Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)

2014-04-20 / 14. szám

2014. április 20. 17 SZEKSZÁRDI VASARMAP Bravúros győzelmet aratott Budaörsön az FGKC együttese Ha valaki arra vállalkozna, hogy ösz- szegyűjti a kilencvenes évek kö­zepétől napjainkig tartó időszak szekszárdi kézilabdatörténetének legkiemelkedőbb meccseit, akkor az elsők közé kell sorolnia az április 13-án Budaörsön lejátszott mérkő­zést, amely a bajnoki címről döntött. A második félidő 10. percétől elképed­ve nézte a mintegy 900 fővárosi szur­koló, ahogy az ellenfél - nevezetesen a szekszárdi Fekete Gólyák csapata - ké- nye-kedve szerint alakul a mérkőzés. Szinte minden csapatrészben jobbak voltak a szekszárdi lányok és végül meglehetősen kínos mértékben, egy híján tízzel (28-19) verték a budaörs­ieket. Azok után, hogy az őszi szek­szárdi meccsen a mieink vért izzad­va dolgozták le az utolsó tíz percben három-négy gólos hátrányukat, hogy legalább döntetlenre hozzák meccset... Ilyen különbséggel verni azt a csa­patot saját otthonában, amely a Szek- szárd költségvetésének triplájából, akár százmillióból is gazdálkodhat, s amelynek a vezetősége már az indulás­nál kijelentette: irány az NB I.! Amely csapat a rangadó előtt néhány héttel - az átigazolási időszak lezárulása előtt - élvonalbeli, tapasztalt játékossal erő­sített... Mindezek egyértelműen a fő­városiak mellett szóltak, ugyanakkor talán mázsás teherként is nehezedtek rájuk, ami miatt nem tudták hozni azt, amit valójában tudnak. Tabajdi Ferenc, a csapatot lassan két éve folyamatosan építgető, sokat látott edző a maga oknyomozó higgadtságá­val a következőképpen értékelte a lá­tottakat.- A legdöntőbb tényező meglátá­som szerint az volt, hogy kollegám arra építette védekező taktikáját, hogy kivegye a játékból az egyik átlövőn­ket, Fauszt Évát. Megmondom őszin­tén, egyáltalán nem számítottam arra, hogy edzőkollegám, Mihály Attila né­hány percet leszámítva szinte végig ra­gaszkodik az 5+1-es védekezéshez. Ez nekik nagyon nem jött be, előttünk pe­dig új, mondhatni, könnyebb lehető­ségek nyíltak a gólszerzéshez, amivel nem kis örömömre éltünk is: mind a kombinációs játékban, mind a véde­kezésben a legjobbat sikerült hozni, és így alakulhatott ki a második félidőbeli komoly fölényünk után ez a nem várt nagy különbségű végeredmény - rész­letezte az edző. - Fauszt Évát a követő emberfogással öt gólon tudták tartani, de így a védekezésre több ereje maradt, s ott tudott még jobban a segítségünk­re lenni. A Vasas Edina-Gulya Krisz- tina-Farkas Anita belső hármasunk remek összhangban játszva sorra te­remtette meg a jobbnál jobb lehetősé­geket nem csak önmaguknak, de még a szélsőknek is - tette hozzá. A második félidő elejéig azonban eléggé szoros volt a meccs, a fővárosi­akra jellemző lendületes erőkézilabda megtalálta a réseket a szekszárdi falon, különösen a széleken, ahol egyébként is anyagerősebb a Budaörs.- Azt is mondhatnám, buta átlö- vés-gólokat kaptunk, s az első játékrész végéig a kapusaink sem tudtak pluszo­kat adni, de amikor Schell Gabi vissza­tért, ő ahogy mondani szokás, tényleg lehúzta a rolót. Stabil középső véde­kezésünk miatt a széleket erőltették a budaörsiek, de Gabi abszolút felkészült volt, jól olvasta a lövéseket - kommen­tált Tabajdi Ferenc. Schell Gabi már-már legendás ka­pusnak számít szekszárdi színekben. Pályafutása kezd édesanyjáéhoz ha­sonlítani, aki a hetvenes-nyolcvanas évek „bőrdíszműves” hőskorszakának emblematikus kapusa volt. A kvalitá­saik alapján mindkettejüknek az él­vonalban is helye lett volna, de úgy alakult a sorsuk, hogy Szekszárdhoz kötődésük miatt maradtak. A csalá­dos anyuka egyébiránt bajnokságokat átívelően kiemelkedőt nyújt.