Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-01-13 / 1. szám

J 1 2013. január 13. PORTRÉ SZEKSZÁRDI VASARNAP Megérezni, megfogni egy-egy borvidék lényegét Egy fiatal vezérigazgató a borászat, a család és Szekszárd vonzásában Van egy név az ismert, Szekszárdon élő borászok között, akinek viselője úgy ment el a borvidékről - tegyük hozzá, nem önszántából -, hogy ma­gánemberként tulajdonképpen ma­radt. Úgy ment el a szomszédos Vil­lányt szolgálva, hogy maradandót alkotott, amit a legnagyobb pincé­szetek vezető borászai is elismer­nek. Közülük többen továbbra is élénk szakmai, baráti kapcsolatot ápolnak a Veszprém megyei Kis­apátiból származó, a Csányi Pincé­szetet igazgató GÁL JÓZSEFFEL. „Luxusnak tartom, hogy egy ilyen, emberileg is sokra hivatott nagysze­rű fiatal szakembert elengedünk” - fogalmazott lényegre törően a szek­szárdi borvidék egyik legnevesebb szakembere, Vesztergombi Ferenc, és véleményét a szakmában mérték­adó körök is osztották. Gál József az egyetemi évek után a nagyrédei szövetkezetből érkezett Szekszárdra, a Liszt Pincészethez 1999-ben, mindössze 26 évesen. Ki­lenc esztendeig maradt. Hogy meny­nyire sikeres, azt a korábbi cégtulaj­donos grófnőről elnevezett Do- maine Gróf Zichy, majd a Chateau Kajmád sorozatok, és további magas minőségű borok fényesen igazolják. Már a második szüretből bordeaux-i arany „Úgy vágtam bele ebbe a feladatba, hogy egy fehérboros vidékről érkez­ve csak ilyen tapasztalatokkal rendel­keztem. Igyekeztem az akkor már lé­tező neves borászokkal, például Vesztergombiékkal Taklerékkal fel­venni a kapcsolatot, akik szerencsém­re befogadóak voltak. Előbb meg akartam érezni, majd meg is fogni a szekszárdi borvidék lényegét. Olyan lehetőséget kaptam Szekszárdon, amit - állítom - ilyen fiatalon nagyon kevesen kapnak meg az országban. Ezért utólag is nagyon hálás vagyok a Szekszárd Rt-nek. Az első évem az út­keresésé volt. Kiderült, hogy ami a fe­hér bornál működik, az a vörösnél nem igazán. Szerencsém volt, hogy jó évjáratok következtek, mindjárt a má­sodik szüretből született egy bor­deaux-i arany.” Hat nagyszerű év után, az eredmé­nyek, a Liszt Pincészet minőségben történt érezhető fejlődése, a saját eg­zisztenciális előrelépése okán az ifjú borász úgy érezte: eljött az ideje, hogy kinevezzék borászati igazgatónak, rá­bízzák az egész ágazat irányítását a cégnéL A tulajdonos, a menedzsment ezen a poszton - szíve joga - azonban nem benne gondolkodott „2005 végén, 2006 elején úgy vet­tem észre, valahogy kezd megcsap- pani a bízatom körülöttem. Már a sző­kébb szakmai munkában sem csak az én véleményem a fontos. Többször nem találkoztak az elképzeléseim a báró úréval, több kollegámmal is úgy éreztük, sokszor kellett a cég érdeke­iért éppen a tulajdonossal szemben dolgozni. Szerződésem lejárta után nem telt el 72 óra, amikor távoztam.” Villány, Csányi Pincészet Aligha véletlen, hogy igen perspekti­vikus ajánlatok közül válogatva végül Villányra esett a választása. Időközbe­ni szekszárdi családi beágyazódása okán azonban ez nem járt együtt köl­tözéssel A családnak, pontosabban a feleségének és a kicsi gyerekeknek már elegük lett a költözésből Szek­szárd bejött nekik, így a kézenfek­vőbbnek tűnő Pécsre, esetleg Villány­ba költözés szóba sem került. No és az itteni baráti körhöz is ragaszkod­tak. Gál József komfortérzéséhez, életfilozófiájához hozzátartozik: az a jó döntés, ami a két iskolás korú gye­reknek és élete párjának is megfelel Ahogy beszél a családjáról kétkezi munkás szüleiről ahogy elérzéke- nyühe említi: szinte belerokkantak abba, hogy ő tanulhasson, egy