Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-04-20 / 14. szám
FOTÓ: KISS ALBERT I! 2 014. április 20. SZEKSZÁRDI YASARiAP Járfás Gomb. Az üzlet fogalom Szekszárdon; rövidáru, kézimunka, hímzés és kötés húsz négyzetméteren, harmincöt éve egy helyen, a belváros szívében. Mióta az eszemet tudom, ott állt a felirat a kicsiny, félhomályos alagsori üzlet bejárata felett: Járfás Gomb. Az egykori Diczenty-ház - amely az 1800-as évek végén épült Garay János szülőháza helyén - Széchenyi utcai oldalában, a néhai ÁFOR-kút szomszédságában várta a vásárlókat. Húsz négyzetméteren több száz termék - cérnák, cipzárak, csatok, csipkék, fonalak, gombok, gumik, hímzések, kötő- és horgolótűk, rojtok, szalagok, szegők, varrókellékek, zsinórok kellették magukat. S akkoriban nem is hiába, hiszen nyolc férfiszabó dolgozott a városban... A Járfás-család először nem itt, a Széchenyi utca 40-ben, hanem pár sarokkal távolabb, az Arany János utcában nyitott üzletet. A ma a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamarának (is) otthont adó emeletes épület helyén már a háború előtt is működő Diamant rövidáru-kereskedést vették át Járfásék 1975-ben. A kis üzletet ma irányító fiú, Miklós akkor még általános iskolába járt.- Igazi családi vállalkozás volt: iskola után magam is bejártam a boltba - pörgeti vissza az idő kerekét gondolatban Járfás Miklós. - Emlékszem, az első eladott tételem tíz centi Danu- bia szalag volt: tíz fillért fizetett érte a vevő. Már akkor is az új, kreatív dolgok vonzottak, ezért kerültem Zalaegerszegre, informatikai középiskolába. A szakma idehaza akkor még gyerekcipőben járt, az ötéves érettségi találkozónkon a Commodore 64 volt a sláger... A vendéglátó-ipari főiskolán szerettem volna továbbtanulni - kiskoromtól érdekelt a felszolgálás -, de a szüleim azt szerették volna, ha a családi vállalkozásban segítek. Maradtam, s immár negyed százada csinálom - meséli.- A szekszárdiak közel nyolcvan százaléka megfordult már nálunk - folytatja Járfás Miklós. - Emlékszem, nem egyszer kaptunk levelet, vagy képeslapot, amin a címzés helyén csak ennyi állt: Gombos bolt, Szekszárd. Szüleimtől 1996-ban vettem át az üzlet irányítását, s közben meg kellett tapasztalnom, hogy az emberek vásárlási szokásai megváltoztak. Az olcsó és használt ruhákat árusító üzletek megjelenésével egyre kevesebben varratnak maguknak újat, vagy alakíttatnak át egy régebbi, kedves darabot. A városban elsőként kezdtünk foglalkozni menyasszonyi kellékekkel, de a gobelinek, majd később a kreatív hobbitermékek is nálunk voltak először kaphatóak. A beszerzés mindig az én dolgom volt: a fővárosban, jobbára a gyártónál vásároltam. Ma már gombkészítők sincsenek... A boltot a feleség „viszi”, a vásárlók pedig elsősorban a kézimunkázáshoz, kötéshez, horgoláshoz szükséges kellékekért térnek be a kicsiny üzletbe. Járfás Miklós pedig 25 évvel később valóra váltotta gyermekkori álmát, és a vendéglátásban kezdett dolgozni.- 2006-ban elvégeztem a mixer, majd nem sokkal később a barista iskolát. Négy évvel ezelőtt kerültem A Kávé Házába, Tóth Sándor mellé, akitől nagyon sokat tanultam. A koktélokból már kiöregedtem, a kávéból viszont nem lehet, így sok gyakorlás után tavaly elérkezettnek láttam az időt, hogy megméressem magam a ba- risták országos bajnokságán. Az alkoholos italok (coffee in good spirit) kategóriájában sikerült mindjárt az első helyen végeznem, így én képviselhettem Magyarországot a 2013-as nizzai világbajnokságon. Miklós azt mondja: jól érzi magát a pult mögött. A Kávé Házában kiváló csapat működik, és a későbbiekben is szeretne a kávé körül maradni, például oktatóként. S hogy mi lesz a másik pulttal? Nos, úgy tűnik, a családi vállalkozást nem viszi tovább az ifjabb generáció: Járfásék két lánya ugyanis más pályát választott.- A feleségem nagyon szereti, úgyhogy csináljuk, amíg tudjuk, amíg igény van rá - mondja. Fekete László