- Maradjunk csak ennél a mérkő­zésnél - javasolja a kapuvédő -, és ne tűnjék álszerénységnek, ha meg­köszönöm valamennyi mezőnyjá­tékosnak azt, amit ezen a meccsen külön-külön és csapatvédekezésben nyújtott. Enélkül én sem tudtam volna úgy segíteni a csapatot, ahogy. Egy-két esetben ugyan előfordult, hogy elcsúszott a védekezés, ami a legnagyobb csapatokkal is előfor­dul, és ekkor is sikerült hárítanom. Elsősorban a szélekről kapott lövé­seket említeném, amelyekre jó előre felkészültem, miután az őszi mécs­esét alaposan kielemeztem - avatott be a részletekbe Schell Gabi, aki ka­pustársával, a még az UKSE színei­ben Triffa mellett bizonyító Mészá­ros Melindával gyakorol, s egymást sarkallják a jó teljesítményre. Az ellenfél edzője egyébiránt a talál­kozó után odament a szekszárdi csapat egyik alapemberéhez, a beálló poszton meghatározó, NB I-es kvalitású Gulya Krisztához, és sportszerű gratulációjá­ban a Fekete Gólyák KC mentalitását, hozzáállását dicsérte. Kriszta elmond­ta: azokkal a kritikákkal, amiket Tabaj­di Ferenc még a 15-20 gólos győzel­mek esetében is megtett, bizony elérte, hogy a fontos meccsekre tényleg föl tudjanak pörögni a játékosok.- Amíg nálunk mindenki hozta a legjobbját vagy ahhoz közelített, ad­dig az ellenfélnél, úgy vettem észre, a nagy erőlködés görcsösségbe ment át. A tét mintha agyonnyomta volna őket - értékelte a fővárosi meccset a beállós.- Akik taktikai részfeladatokat ellát­va érkeztek a pályára, azokról is csak felsőfokban lehet beszélni - hallot­tuk Tabajdi Ferenctől. - Amikor még nem dőlt el a meccs, és ráadásul Farkas Anita jobbátlövőnk megsérült, Reisch Gabi kiválóan megoldotta a jobb ket­tő pozícióban, Zhorella Évi pedig a bal kettőben, amikor szükség volt erre - nevesített az edző, külön kiemelve Nagy Szilvia teljesítményét is, aki a já­tékból jó tíz percre kiszállni kénysze­rülő Farkas Anitát kellett hogy pótolja az átlövő poszton. Egy nagy- és egy mikrobusz telt meg a szekszárdi szurkolókkal és továb­bi öt-hat személyautóval is érkeztek, hogy ott lehessenek az év mérkőzésén a női NB I. B nyugati csoportjában. A produkció őket is meglepte; a majd’ száz fős dukkercsapat egyébként olyan 2 hangulatot teremtett, hogy a lányok egyáltalán nem érezhették magukat idegenben. Soós Ariel vezérszurkoló szuperlatívuszokban beszélt a csapat­ról, annak szinte minden játékosáról. „Már régebb óta járok a lányok idegen­beli meccseire is, de ennyien még egy­szer sem szurkoltak nekik. Ilyen han­gulatban és élményben persze még nekünk, szurkolóknak sem volt ré­szünk” - hangsúlyozta, hozzátéve: a hangulatot még a szekszárdi csapatra ízléstelen megjegyzéseket tevő műsor­közlő sem tudta elrontani. Az FGKC úgy szeretne bajnok len­ni, hogy hátralevő mind a négy mécs­esét megnyeri, legfeljebb egy döntet­lent engedélyezve magának. Egy biztos: ezt az NB I. B-t nagyon kinőtte ez a társulat... De azt is tud­juk, hogy az NB I.-ben való helytállás megintcsak egészen más dolog. B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom