Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-01-13 / 1. szám
J 1 2013. január 13. PORTRÉ SZEKSZÁRDI VASARNAP Megérezni, megfogni egy-egy borvidék lényegét Egy fiatal vezérigazgató a borászat, a család és Szekszárd vonzásában Van egy név az ismert, Szekszárdon élő borászok között, akinek viselője úgy ment el a borvidékről - tegyük hozzá, nem önszántából -, hogy magánemberként tulajdonképpen maradt. Úgy ment el a szomszédos Villányt szolgálva, hogy maradandót alkotott, amit a legnagyobb pincészetek vezető borászai is elismernek. Közülük többen továbbra is élénk szakmai, baráti kapcsolatot ápolnak a Veszprém megyei Kisapátiból származó, a Csányi Pincészetet igazgató GÁL JÓZSEFFEL. „Luxusnak tartom, hogy egy ilyen, emberileg is sokra hivatott nagyszerű fiatal szakembert elengedünk” - fogalmazott lényegre törően a szekszárdi borvidék egyik legnevesebb szakembere, Vesztergombi Ferenc, és véleményét a szakmában mértékadó körök is osztották. Gál József az egyetemi évek után a nagyrédei szövetkezetből érkezett Szekszárdra, a Liszt Pincészethez 1999-ben, mindössze 26 évesen. Kilenc esztendeig maradt. Hogy menynyire sikeres, azt a korábbi cégtulajdonos grófnőről elnevezett Do- maine Gróf Zichy, majd a Chateau Kajmád sorozatok, és további magas minőségű borok fényesen igazolják. Már a második szüretből bordeaux-i arany „Úgy vágtam bele ebbe a feladatba, hogy egy fehérboros vidékről érkezve csak ilyen tapasztalatokkal rendelkeztem. Igyekeztem az akkor már létező neves borászokkal, például Vesztergombiékkal Taklerékkal felvenni a kapcsolatot, akik szerencsémre befogadóak voltak. Előbb meg akartam érezni, majd meg is fogni a szekszárdi borvidék lényegét. Olyan lehetőséget kaptam Szekszárdon, amit - állítom - ilyen fiatalon nagyon kevesen kapnak meg az országban. Ezért utólag is nagyon hálás vagyok a Szekszárd Rt-nek. Az első évem az útkeresésé volt. Kiderült, hogy ami a fehér bornál működik, az a vörösnél nem igazán. Szerencsém volt, hogy jó évjáratok következtek, mindjárt a második szüretből született egy bordeaux-i arany.” Hat nagyszerű év után, az eredmények, a Liszt Pincészet minőségben történt érezhető fejlődése, a saját egzisztenciális előrelépése okán az ifjú borász úgy érezte: eljött az ideje, hogy kinevezzék borászati igazgatónak, rábízzák az egész ágazat irányítását a cégnéL A tulajdonos, a menedzsment ezen a poszton - szíve joga - azonban nem benne gondolkodott „2005 végén, 2006 elején úgy vettem észre, valahogy kezd megcsap- pani a bízatom körülöttem. Már a szőkébb szakmai munkában sem csak az én véleményem a fontos. Többször nem találkoztak az elképzeléseim a báró úréval, több kollegámmal is úgy éreztük, sokszor kellett a cég érdekeiért éppen a tulajdonossal szemben dolgozni. Szerződésem lejárta után nem telt el 72 óra, amikor távoztam.” Villány, Csányi Pincészet Aligha véletlen, hogy igen perspektivikus ajánlatok közül válogatva végül Villányra esett a választása. Időközbeni szekszárdi családi beágyazódása okán azonban ez nem járt együtt költözéssel A családnak, pontosabban a feleségének és a kicsi gyerekeknek már elegük lett a költözésből Szekszárd bejött nekik, így a kézenfekvőbbnek tűnő Pécsre, esetleg Villányba költözés szóba sem került. No és az itteni baráti körhöz is ragaszkodtak. Gál József komfortérzéséhez, életfilozófiájához hozzátartozik: az a jó döntés, ami a két iskolás korú gyereknek és élete párjának is megfelel Ahogy beszél a családjáról kétkezi munkás szüleiről ahogy elérzéke- nyühe említi: szinte belerokkantak