szilárd, de nem röghöz kötött életvitel erköl­csi értékrend tárul elénk. Az eszter­gomi ferences gimnáziumban eltöl­tött négy évnek is ott van rajta egy életre szóló lenyomata. ,Jó plébánosom hatására azért irat­koztam be a gimnáziumba, mert föl­vetődött bennem a papi pálya is, eset­leg a teológiával való későbbi foglal­kozás. A középiskola után egy évet még a tanárképzőn töltöttem, de rá kellett jönnöm, több minden hiány­zik belőlem, a személyiségemből ah­hoz, hogy itt megálljain a helyemet. Nem lett volna jó, ha az embereknek akarva-akaratlanul inkább ártok, mint használok. Gyorsan váltottam...” Hobbija a családja és a sport Nem szakbarbár típus. Most Villány­ban, ahol az ottani különleges klímá- jú borvidéken a legnagyobb területű, 370 hektáros szőlészetet-borászatot vezeti (a Csányi Pincészetből évi 2 millió palack bor kerül ki) sem óhajt a nap 24 órájában csak a szakmájával foglalkozni. Jóleső érzés számára egy napzárta után beülni a kocsiba, majd megérkezni Szekszárdra a családhoz, a barátokhoz. Belépni valamelyik szekszárdi pincészetbe, ahol az itteni borászati céh keretében valami izgal­mas foglalkozás zajlik. Elbeszélgetni a nap történéseiről két lányával a vá­rost szintúgy megszerető feleségével megnézni a tévében, vagy élőben a barátokkal egy-egy izgalmasnak ígér­kező kézilabdameccset Dunaújváros­ban, Szegeden vagy éppen itthon, Szekszárdon. Apropó sport! Néhány évvel ezelőtt elindult a kézilabda já­tékvezetői pályán, feláldozva a hétvé­géit. Ez ellen munkáltatója sem emelt kifogást, sőt csúcsvezetőként vezetés- elméleti, illetve lélektani okokból még támogatták is ezt a hobbit. „Beleástam magam a játékvezetés­be, mert úgy gondoltam, itt sem lehet más a célom, mint a borászatban: ki­hozni magamból a maximumot, ülés Róberttel vezettünk párban, a gye­rekbajnokságtól elindulva lépeget­tünk előre. Sajnos, nekem közbejött egy gerincsérülés, ami félbeszakítot­ta a pályafutásunkat, de a visszatérés­re készültem. Az előírt fizikai teszte­ket negyven évesen is olykor jobb szinten teljesítettem, mint a huszon­évesek. Vártam, hogy visszakerülünk a másodosztály C keretébe, ahogy ígérték, de ez nem történt meg. Elvet­ték tőlem az igazi motivációt, most már koromnál fogva sem léphetek előre, felhagytam a kézilabda-játékve­zetői karrierrel” Nála semmilyen, a külsőségekben megmutatkozó vezérigazgatói atti­tűd nem érzékelhető. Nem felejtette el honnan jött, és nagyon is tudja ho­vá tart. Hagyja a remek borászait dol­gozni, nem gondolja, hogy már nála lenne a bölcsek köve. Ám, miként Szekszárdon, Villányban is tervez az elkövetkezendő években olyan bo­rokai amely az önmegvalósítás jegyé­ben történik majd. „Van több borászunk, és főborá­szunk is. Én most főnökként, az ed­digiektől eltérő, bővebb feladatkör­rel amolyan hobbiborász lettem a cégnél. A fejemben, az ízlelőbimbó­imban azért most is már mocorog egyfajta újító szándék, ami persze a villányi hagyományokat nem hagy­hatja figyelmen kívül Én amúgy na­gyon szeretem az illatgazdag boro­kat, amelyekben nagyon érezhető a fajtajelleg. Nem szeretem a nagyon alkoholos, az őrülten tanninos boro­kat. Nem biztos, hogy most is bejön az elképzelésem, de ismét jót aka­rok tenni azoknak, akik majd ezeket a borokat megkóstolják. Minden ed­digi új helyemen a nagy feladat álta­lában meghaladta az akkori tudáso­mat, de mindig fel tudtam nőni hoz­zájuk. Villányban kétségtelenül na­gyon magas a mérce. Ahhoz, hogy átugorjam, úgy érzem, éppen a Szekszárdon szerzett ismereteim, ta­pasztalataim, lesznek a legjobban a segítségemre.” B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom