Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-08-25 / 29. szám
2013. augusztus 25. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! , SZEKSZÁRDI Hit, szorgalom, becsület... és mások segítése Lakatos Lajos: „Számomra a kettős identitás minden velejárójával együtt természetes” Az Érdekli? Bemutatjuk sorozatunk utolsó részében Lakatos Lajossal, a megyei kormányhivatal igazságügyi szolgálatának munkatársával készült interjút olvashatják. Decemberben, egy sikeres pályázat jóvoltából alakíthatták ki a bűnmegelőzési és áldozatsegítő feladatokat ellátó munkahelyeket, a megyében összesen tízet.- A három szekszárdi munkatárs miért éppen a Várközben, a városi rendőrkapitányságon végzi a munkáját?- Mindenütt így szerveződött a dolog, hiszen feladataink sora a rendőrség munkájához kötődik, s a bűncselekmények anyagi, pszichikai áldozatai is e helyen jutnak el legegyszerűbben hozzánk, illetve így biztosított a közvetlen munkakapcsolat a rendőrség munkatársaival. Más szempontból is logikus az irodánk helyszíne, hiszen a bajbajutottaknak, sértetteknek nem kell kiballagniuk a Keselyűsi útra, az igazságügyi szolgálathoz, sőt sokaknak tudomásuk sincs e számukra megnyílt lehetőségről. Itta Várközben viszont a segítségre szorulókat nyomban hozzánk irányítják. Mondhatni, intézmény vagyunk az intézményben, miközben a rendőrség válláról terhet veszünk le, hiszen nekik nem igen jut idejük a sértettek „pá- tyolgatására”.- Leegyszerűsítve: itt a rendőrségen nincs isfelettesük?- Hogy is fogalmazzak? A dolog igen újszerű, hiszen komoly és kiegyensúlyozott a szakmai kapcsolatunk a bűnmegelőzésiekkel. Itt a városi kapitányságon pedig a bűnmegelőzési osztály- vezető, illetve a rendőrkapitány koordinálja, mentorálja a munkánkat.- Nem volt nehéz beilleszkedniük ebbe az „egyenruhás” szervezetbe? Bár magam nagyon szeretek itt dolgozni, hiszen a közvetlenség a jó légkör, a segítőkészség már-már példátlan.- Mi is abszolút nyitottságot, befogadó és együttműködési készséget, természetes, magától értetődő kollegal- itást tapasztaltunk, tapasztalunk.- Persze, Lajos is nyitott, közvetlen, szakmáját szerető és tudó ember, aki eleve nem fukarkodik a segítségadással. Ez oda- vissza működik.- Már szinte közhellyé vált, ám jó szlogenje a mi munkánknak az, amit az egyik ügyfelünk mondott: „bár a rendőrségen voltam, de engem nem kihallgattak, hanem meghallgattak. S a kettő között óriási a különbség". Én is úgy érzem, hogy meghallgatni kicsit több, kicsit más, mint kihallgatni.- Milyen végzettségű Ön és kollegái?- Szociális munkás vagyok, a kolleganőm jogász, a harmadik munkatárs pedig a Fehér Gyűrű Nemzetközi Áldozatsegítő Szervezetet képviseli. Magyarul: az állami és a civil segítők együtt dolgoznak - mégpedig egyetértésben. Itt nálunk folyik a döntés-előkészítés, a döntéshozatal pedig az igazságügyi szolgálatnál. Amikor bejön hozzánk a sértett, úgymond felkínáljuk neki az állam biztosította lehetőségeket. Ám amennyiben még ezeken túlmenően másra is szüksége van, akkor lép be a civil áldozatsegítő.- Milyen segítséget tudnak nyújtani?- Sokfélét. Jogit, ha szükséges, pszichológiait, a krízishelyzetbe kerülteket azonnali anyagi támogatásba részesíthetjük, akár egy órán belül pénzhez juttatja a bajba kerülteket az igazságügyi szolgálat. A segítségek mellett gyakran kiemelik ügyfeleink a meghitt közegben történő beszélgetést, ami szakmai tanácsokat sem nélkülöz. Mindezért nagyon hálásak. Bennünket e rövid idő alatt több mint százan kerestek fel.