Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-09-22 / 33. szám

2013. szeptember 22. INTERJÚ- SZEKSZÁRDI tasAi A természetes szüléstől a császármetszésig Dr. Répásy István: „tavaly 641 terhesség-megszakítást kellett elvégeznünk” Dr. Répásy István osztályvezető főorvos Dr. Répásy István, a megyei kór­ház szülészeti és nőgyógyászati osztályát vezető főorvos hét esz­tendeje dolgozik Szekszárdon. Jel­lemvonásai közül munkatársai kö­vetkezetességét, kitartását és em­pátiáját emelik ki. Irányítása alatt évről-évre alakult, korszerűsödött, szépült az osztály - ezekről olykor lapunk is beszámolt - jórészt ado­mányokból. A főorvos úgy fogal­maz: fontos, hogy a kismamák, a betegek és a látogatók esztétikus és meghitt környezetben örülje­nek, vagy reménykedjenek.- Pécsről, a megyei kórházból ér­kezett Szekszárdra. Miért?- Mindig gyakorló orvos voltam, amit jórészt Bódis professzor irányítása alatt végeztem, átvéve tőle a gyógyítás szem­léletét és a betegellátás magas szintű tu­dományát. A sokévi gyakorlatot köve­tően pályáztam meg jelenlegi osztály- vezetői pozíciómat. Úgy tartottam, hogy már megszereztem a szükséges munkatapasztalatokat ahhoz, hogy sa­ját lábon, „akár egy lábon” is megállják, vagyis önállóan dolgozzam, s egy jó csa­patot irányítsak. A rend kedvéért jegy­zem meg, hogy a szekszárdit megelőző pályázatomat a professzor „most itt van rád szükség” kérésére vontam vissza, ám később ezt az állást ő maga javasol­ta. Nézze azt a nagyméretű fényképet: a régi pécsi csapat. Már felmerült ben­nem, hogy meg kellene örökíteni az it­teni gárdát is...- Szóval csapot-papot ott hagyott?- Nem. A család maradt, bár akkor már a négy gyerek közül - mindannyi­an fiúk - egyik sem volt kicsi. Felesé­gem - alapvégzettsége szerint pedagó­gus - sem vált volna meg szívesen a munkahelyétől, az egyetemtől, no és a gazdasági válság „sem engedte” eladni pécsi ingatlanunkat, így hát én ingáz- gatok. Nem terhel meg túlzottan.- Volt már orvos korábban is a csa­ládban?- Édesapám sebész volt, majd osz­tályvezető főorvosként a móri kórhá­zat igazgatta. Öcsém szintén sebész, és magam is sebészként kezdtem a gyó­gyítást. Mondhatnám, hogy véletlenül lettem szülész, ám „felsőbb utasításra” átrendezés történt az adott kórházban. Sebészként a manuális készségem már megvolt, s idővel igen megszerettem ezt a szakterületet is.- Térjünk vissza Szekszárdra. Úgy tudom, hogy itt meglehetősen ma­gas a szülések száma.- Igen, tavaly 1246 szülést vezettünk le kollégáimmal de a „rendes” műtéti forgalom se alacsony.- A császármetszések aránya?- Tavaly nálunk 439 baba született császárral Az édesanya és a baba egész­sége érdekében több okból is alkal­mazni kell ezt az eljárást. Soknak találja a számot? Az is, bár az arány az országos átlagnak megfelel, viszont az európai­hoz képest magas. Annak ellenére, hogy teljes mértékig spontán szülés párti vagyok, mégis gyakran alkalmaz­zuk a császárt. Ezt nem szívesen részle­tezném, csak annyit jegyzek meg, hogy a magas számot gyakorta a jog agresz- szivitása indokolja. Ha valami gond adó­dott a babával, az elkeseredett szülők nyomban ügyvédhez fordultak. Hiába derül fény arra, hogy nem a szakma hi­bázott, akkor is - ahogy mondani szok­ták - kabátlopásba keveredett a szülész. Ilyen esetekben később az ember nem keresi az igazát, vagy az elégtételt a bí­róságon, nem teszi ki magát újabb két- három éves procedúrának.- Unokái között van „császáros”?- Nincs. Négy unokám van, közülük három nálam született, a negyedik - mondhatni - csak véletlenül egy má­sutt működő kollegánál- Közeli hozzátartozóként merte vállalni a szülések levezetését?- Természetesen. Egyik fiam felesé­ge már ismeretségük előtt is hozzám járt vizsgálatokra, hát kinél szült volna? De tudja, a születés utáni nagy öröm bennem is működött, ám a szülések so­rán elvonatkoztattam, csak a feladattal törődtem. Amúgy meg a szülés termé­szetes folyamat, a lényeg, hogy fölösle­gesen ne avatkozzunk bele. Mind a négy baba - két fiú és két kislány - ter­mészetes úton született. Anyukáik jó al­katú, sportos, a szülésre jól felkészített lányok, föl sem merült a császármet­szés. Az unokák szépek, okosak és egészségesek! A családnál tartva el­mondom, hogy a legidősebb fiam órás lett, s már itt Szekszárdon is vannak ér­dekeltségei. A másodikból bíró, a har­madikból patikus lett, a legkisebb pe­dig a Budapesti Műszaki Egyetem vég­zőse, mechanikus-informatikus szakon tanul, illetve hamarosan államvizsgázik.- Sok az abortusz itta környéken?- Sok? Rengeteg az eldobott élet. A korosztály nagyon változó. A közel­múltban egy 14 esztendős kislánynak szakítottuk meg a terhességét, de 45 évesek is vannak, akik meg akarnak sza­badulni a nem kívánt babától. Tavaly 641 (!) terhesség-megszakítást kellett elvégeznünk. Nagyon elgondolkodta­tó, hogy a „megbotlott” lányok ponto­san tudnak mindent a teherbe esésről, a védekezésről és mégis...- A megszakítások száma éppen fe­le a szülésekének. Erre mondják, hogy a nők bármit megtesznek azért, hogy legyen, illetve ne legyen kisbabájuk. Igaz, vagy csak plety­ka, hogy a vízbe jutott fogamzás- gátló anyagok is akadályozzák a teherbe esést?- Ez nem pletyka! A vizelettel ürülő fogamzásgátló szerek kumulálódnak a vízben. Talán ragaszkodni kellene az ás­ványvízhez, de a hazai csapvíz megfe­lelő. Talán ajánlatos a kis víztisztító be­rendezés beiktatása. Ezen felül a babát váró hölgyeknek ajánlom, hogy szedje­nek korszerű magzatvédő vitaminokat, már három hónappal a tervezett fo­gamzás előtt. Ezeknek nincs káros ha­tásuk, és a baba egészségesebb lesz.- Mondják, hogy olykor igen ke­mény éjszakai ügyeletek vannak. Ilyenkor hányán vannak beosztva?- Az osztályra tizenegyen - ebből két szakorvos -, vagyis egy teljes stáb. Mel­lettük otthon vannak a készenléti ügye­letesek, akik a betegellátás érdekében bármikor behívhatóak. Ha altató or­vosra van szükség egy váratlan éjszakai műtéthez, tíz percen belül ő is rendel­kezésre áll- A kisbaba világra segítése sok év után is örömöt okoz az orvosnak?- Persze, eufórikus érzés. Meglátni az anyuka és az apuka boldogságát, együtt hallgatni a pici felsírását... elmondha­tatlanul gyönyörű.- Jó, ha az apa is ott van a szülésnél?- Hát hogyne, s már mi is rég hozzá­szoktunk. Hogy kinek jelent a legtöbbet az apa részvétele? A gyermeknek. Hi­szen az apuka a szülés pillanatát átélve abszolút közel kerül a babához, s majd az anyukához hasonlóan vesz részt a na­pi teendőkben. A többség a gyermek­éhez igazítja szabadidejét. V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom