Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-09-29 / 34. szám
2013. szeptember 29. KÁVÉHÁZI RANDEVÚ SZEKSZÁRDI VASARNAP A levéltár, amely megőrzi a múltat a jövőnek SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban CSERNA ANNA főlevéltáros. A Tolna Megyei Levéltár mb. igazgató helyettese szeptember 1-én, a Megyenap alkalmából rendezett ünnepségen a „Tolna Megye Kiváló Közalkalmazottja’' kitüntetést vehette át dr. Puskás Imrétől, a megyei ön- kormányzat közgyűlésének elnökétől a Vármegyeháza dísztermében.- Sok foglalkozásról álmodik egy gyermek, de nem gondolom, hogy ebben a levéltárosi hivatás benne lenne. Elsőként az életutadfelől érdeklődőm, ugyanis hiába „kutattam”, eddig csak a munkáid „beszéltek” Rólad..- Édesapám erdész volt, így gyermekkorom több Tolna megyei településhez kötődik. Pakson születtem, Hő- gyészen jártam általános iskolába, majd Dombóváron, a Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően a Szombathelyi Tanárképző Főiskola népművelő-magyar szakára jelentkeztem. Már főiskolásként, 1974-ben elkezdtem dolgozni a Tolna Megyei Levéltárban, s levelezőn fejeztem be a tanulmányaimat. Rájöttem, hogy ez az a hely, ahol dolgozni szeretnék. Nagyon izgalmasnak találtam a levéltári munkát, ezért továbbtanultam. A következő diplomámat történelem szakon szereztem, majd elvégeztem a levéltári szakot is, és középfokú nyelvvizsgát tettem latinból- Most főlevéltárosként igazgató helyettes a beosztásod de végigjártad a lépcsőfokokat...- Levéltári kezelőként kezdtem: az iratok rendezése volt a munkám. Majd levéltárosként az összes szakterületen dolgoztam, és a gyakorlat tett igazán szakemberré. Nagyon örülök, hogy alkalmam volt rendezni a történelmi családok archívumait, ekkor kezdtem kutatni a XVIII- XIX. századi vármegyei nemesség történetét.- Kutatásaidat publikáltad is. Felsorolnál néhányat ezek közül?- írásaim többsége a Levéltári Füzetek című levéltári kiadványban olvashatóak. Publikáltam még szakmai folyóiratunkban, a Levéltári Szemlében, és különböző országos folyóiratokban is, mint a Korunk, a Pannon Tükör, az Új Dunatáj, vagy a Honismeret. Két önálló kötet is született, ebből az egyik a vármegyeháza felújításához kötődően a „175 éves Vármegyeházánk” című tanulmány. Az épület építésének történetét dolgoztam fel összekapcsolva a vármegye közigazgatásának múltjávaL- A levéltár az emberek szemében, egy „misztikus ’’hely. Általában any- nyit tudnak róla, hogy régi iratokat őriznek, mindent tudnak a múltról, és mindent megőriznek a jövőnek.- A levéltár nem túlságosan ismert intézmény. Az 1990-es évek elején a kárpótlással kapcsolatosan bekerültünk egy rövid időre a köztudatba, az utóbbi években pedig az igen népszerűvé vált családfa-kutatás miatt keresik fel egyre többen a levéltárunkat. Igazából kevesen tudják, hogy „mi végre” vagyunk. A levéltár egy tudományos közművelődési és hatósági feladatokat ellátó intézmény.- Ezt bővebben is kifejtenéd?- Ahhoz, hogy ezeket a feladatokat elvégezhessük, nemcsak őrizzük a megyére vonatkozó régi iratokat, hanem azokat folyamatosan gyarapítjuk, feldolgozzuk, kutathatóvá tesszük. Ezekre a szakmai feladatokra épül a levéltári szolgáltatások köre. A cél egyre inkább nyitni a lakosság felé. Kutatószolgálatunk keretében bárki, bármilyen témában végezhet kutatást. Ez az egyik fő feladatunk, de emellett kiállításokat rendezünk, ismeretterjesztő előadásokat, rendhagyó történelem órákat, levéltári ismertetőket tartunk. Örömünkre ezek a rendezvények egyre népszerűbbek.- A levéltárról a legtöbb ember azt gondolja, hogy leveleket őriz, de ezen kívül mi mindennek tárháza még az intézmény?- A megyére vonatkozó történeti, maradandó értékű forrásokat, dokumentumokat, azaz elsősorban a megye közigazgatására, illetve a bíráskodásra vonatkozó iratokat őrizzük a XVIII. századtól szinte napjainkig. Említésre méltó a térkép-, a plakátgyűjtemény, a történelmi családok és személyek különleges értéket képviselő iratanyaga. Körülbelül 12 kilométernyi irat található a levéltárunkban. Ennek a hatalmas mennyiségű anyagnak a védelmét szolgálja az, hogy mikrofilm is készül róluk a saját műhelyünkben. Igyekszünk a kor kihívásainak is megfelelni azzal, hogy az érdeklődésre számot tartó dokumentumokat digitalizáljuk - mint például az 1859-ben készült községi kataszteri térképeket -, és ezek már az interneten is elérhetőek.- Szerencsésnek mondhatom magam, hogy járha ttam a levéltár kicsit valóban misztikus világában, ahol a plafonig érő hosszú polcokon a régi iratok jellegzetes illata árad, s az ember úgy érzi, visszafelé megy az időben. Ezt a precíz, hihetetlen adatmennyiséggel végzendő munkát bizonyára mindannyian másképpen pihenitek ki. Neked mi jelenti a feltöltődést?- Számomra nem teher a munka. A tanulmányírás nemcsak a munkaidő keretei között zajlik, hanem azon túl is. Ezen túlmenően a zenehallgatás -különösen Mozart muzsikája -, valamint szépirodalom olvasása tölti ki a szabadidőmet. Sokat ülök a számítógép előtt, mindezt gyalogolással ellensúlyozom. Baráti körben járjuk az ország legszebb tájait, a Mecseket és természetesen a város szőlőhegyeit. Egy-egy települést érintve pedig annak nevezetességeit is megtekintjük. A természeti szépségek felfedezése, valamint a mozgás öröme, az új és még újabb tájak megismerése együttesen pihentet igazán.- Négy évtizedes szakmai munkád kutatásaid publikációid a levéltári szakterületek irányításában vállalt szereped elismeréséül érdemelted ki a Tolna Megye Kiváló Közalkalmazottja kitüntetést...- Nagyon örültem az elismerésnek, hiszen a közel 40 év alatt talán sikerült valamit nyújtani, valami figyelemre méltót produkálni. Terveim szerint a kutatómunkát akkor is folytatom majd, ha már nyugalmazott levéltáros leszek. „Tolna megye közigazgatásának múltja és az igazgatás színhelyéül szolgáló székházának, a vármegyeháza épületének története szoros összefüggést mutat. A vármegyeházák építése a modern közigazgatás kiépülésével, a török utáni birodalmi igazgatás megújításával, az egyre bonyolultabbá és bürokratikusabbá vált intézkedési menettel, ügykezeléssel kapcsolható össze. A vármegyei közigazgatási tennivalók változásai, a vármegye szerepkörének bővülése azonban évszázadokban mérhető. A megye (1949-ig vármegye) az egyetlen olyan intézmény, amely a kereszténység felvételétől - Szakály Ferenc történész szerint feltehetően már Géza nagyfejedelemségétől fogva - a mai napig létezik....” (Részlet a „ 175 éves Vármegyeházánk” című kötetből)
