Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-10-13 / 36. szám
SZEKSZÁRDI yasArnap MOZAIK 2013. október 13. Egészség nap A Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskör értesíti tagjait és minden érdeklődőt, hogy október 18-án, pénteken 8-tól 15 óráig rendezi meg hagyományos Egészségügyi napját, melynek keretében ingyenes BMI-testtömegin- dex számítást, vérnyomás-, pulzus-, illetve vércukorszint-mérést, masszírozást és látásvizsgálatot, valamint Alz- heimer-kór szűrést tartanak, ezen felül ÍRISZ-diagnosztikán, csontsűrűségvizsgálaton, elektro-akupunktúrás állapotfelmérésen, neurológiai szűrő- vizsgálaton, alvászavar felmérésen, depresszió-szűrésen is részt vehetnek a Szent István Házba (Rákóczi u. 69.) ellátogatok. Lehetőség lesz ortopéd gyógycipő készíttetésére. A szervezők kérik, hogy a szűréseken résztvevők a TÁJ kártyájukat hozzák magukkal! Újvárosi vásár A Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskör a korábbi nagy sikerre való tekintettel október 18-án, pénteken 8 óra és 15 óra között újra kedvezményes vásárt tart a Szent István Házban. A vásáron kapható lesz: alma, méz, törött fűszerpaprika és fokhagyma. További információ, illetve előjegyzés: Horváthjánosné, Edit (telefon: 74/313- 175, vagy 20/52-46-820, e-mail: horA megfejtést október 214g várjuk címünkre: 7100 Szekszárd, Béla király tér 8. Szeptember 294 rejtvényünk megfejtése: vathne.edit@citromail.hu). Ráday Gedeon: Ladány. A Babits Kiadó könyvajándékát Bachmann Antalné (Bonyhád, Bartók u. 7.) nyerte. Gratulálunk! Evangélium Ha majd megkérdezik a fiaitok... A legaranyosabb korszakok egyike az gyermekeink életében, amikor minden adódó alkalommal előkeresik, és a saját lábukra húzzák a szüleik cipőjét. Áhítattal vegyes kíváncsisággal veszik fel a lábbelit, amiben a „nagyok” járnak. Ha sikerült lecsapniuk a kiszemelt prédára, suta járásukra büszkén, ragyogó tekintettel fürkészik, mit szólunk hozzá. Egész magatartásukkal visszajelzést provokálnak: vajon mit mondunk arra, ahogyan megpróbálják a nyomunkba lépve új élettel megtölteni a megtalált kereteket. Mosolyt csalhat az arcunkra, mert kedves ez a büszkeséggel párosuló, ügyetlenkedő igyekezet. Fontos, hogy visszajelezzünk arra a kérdésre, amit a gyermek egész lényével pajkosan megjelenít. Az egész bájos feszültség ugyanis csak addig tartható fenn, amíg adott a cipő, az élettel megtölthető keret, és emellett mindkét részről megvan az egymásra hangolt nyitottság a párbeszédre. A legtöbb esetben már jóval azelőtt erejét veszíti a játékos tűz, hogy a cipő, az új élettel megtölthető keret, kinőtté válna. Gyakran abba hal bele a kíváncsiság, hogy féltjük a gyereket, vagy féltjük a cipőt - az esetek döntő többségében alaptalanul. A félelmek vagy előítéletek nyomán elhal a párbeszéd, és ott marad a megüresedett cipő, amit már csak mi töltünk meg valamelyest élettel. Végül pedig fájlaljuk, hogy gyermekeinktől anélkül maradunk le, hogy utolértek volna. Utólag már nagyon nehéz kíváncsiságot ébreszteni a régi cipő iránt. Hasonló a helyzet az egyházzal is. Adottak a gazdag keretek, amiket nem tudunk teljesen megtölteni élettel. Adott a „cipő”, ami még nekünk is túl nagy. Vár és hívogat, hogy megtöltsük életünkkel, hogy kíváncsian gazdagodhassunk Istentapasztalatban. Gyermekeink részéről fel is bukkan a kíváncsiság, ami - mihelyt lehetősége van - megkérdezi: „mit jelent ez a szertartás”? De vajon adott-e a válaszkészség a mi oldalunkon? Van-e egyáltalán kíváncsiság bennünk - vagy hasonlóan vagyunk az egyházzal, mint fiataljaink velünk: el-, vagy lehagyjuk anélkül, hogy utolértük volna? Merjük-e megtölteni az előkészített gazdag kereteket új élettel, Istennel és egymással folytatott párbeszéddel, pezs- dítő kíváncsisággal? Októberben a reformáció emlékünnepe is segít szembesülnünk ezzel a kérdéssel, és arra bíztat, hogy érdemes újra és újra felfedezni Isten felénk közvetített örömüzenetének, szabadításának tág terét. Szabad együtt indulni Isten felé gyermekeinkkel, és együtt tanulni járni! Szabad kihasználni a kereteket és nem elkeseredni a botladozás miatt, hanem lépkedni új lendülettel, kíváncsisággal, jókedvvel Ha ez sikerül - és Urunk kész segíteni abban, hogy lépésről-lépésre megtaláljuk az Általa előkészített, életgazdagító tartalmakat -, akkor az Isten dolgait illetően is eleven párbeszédben tudunk maradni gyermekeinkkel, és nem lesz ijesztő, hanem bíztatássá válik az ige: „És ha majd megkérdezik tőletek fiaitok, hogy mit jelent ez a szertartás, akkorfeleljetek... ” (2Móz 12,26). Kaszó Gyula református lelkipásztor
