Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)

2014-04-06 / 12. szám

2014. április 6. SZEKSZÁRDI VASARMAP 3. A pályázat benyújtásának határideje: 2014. április 30. (szerda) 16.30 óra 4. A pályázat benyújtásának módja: • a pályázatot 1 eredeti, aláírt példányban, • Szekszárd Megyei Jogú Város Önkor­mányzata Közgyűlésének Humán Bizott­sága részére címezve • személyesen, vagy postai úton, • zárt borítékban elhelyezve lehet benyújtani, • a borítékon jól láthatóan fel kell tüntetni a Pá­lyázati Felhívás címét, a pályázó nevét és címét, • a pályázat magyar nyelven, kizárólag a pályázati adatlapon nyújtható be, • a pályázati adatlap sem tartalmában, sem alakjában nem változtatható. 5. A pályázat benyújtásának helye: 7100 Szek­szárd Béla király tér 8.(Humán Osztály) 6. A pályázat elbírálásának módja: A pályázatok elbírálásáról Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének Humán Bizottsága dönt. A pályázónak a jelen pályázati kiírásnak a pályázat benyújtásakor kell megfelelnie, amelyet a fent kifejtettek szerint hiány­pótlás során is teljesíthet. Amennyiben egy adott kritérium vizsgálata során megállapítható, hogy a pályázó vagy a pályázat annak nem felel meg, és az alátá­masztó dokumentumok a jogszabálynak, a kiírásnak meghatározottaknak megfe­lelően benyújtásra kerültek, hiánypótlási felhívás kibocsátása nélkül elutasítható a pályázat. 7. A pályázat elbírálásának határideje: A pályázatok elbírálásáról Szekszárd Me­gyei Jogú Város Önkormányzata Közgyű­lésének Humán Bizottsága dönt a pályázat benyújtásának határidejétől számított 30 napon belül. 8. A pályázattal kapcsolatos egyéb infor­mációk: a. ) A pályázati kiírás, valamint annak mel­lékletei átvehetők Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Ügy­félszolgálati Irodáján (7100 Szekszárd, Béla király tér 8.) 2014. április 1-től. b. ) A nyertes pályázókkal Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Támogatási megállapodást köt. c.) A nyertes pályázatok finanszírozási módja: egyösszegű, utófinanszírozású, vissza nem térítendő támogatás. A Humán Bizottság fenntartja magának azt a jogot, hogy a pályázótól visszavonja a támogatást, amennyiben azt nem a pályá­zatban leírt célokra használja fel, illetőleg a támogatással nem számol el. Amennyi­ben az önkormányzat a kedvezményezet­től visszavonja a támogatást, az esetlegesen már kifizetett támogatást kamattal növelten követeli vissza. Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésének Humán Bizottság Eltűntek a sötét fellegek: újra kezdik a toborzást a szekszárdi vívók Fellélegezhetnek Szekszárd egyik legrégebbi klubjánál, a Kórház SE ví­vószakosztálynál, ahol lassan egy év­tizede küzdenek gazdasági nehézsé­gekkel. Az elmúlt időszakban ugyan vészesen lecsökkent a tőrözők szá­ma, miután a szakosztályi támoga­tás a legszerényebb dologi kiadáso­kat sem fedezte; de szerencsére azok, akiken a sportági megmaradás mú­lott, kitartottak. Nem hiába. Az edzők, egykori versenyzők - Vastag Oszkár, aki civilben szemészfőorvos és Ravasz Nándor, az egykori közle­kedésfelügyeleti igazgató - képtele­nek lennének tudomásul venni, hogy hatvan év után megszűnik a vívósport Szekszárdon. De az általuk kinevelt leghűségesebb edző, Garay Előd is a végletekig empatikus a vívósporttal. Vastag Oszkár szakosztályvezető, az egykori pécsi versenyző, aki szekszárdi színekben fejezte be pályafutását, tiszte­lettel említi a vívósport szekszárdi meg­születése kapcsán Szentgáli Gyula ne­vét, akinek emlékét utca is őrzi. De az ottjártunkkor zajlott múltidéző dispu­ta során gyorsan előkerül Kántor Já­nos, Fenyőházi László főorvosok neve, akik nélkül aligha jöhetett volna létre a vívósport Szekszárdon, a kórház által működtetett sportegyesület égisze alatt.- Hála az új sporttámogatási kon­cepciónak, a vívás mint kiemelt olim­piai sportág forrásokhoz jutott, és eb­ből valóban jut - a jelekből ítélve nem is kevés - támogatás a kis egyesületek­hez is - jegyzi meg a szakosztályveze­tő, aki a sportág olyan hőskorszaká­ban tudott elsőosztályú párbajtőröző és másodosztályú tőröző lenni, amikor elevenen élt még az emlékezetekben a Kovács, Gerevich, Kárpáti nevekkel vagy az olimpiai bajnoki címekig jutó párbajtőrözőkkel fémjelzett sikerkor­szak. A 2000-es évek elején, már szek­szárdi edzőként annak is tudott örülni, amikor a szakosztály stabil 20 verseny­zés időszakában egy-egy tőröző gye­reket fel tudtak vinni az elsőosztályú szintre vagy annak közelébe. Akkor, amikor a sportág háttérbázisa már fo­kozatosan csökkent és szakosztályok szűntek meg az országban. Központi támogatást kaptak a szek­szárdi vívók nemrégiben, méghozzá milliós nagyságrendűt. Az pedig külö­nösen jólesett a szakosztályvezetésnek, hogy nem csupán egy elektronikus le­velet kaptak a támogatásról, hanem ta­valy év végén a Magyar Vívó Szövetség elnöke látogatott el hozzájuk, s a szek­szárdi városvezetés bevonásával egy a szebb jövőt sejtető beszélgetés is zajlott.- Nagyon örültem, hogy egy a sport­ban otthonosan mozgó, kapcsolati tő­kével is rendelkező szekszárdi üzletem­ber, egykori sportvezető Horváth Ferenc közvetítésével eljött hozzánk a szövet­ség vezetője, Csampa Zsolt, és az itteni sportágfejlesztési lehetőségekről, a ve­lünk kapcsolatos területi elképzelések­ről tett említést. Ami az elmúlt két-há- rom hónapban történt velünk, az nem kevesebb, mint egy meseszerű álom va­lósággá válása, amilyenre egész pályafú- tásomat számba véve sem emlékszem. Ennyi idő alatt több mint egymillió fo­rint érkezett a szövetségtől, továbbá hoz­závetőleg háromszázezer a várostól és az anyaegyesülettől. Jóval többről van szó, mint mentőövről - lelkendezett a köz­tiszteletben álló főorvos, vívóedző, aki hozzátette: az összegből már vásároltak felszereléseket, és hamarosan vívógépe­ket is beszereznek. Reméljük, lesz kiknek, mert időköz­ben eltűntek a már kész versenyzők­nek tekinthető serdülők és ifik a szak­osztályból. De a sportágmentő edzői trió mindig talált a sportág szekszárdi főhadiszállásának számító Dienes Va­léria Általános Iskolában olyan gye­rekeket, akik érdeklődést mutattak a sportág iránt. Van lemorzsolódás, de mindig jönnek az újak.- A szükséges eszközök birtoká­ban már egyértelmű a feladat: újra el kell kezdenünk a város összes iskolá­ját érintő toborzóinkat. Már most na­pirendre kell hogy vegyük a szövetség által kínált pályázati lehetőséget, mely szerint ha találunk egy erre a sportág­ra fogékony iskolát, akkor a vívás be tud költözni az adott intézmény falai közé a diáksportkör részeként, s akár délelőtt is lehet edzés, aminek az anya­gi-tárgyi feltételei biztosítottak. Nyil­ván a bennünket már hosszú évek óta befogadó Dienes Általános Iskolával fogjuk átbeszélni először ezt a dol­got - sorolja a legfontosabb teendőket Vastag Oszkár, aki azt is jelzi, hogy ő az időigényes toborzási feladatokba ­tekintettel arra, hogy vezető beosztá­sú főorvos -, sportágszeretet ide vagy oda, már nem tud bekapcsolódni. Nyilván számíthat a szakosztály a fi­atalabb generációt képviselő harmadik edzőjére, a klubhoz, a sportághoz ezer szállal kötődő egykori versenyzőre, Ga­ray Elődre, aki az elhúzódó krízis idő­szakban is egyetértett idősebb edzőkol­légáival: ne hagyjuk elveszni a sportágat! A kérdésre, hogy mi lenne, ha a kör­zetközpont szerepét szánná a szövet­ség Szekszárdnak, Vastag Oszkár azt válaszolja: „Örülnék neki, de ehhez még fel kellene nőnünk. Mi hárman, társadalmi edzők, a mostaninál még egy picivel többet is tudnánk vállalni a nemes cél érdekében. De egy ilyen felelősségteljes megbízatás esetén, meglátásom szerint bizony szükség lenne még egy helybeli sportágszerel­mes testnevelő-edzőre, aki képzettsé­get szerezne.” A hétfői, mindössze három szerep­lős fiú tőredzés ugyan még az elmúlt sanyarú évtizedet idézte, de a közel­múlt történéseinek köszönhetően be­látható időn belül újra beköszönthet a bőség zavara a szekszárdi vívásban - ahol esetleg a tőr mellett a párbajtőr is újra megjelenik... B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom