Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-05-26 / 20. szám

SZEKSZÁRDI M IJl.V.-ÍKUI ÁSARNÁP MOZAIK 2013. május 26. Névadójára emlékezett a múzeum Wosinsky Mór: tudós pap, szenvedélyes utazó Liszt klubest a zeneiskolában Az egykori diák, Erős Ditta Rebeka zongorázott Május 21-én zongoraszó töltötte be a Liszt Ferenc Zeneiskola nagytermét. A Liszt Ferenc Társaság Szek­szárdi Tagozata klubestjén Erős Ditta Rebeka adott koncertet. A Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Egyetem első éves tanulója, Erős Ditta Rebe­ka előadásában nehéz, magas színvonalon meg­szólaltatott műveket hall­hattunk. Elsőként Liszt Ünnepi polonézét (négy­kezes) játszották édesany- A zongoránál: Erős Ditta Rebeka Wosinsky Emléknapot rendezett a megyei múzeum a Múzeumi Világ­nap alkalmából május 16-án. Csillagné Szánthó Polixéna, Szekszárd város humán bizottságának elnöke kö­szöntőjét követően a szép számú emléke­ző Wosinsky Mór szobrának megkoszo­rúzásával tisztelgett a múzeumalapító ré­gész előtt. Ezt követően a könyvtárterem­ben folytatódott az emlékezés Viliminé dr. Kápolnás Mária „Képek Wosinskytól Wosinskyról” című előadásával A megyei múzeum újkortörténész- muzeológusa előadásában a Wosinsky Mórról készült és általa készített fényké­pek nyomán vezette végig hallgatóságát a tudós pap, kutató és múzeumalapító régész, akadémikus életútján. A legko­rábbi Wosinsky Mórt ábrázoló felvétel családja körében készült 1873 körül Ka­locsán, ahol hat osztályt végzett a papne­veldében. Itt még civil ruhában látjuk, mivel csak 1877-ben szentelték pappá. Az apát-plébános szenvedélyes utazó volt. Az útjai során készítetett vagy vásá­rolt képek jelentik a fotók következő csoportját. Az ásatási munkások akkori­ban eladták a kiásott tárgyakat, ezekből is vett a későbbi múzeumalapító, és le is fotózta azokat. A képek harmadik cso­portja a jelentős Kelet-Ázsiai expedíció­hoz köthető, ahova Wosinskyt fényké­pésznek hívták, mivel azt gondolták, hogy emellett régészként is hasznát ve­hetik. A társaságból többen megbete­gedtek, belázasodtak. Egy az expedíció végén, Péterváron készült portrén Wosinskyt nagyon lefogyva láthatjuk. A fényképek negyedik része a múze­umalapítás időszakában készült. Gróf Széchényi Sándorné felvételei jó forrást jelentenek. Felvételeken láthatjuk a kele­ti tárgyakat, amiket Wosinsky hozott, az avar temető feltárását, római kori olaj­mécseseket, avar sírt. Az utolsó, 1907- ben készült fényképen könnyen felis­merhető, hogy akkoriban még a múze­um mellett volt a vásártér. Az előadást követően Odor János Gá­bor díjakat adott át a múzeum életében kiemelkedőt alkotóknak: magas szintű publikációiért Balázs Kovács Sándor néprajzos-muzeológusnak, Csiszér Antal gyűjteménykezelőnek - aki a '90-es évek óta dolgozik a megyéi múzeumban - pe­dig színvonalas munkájáért. A Múzeum­barát Iskola címet idén a Dienes általános iskola nyerte el, a Múzeumbarát Óvoda oklevelet pedig a Wunderland kapta. A Wosinsky Emlékplakett elismerést idén Takács Ágota óvónő vehetett át, aki számos óvódás csoportot hozott a mú­zeumba, és fontosnak tartja, hogy a jövő nemzedékéből múzeumlátogató váljék. Kovács Etelka jával, korábbi tanárával, Erősné Máté Évával. A darab - amelyben a szerelmi tematika mindent áthat - két- zongorás változatát a zeneszerző maga készítette el. A dal, mint zenei műalko­tás, Franz Schubert művei révén nyerte el valódi rangját. Ditta egy Schubert dal zongoraátiratát, a Stándchen-t mutatta be. Lírai, sok helyen „légies” előadása még sokáig cseng a fülekben. Szergej Rachmaninov d-moll etűdjét energikus, virtuóz módon adta elő a te­hetséges fiatal hölgy, majd Kodály Zol­tán: Hét zongoradarab című sorozatá­ból a Székely keserves következett. Dit­ta kitűnően tolmácsolta a magányosan elhangzó egyszólamú dallamkezdéssel ezt az egy ívben építkező, néha panasz- szal teli, de izgatott szinkopálást is felvo­nultató, keserűen szenvedélyes darabot. A műsort Brahms: Fantáziák című soro­zatának öt tétele zárta. Ditta a hangszer lehetőségeit maximálisan kihasználva, a tételek különbözőségeit - forrongó in­dulatok, lírai átélés, nyugtalan érzékeny­ség - kiemelve szép zenei élményt nyújt­va búcsúztatta a zeneszeretőket. A műsort fiatal zongoristák (Vanya Nóra, Szí Ágnes, Arbanász Kata, Lemák Laura Dorka, Sándor Zsigmond, Sándor Dániel, Szabados Balázs, Hájas Kristóf, Köpenczei Csenge, Ocsovay Damján) négykezesei színesítették. Lo „A hazáért mindhalálig!” A Ludovika Akadémia történetét ismerhették meg a Garay gimnázium diákjai Figyelemre méltó hagyományőrző előadást hallgathattak meg a Garay János Gimnázium diákjai az egykor a magyar katonai felsőok­tatás legmagasabb képzési szint­jét nyújtó Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia történetéről május 14-én. A különleges eseményen, amely a Nem­zeti Közszolgálati Egyetem népszerűsí­tését és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egyes szervezeti egységeiből létrejött Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj megismertetését szolgálta, egy eredeti Horthy Miklós dísztőr is átadásra került. Az értékes tárgyat Siposné prof. Kecskeméthy Klára, a Magyar Honvéd­ség ezredese (képünkön) vehette át Ko­vács János ny. honvéd alezredestől, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület szek­szárdi tagozatá­nak vezetőjétől és Ranga Fe- renctől, egyko­ri Ludovikát végzett magyar királyi honvéd főhadnagytól annak elisme­réseként, hogy az elmúlt években beha­tóan kutatta a haditudományok elsajátí­tásáról híressé vált akadémia történetét. Az ezredes asszony a tanulóknak be­szélt hivatástudatról, hazaszeretetről, baj- társiasságról, amelyek ugyanúgy hozzátar­toztak az egykori akadémia tisztképzőse­inek mindennapjaihoz, akárcsak a bátor­ság, vagy a becsületesség. Amint azt el­mondta, örömteli, hogy 2011-ben hivata­losan is újjászerveződött a Ludovika Zász­lóalj, s az, hogy a 2010. augusztus 20-án a Hősök terén avatott tisztek - 1944 után először - kardrántással, és „A hazáért mindhalálig!’' felkiáltással elevenítették fel eskütételük alkalmával az akadémia tiszt­avatásainak emlékét. A Ludovika Akadé­mia létrehozásáról az 1808. évi országgyű­lés rendelkezett, elnevezését Habsburg- Estei Mária Ludovika magyar királynéról, I. Ferenc harmadik feleségéről kapta, aki­ről tudni lehet, hogy koronázási tisztelet­dijából 50 000 forintot ajánlott fel az aka­démia létrehozására. A királynén kívül közadakozás és hazafiak, így gróf Buttler János alapítványa is segítették az intéz­mény létrejöttét. Az alapkövet József ná­dor tette le 1831-ben, de Magyar Királyi Honvédségi Ludovika Akadémiaként 1872. november 21-én nyűt meg a tisztje­löltek előtt. A Ludovikán egyszerre tiszt­képzés és felsőképzés is folyt, ahol az ifjak szellemi szolgálatba is léphettek. Jellem, erkölcs, becsület!" - hirdette a jelszó, s valóban: egy ludovikásnak - mintegy 10 ezer tisztet avattak 1944-ig - többek között felelősségérzettel, jó emberismerettel, egy vezetőnek pedig logikus gondolkodással, erélyes határo­zott fellépéssel, s úri gondolkodással kel­lett rendelkeznie. Párbajkódexük volt, és Ludovikás Levente című lapjuk, amelybe a hallgatók publikáltak, de a ka­tonai szleng elsajátításához szótárral is rendelkeztek. Öltözetüket többek kö­zött nyakszegély, acélsisak, lovaglócsiz­ma, kard, egészítették ki. A Garay gim­názium dísztermében zajlott előadáson a katonaélet iránt érdeklődő diákok szá­mos, a Ludovikán végzett kiválóságról hallhattak rövid életrajzot, majd az ese­mény zárásaként a ma is használatos géppuskákat is megtekinthették. Gyimóthy Levente

Next

/
Oldalképek
Tartalom