- Különleges inget visel- Szeretem az ilyen jellegű holmikat... Úgy érzem, nálam a roma és nem roma kettős identitás jól működik, igyekszem megtalálni a középutat, kicsit húzok és engedek is. A ruházatommal ennyit rendszeresen láttatok az én autentikus roma lényemből, ami viszont a beszédemből, stílusomból nem derül ki.- A kettős identitás nem zavarja semmiben?- Á, dehogy. Én legalább annyira büszke vagyok a magyarságomra, mint a romaságomra. A kettőt egészséges együtt kezelni, mindig úgy, ahogy az adott közeg elvárja, vagy ahogyan én érzem az adott pillanatban. Ne higgye azonban, hogy ezen nekem folyamatosan görcsölnöm, vagy gondolkodnom kell, számomra e kettősség minden velejárójával együtt természetes.- De a helyzetek, vagy éppen a közeg „belejátszik ”?- Persze, de nem erőltet semmire. Például amikor hazamegyek Nagy- dorogra, s édesapámmal beszélgetek, magától adódóan buknak elő az ott megszokott szófordulatok, s előjön a hajdan belém rögzült stílus, az adott elvárás meghatározottsága miatt is. Más közegben pedig a magyar énemből adódó vonásokat tolom előtérbe, azzal együtt, hogy én egy autentikus cigányember vagyok, aki teljesen nem asszimilálódott, hanem a két „oldalam” egyensúlyban működik. Szerintem ez így normális.- fárjunk még egy kicsit iskolába.- Mint már említettem, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának szociális munkás szakán végeztem közösségszervező specializációval.- Mosolyog és meghatódik...- Mert annak idején a környezetem nem jósolta volna meg, hogy elsőgenerációs értelmiségivé leszek. Gyerekként nagyon is az átlaghoz tartoztam, halmozottan hátrányos helyzetű családból származom. Igaz, hogy a humán beállítottságom már általános iskolában kimagaslott, de a reáltárgyak nem voltak a barátaim. Nyolcadikban például kémiából... na, ezt hagyjuk. Viszont a tanáromnak egy kontra-produktív mondata, hogy „segítő szándékkal megadom a kettest, mert ebből úgysem lesz ; továbbtanulás”, lendített rajtam. Mon- 5 dandójával berzenkedtem, s mivel édes- jjj apám ács-állványozóként működött, én | is megszereztem ezt a tisztességes szak- | mát. Nem részletezem a dolgot, de ott S is lebeszéltek a további tanulásról, a gimnáziumról Akkor is jött a „csakazér- tis” érzés, felnőttként sikeresen leérettségiztem. Attól kezdve viszont megszűntek az ilyen „segítő szándékú, ám halálra ítélő megjegyzések”.- Diáktársai, illetve tanárai már másképpen viszonyultak önhöz?- Igen. Eleinte kuriózumnak számított, hogy van az osztályban, illetve az évfolyamon egy roma. Ez akkor már valamiféle pozitív visszacsatolás volt, sőt egyre jobban bátorítottak a jó jegyek, az elfogadás. Romaságom hátrányát soha nem tapasztaltam, túl nagy tüskéket nem kaptam. Az is megfogalmazódott bennem a főiskolán, ha ott vagyok, annak már súlya van. Állítom, hogy származásomnak rendre az előnyét, a hasznát - példaként a mostani munkámat is említhetem - és a produktumát tapasztaltam. Az is jó volt, hogy a főiskolán sokaknak segíthettem a lovári nyelv elsajátításában. Megjegyzem, hogy ami általában a hátrányt illeti, az nem a roma származásból adódik, hanem szociali- zálódásunk színteréből.- Az interjún kívül többször említette édesapját.- Nekicsakhálaésköszönetjárakon- zervatív, katolikus neveltetésünkért és a belénk (négyen vagyunk testvérek) ültetett életfilozófiájáért, ami a hitet, a szorgalmat, a becsületet ötvözi, a segíteni akarással egyetemben. A törhetetlen hitélet mellett az emberekbe való hitet is értem, hiszen minden életkoromban megtalált egy-egy olyan tanár, aki bíztatott, aki erőt adott. V. Horváth Mária