Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-09-01 / 30. szám
2013. szeptember 1. KÁVÉHÁZI RANDEVÚ 9- SZEKSZÁRDI VASÁRNAP „Városunk hírneve és a vendégek elégedettsége a fontos” SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban Berlinger Attila, a szekszárdi városháza nemzetközi kapcsolatainak referense, valamint a Szekszárdi Turisztikai Kft. ügyvezetője. E két munkaköre is rendkívül mozgalmas, mégis randevúnk apropója legújabb tisztsége: a Szekszárd és Térsége Turisztikai Egyesület titkára.- Mielőtt szerteágazó feladatairól kérdezném, engedjen meg egy két magánjellegű kérdést. Annak ellenére, hogy a város és annak lakói előtt zajlik a tevékenysége, magánemberként igyekszik a háttérben maradni, s ha a helyzet úgy kívánja, a színpadra is csak az ügy iránti alázattal álL.- Hőgyészi származású vagyok, a szüleim most is ott élnek. Tamásiban érettségiztem 1989-ben, majd egy évig tolmácsként dolgoztam a tamási M-U-T- Vegyépszer osztrák-magyar vegyesvállalatnál. Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán 1990-ben indult egy német nyelvoktatói szak, ahol 20 csoporttársam közül egyedüli férfiként diplomáztam 1994-ben. Osztrák és német lektorok is tanították a német nyelvet, s a négy év alatt több kiváló és nagyszerű itthoni és külföldi oktatónk volt.- A pedagógia nem áll messze Öntől Első munkahely ?- Édesanyám pedagógus volt, a pályavalóban közel állt hozzám. Palánkon, a Csapó Dániel Szakközépiskolában kezdtem tanítani német nyelvet, majd 1996-tól egy ügyvédi irodában tolmács- ként-fordítóként dolgoztam, ahol a külföldi ügyfelekkel történő kapcsolat során a speciális jogi nyelvet is sikerült németül elsajátítanom. Ez jó alap volt a következő munkahelyemre, ahol egy ingatlanirodában a gazdasági és építőiparral kapcsolatos nyelvezetet is megtanulhattam. Egy rövid budapesti kitérő után Lemle Bélánénak, a Garay János Gimnázium igazgatójának köszönhetően újra visszakerültem a katedrára, és két évig német nyelvet taníthattam a gimnáziumban. A szekszárdi városházán 2001 óta dolgozom, mint a testvérvárosi és a nemzetközi kapcsolatok felelőse.- Ez már akkor is komoly rangot, és velejáró felelősségteljes, folyamatos kihívást jelentett, hogy van ez ma?- Az 1990-es évek elejétől folyamatosan jöttek létre ezek a kapcsolatok, ma már tíz testvérvárosi kapcsolatunk van. Az évtizedekig tartó „bezártság” után a szabad utazás lehetősége nagy lendületet adott a magán- és hivatali kapcsolatok kiépülésének. Ezeknek köszönhetően Szekszárd város értékei elkerültek a testvérvárosokba, azon túl pedig a testvérvárosaink országaiba is. Kapcsolataink folyamatosan bővülnek a kultúrán, különböző művészeti ágakon, a magánszemélyeken, civil szervezeteken és egyesületeken keresztül. Az önkormányzat és a hivatal vezetőinek elsősorban az a szerepe ebben, hogy egyfajta védőhálót biztosítson és hosszú távon is erősítse a szerteágazó kapcsolatrendszert.- Számomra nagyon sok hivatalos és baráti kapcsolat kialakulását jelenti ez a munkakör, Európa számos országában sikerült hazánk és városunk értékeire felhívni a figyelmet. Az egyik testvérvárosi ünnepen egy bietigheimi újságíró az általa írt német újságcikkben a „Hans Dampf’ becenevet ragasztotta rám, amely szabad fordításban egy nyüzsgő és állandóan ügyeket intéző embert jelent. Ezt igazi elismerésként éltem meg, hiszen a vendégekkel mindig törődni illik, és ha a vendég elégedetten távozik, akkor a városunk jó hírneve is gyarapszik a világban.- Milyen fontos dolgokat profitált eddig Szekszárd városa ezekből a kapcsolatokból..- A hosszú évtizedek alatt kölcsönösen gazdagodtunk ezekből a külföldi kapcsolatokból. Az utóbbi években például a város üzemeltetésével és a városi cégek alapítása területén szereztünk értékes tapasztalatokat: a német- országi bietigheim-bissingeni kapcsolatnak köszönhetően a városi holding rendszer kiépítéséhez kaptunk kiváló ötleteket. Németországban szinte minden közszolgáltató cég az önkormányzatok tulajdonában van, s ezt a mintát Szekszárdon is sikeresen alkalmaztuk. Bezonsban is hasznos tapasztalatokat gyűjtöttünk a város a gyermek és közüzemi étkeztetés terén. A belga testvér- városban, Waregemben pedig a hulladékgyűjtő szigetek kialakítását, a hulladék feldolgozásának módszerét, az ezekkel kapcsolatos tapasztalatokat vettük át. Természetesen ezeken felül a legtöbb testvérvárosunkkal élnek a kulturális és civil kapcsolatok is, de mindegyik kapcsolatnak megvan a maga sajátossága a kialakulásától egészen a napjainkig.- Milyen céllal jött létre a Szekszárd és Térsége Turisztikai Egyesület, melynek dr. Braunné Fülöp Katalin az elnöke, és ön a titkára?- A jelenleg több mint harminc tagból álló egyesület célja, hogy Szekszárd térségében is létrehozzon egy Magyar- országon kialakulóban lévő új turisztikai szolgáltató rendszert, amelynek lényege, hogy a turizmusban „szereplők”: szállásadók, vendéglátó egységek, kulturális és képző intézetek egy szervezetbe tömörülve, közösen próbálják meg az adott térséget népszerűsíteni, a rájuk legjobban jellemző értékeiken keresztül. Az állam ehhez támogatást nyújt egy pályázati rendszeren keresztül uniós források bevonásával, az úgynevezett TDM (turisztikai desztinációs menedzsment) rendszer kiépítéséhez.- Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy ilyen turisztikai szervezetnek?- Elsősorban a Nemzetgazdasági Minisztérium szakmai feltételeinek, amelyet egy hosszú eljárás előz meg, majd ezt követően a bejegyzett szervezetek indulhatnak csak a pályázati forrásokért. Egyesületünk közel másfél éves előkészítő munka után idén nyert el egy közel 50 milliós támogatást, melyből jövőre a szintén megújuló Garay Pince mellett nyitjuk meg az új Tourin- form Irodát. A pályázati pénzből új turisztikai honlapot, turista táblákat, térképeket és új kiadványokat készíthetünk, valamint szakmai partnereinkkel- mint a Szekszárdi Élményfürdő, a Gemenc Zrt., vagy a PTE Illyés Gyula Kar- közös rendezvényeket, szakmai konferenciákat szervezünk. A szervezet a jövőben szeretne a szekszárdi térség lakóinak és az idelátogatók igényeinek minél színvonalasabban eleget tenni, hiszen az utóbbi időben városunk több új létesítménnyel gazdagodott.- A családra, hobbira jut idő?- Szerencsém van, ugyanis jogász feleségem, dr. Bodor Adrienn a munkámmal járó rendszeres készenléti állapotot, a számos hétvégi, esti vagy ünnepnapi programot nagy megértéssel és türelemmel viseli. Sokat köszönhetek neki, mert ezeket a feladatokat csak kiegyensúlyozottan és nagy odafigyeléssel lehet végezni. Aki mellette nagy erőt ad, az a kétéves Kata kislányom, aki már bölcsődés, és ha lehetne, minden percet vele töltenék. Ő a legnagyobb örömforrás számomra, de mindannyian ismerjük a lányos apák érzéseit... Igazi játszótéri apuka is vagyok, már jól megy a hintázás, csúszdázás és homokozás, apa tudja gyúrni a legnagyobb gombócokat is...
