Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-09-22 / 33. szám
2013. szeptember 22. MŰVÉSZÉT , SZEKSZÁRDI VASARNAPH zárdi Szüreti Napokra Ez az évszak az az évszak, amikor mind elenyész, ami nyáron füves ágyon a melegben heverész. A bogyóban csupa jó van, ha a szőlő nehezül, ha kiforr a bor, a nóta a nedűbe települ. Bizony innék, iszogatnék, s alig állnék hétrét, de a dalba sa kadarba beleszól a mérték. Sose félek, hogy az élet szomorító heget üt, Gacsályi József Előhegyi bordal az a dal van a kadarban, ami zendít hegedűt. Klarinéthang belerikkant, kifeszíti a tüdőt, csodaprímás odacifráz, hogy eláll a levegőd. Bizony innék, iszogatnék, s alig állnék hétrét, de a dalba sa kadarba beleszól a mérték. Fogy a lélek, de föléled viharos szép ütemén: brumi brácsa dohogása kimerítő tünemény. Aki fázna, vihorászva, ahogy illik, be-bedönt, úgyis érnek borús évek, azután meg jön a csönd. Bizony innék, iszogatnék, s alig állnék hétrét, de a dalba sa kadarba beleszól a mérték. De mi isszuk, iszogatjuk, ha a bort úgy mérték, hogy aszongya: „Mi a gondja? Az akó is mérték!” Szkárosi Endre Tokaj komlómégsem a bú Borderű,sörború vesszein sem a szersaját telenség malátát a szermentes sör or bor csepegtetni borderű két nagy kult mely barátság mennyei tor sörre bor s egyuttlét pokoli pult mindenkor szertartásfree egyiptom borra sör mestere call-görögök minden kör jó szó nem is f om grappával baráti hol kujtorogok centírozva félmosoly alávaló nyújtózó na persze nőé ha szomjazol elvi vita hol is élünk mi igyál bort közös hübrisz és phoné ha a szomj az öl történeti berber atamán igyál sört röhögés a Kárpátok tövén lánkya-mosoly úgy ám komám a lányka-barát asszonyi csín elemes ne igya korba-botolt dombokon a lányka borát férfiak, ím: tetemes nyalja a nektárt sör bor pálinka lapályon másfele tájt mértékkel sör or bor s ha szűk az odú csak lazán ide foly félre ne dűlj na jó hazám ha nem hoz cseppen nedű ki borba dűl az encián elegendű mind laza hab ciánt dionűszosz de ki lesz az hárem-hosszt vesszein na jó de ki a Tiszán át ki visz haza Baky Péter: Zeusz és Háry találkozása Jankovics Zoltán minden ugyanaz Mészöly Miklósnak itt még mindig betemet kimos az élet szélfújta levél az ember mint szurdikot a víz nincs célszerűség se játék minden ugyanaz és leverik a pincezárat álmodban fojt meg a város Erdélyi Z. János Szonett a szekszárdi bikavérhez Szekszárdhoz kába képek fűznek: Borokkal megszentelt vidék, bimbózó lánykák, zsenge szüzek, lankálló dombok, hol a kék emlőjű fürtöt égi tűznek lángja epeszti, mint a rét szélén a kócos-karcsú fűzet, mely lombját szomjan nyitja szét. Magam is szomjazom, ha utam a pincék mellett elvezet: megáitok s gégém megremeg: Dicső bikák vérébe fúltan - ha méla nirvánába hulltam - angyal-mell szoptat engemet.
