjai, mint ismert, naponta imádkoznak egy általuk nem ismert papnövendékért, papért és szerzetesért. Ennek eredete, hogy Kis Szent Teréz maga is átélte az ima erejének útját, amikor egy halálra ítélt gyilkos megtéréséért imádkozott. Egy ideig úgy tűnt, cselekedete eredmény nélküli, ám az elítélt lefejezése előtt a pap kezében lévő feszülethez nyúlt és megcsókolta azt. A kivégzés után Teréz úgy érezte: Jézus meghallgatta imáit, amelyekkel csodát ért el, hiszen a halálra ítélt megtért. A misszió életre hívásának gondolata egy gyermektelen asszony szívében született meg, aki mindig is vágyott arra, hogy pap fia legyen. Arra kérte püspökét, nevezze meg egyik papját, s megígérte, élete végéig naponta imádkozik érte rózsafüzért. Miután az asszony segítőjévé lett Bruno atyának a Lisieux-i plébánián - ahol a korábbi plébánosnak egyszer csak hűlt helyét találták -, kiderült, hogy az asszony akkor már nyolc éve imádkozott érte. Erről az imáról Bruno atyának előzetesen nem volt tudomása. Amikor végül fény derült erre, arra kért néhány gyereket, majd pedig felnőtteket is: imádkozzanak a környéken szolgáló papokért - úgy, ahogy Li- sieux-i Szent Teréz, aki két paptestvérét imádságaiban hordozta. „Mivel az értem éveken keresztül imádkozó asz- szony szintén Lisieux-ben élt, egyértelmű, hogy az indíttatást ő is Kis Szent Teréz példájából kapta” - vallja Bruno atya több nyilatkozatában. „Ti vagytok a Teréz-misszió, akik imádkoztak a bűnösökért, a papokért, akik elhagyták a szentmisét” - jelezte Bruno atya a belvárosi templomban tartott, tolmáccsal kísért előadásán. Arra kérte Jézust, égesse bele szerete- tét a papok szívébe, valamint hogy lépjen fel „Magyarország, Lengyelország, Franciaország, valamint az egész világ üdvösségéért”. Bruno atya mindenütt úgy fogalmaz: a papság az egyház szíve, illetve minden pap az egyház kincse, „ezért szeretettel, gondoskodással, figyelmességgel kell őket körülvennünk. A mi missziónk alázatos imával, szeretetből való lemondással és áldozattal igazi védőpajzsot von minden pap köré. Az imádság a mi legerősebb fegyverünk”. A délelőtt folyamán Bacsmai László szekszárdi plébános is köszöntötte a világ minden tájáról ideérkezett missziós tagságot, egyben emlékeztetett arra: 2007-ben Magyarországon járt Kis Szent Teréz ereklyéje, most pedig, hét év múltán újra a papokért imádkoznak hazánkban. „Szükségünk van egymásra, hiszen pap nélkül nincs egyház és szentmise” - emlékeztetett a templomban Bacsmai László. Öt Bíró László tábori püspök követte a köszöntésben, aki szentmisét celebrált. Bíró püspök Ferenc pápa szavait idézte a jelenlévők elé, aki úgy fogalmazott: igen jelentős fontossággal bírnak a kapcsolatok, a találkozók, hiszen az ideiglenesség kultúrájában a találkozások adják az állandóságot, amelyből az egyház is él. Gy. L.