abba, hogy ő tanulhasson, egy szilárd, de nem röghöz kötött életvitel erkölcsi értékrend tárul elénk. Az esztergomi ferences gimnáziumban eltöltött négy évnek is ott van rajta egy életre szóló lenyomata. ,Jó plébánosom hatására azért iratkoztam be a gimnáziumba, mert fölvetődött bennem a papi pálya is, esetleg a teológiával való későbbi foglalkozás. A középiskola után egy évet még a tanárképzőn töltöttem, de rá kellett jönnöm, több minden hiányzik belőlem, a személyiségemből ahhoz, hogy itt megálljain a helyemet. Nem lett volna jó, ha az embereknek akarva-akaratlanul inkább ártok, mint használok. Gyorsan váltottam...” Hobbija a családja és a sport Nem szakbarbár típus. Most Villányban, ahol az ottani különleges klímá- jú borvidéken a legnagyobb területű, 370 hektáros szőlészetet-borászatot vezeti (a Csányi Pincészetből évi 2 millió palack bor kerül ki) sem óhajt a nap 24 órájában csak a szakmájával foglalkozni. Jóleső érzés számára egy napzárta után beülni a kocsiba, majd megérkezni Szekszárdra a családhoz, a barátokhoz. Belépni valamelyik szekszárdi pincészetbe, ahol az itteni borászati céh keretében valami izgalmas foglalkozás zajlik. Elbeszélgetni a nap történéseiről két lányával a várost szintúgy megszerető feleségével megnézni a tévében, vagy élőben a barátokkal egy-egy izgalmasnak ígérkező kézilabdameccset Dunaújvárosban, Szegeden vagy éppen itthon, Szekszárdon. Apropó sport! Néhány évvel ezelőtt elindult a kézilabda játékvezetői pályán, feláldozva a hétvégéit. Ez ellen munkáltatója sem emelt kifogást, sőt csúcsvezetőként vezetés- elméleti, illetve lélektani okokból még támogatták is ezt a hobbit. „Beleástam magam a játékvezetésbe, mert úgy gondoltam, itt sem lehet más a célom, mint a borászatban: kihozni magamból a maximumot, ülés Róberttel vezettünk párban, a gyerekbajnokságtól elindulva lépegettünk előre. Sajnos, nekem közbejött egy gerincsérülés, ami félbeszakította a pályafutásunkat, de a visszatérésre készültem. Az előírt fizikai teszteket negyven évesen is olykor jobb szinten teljesítettem, mint a huszonévesek. Vártam, hogy visszakerülünk a másodosztály C keretébe, ahogy ígérték, de ez nem történt meg. Elvették tőlem az igazi motivációt, most már koromnál fogva sem léphetek előre, felhagytam a kézilabda-játékvezetői karrierrel” Nála semmilyen, a külsőségekben megmutatkozó vezérigazgatói attitűd nem érzékelhető. Nem felejtette el honnan jött, és nagyon is tudja hová tart. Hagyja a remek borászait dolgozni, nem gondolja, hogy már nála lenne a bölcsek köve. Ám, miként Szekszárdon, Villányban is tervez az elkövetkezendő években olyan borokai amely az önmegvalósítás jegyében történik majd. „Van több borászunk, és főborászunk is. Én most főnökként, az eddigiektől eltérő, bővebb feladatkörrel amolyan hobbiborász lettem a cégnél. A fejemben, az ízlelőbimbóimban azért most is már mocorog egyfajta újító szándék, ami persze a villányi hagyományokat nem hagyhatja figyelmen kívül Én amúgy nagyon szeretem az illatgazdag borokat, amelyekben nagyon érezhető a fajtajelleg. Nem szeretem a nagyon alkoholos, az őrülten tanninos borokat. Nem biztos, hogy most is bejön az elképzelésem, de ismét jót akarok tenni azoknak, akik majd ezeket a borokat megkóstolják. Minden eddigi új helyemen a nagy feladat általában meghaladta az akkori tudásomat, de mindig fel tudtam nőni hozzájuk. Villányban kétségtelenül nagyon magas a mérce. Ahhoz, hogy átugorjam, úgy érzem, éppen a Szekszárdon szerzett ismereteim, tapasztalataim, lesznek a legjobban a segítségemre.” B. Gy.
