Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-08-25 / 29. szám

2013. augusztus 25. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! , SZEKSZÁRDI Hit, szorgalom, becsület... és mások segítése Lakatos Lajos: „Számomra a kettős identitás minden velejárójával együtt természetes” Az Érdekli? Bemutatjuk soroza­tunk utolsó részében Lakatos La­jossal, a megyei kormányhivatal igazságügyi szolgálatának munka­társával készült interjút olvashat­ják. Decemberben, egy sikeres pá­lyázat jóvoltából alakíthatták ki a bűnmegelőzési és áldozatsegítő feladatokat ellátó munkahelyeket, a megyében összesen tízet.- A három szekszárdi munkatárs miért éppen a Várközben, a városi rendőrkapitányságon végzi a mun­káját?- Mindenütt így szerveződött a do­log, hiszen feladataink sora a rendőr­ség munkájához kötődik, s a bűncse­lekmények anyagi, pszichikai áldoza­tai is e helyen jutnak el legegyszerűb­ben hozzánk, illetve így biztosított a közvetlen munkakapcsolat a rendőr­ség munkatársaival. Más szempont­ból is logikus az irodánk helyszíne, hiszen a bajbajutottaknak, sértettek­nek nem kell kiballagniuk a Keselyűsi útra, az igazságügyi szolgálathoz, sőt sokaknak tudomásuk sincs e számuk­ra megnyílt lehetőségről. Itta Várköz­ben viszont a segítségre szorulókat nyomban hozzánk irányítják. Mond­hatni, intézmény vagyunk az intéz­ményben, miközben a rendőrség vál­láról terhet veszünk le, hiszen nekik nem igen jut idejük a sértettek „pá- tyolgatására”.- Leegyszerűsítve: itt a rendőrsé­gen nincs isfelettesük?- Hogy is fogalmazzak? A dolog igen újszerű, hiszen komoly és kiegyensú­lyozott a szakmai kapcsolatunk a bűn­megelőzésiekkel. Itt a városi kapitány­ságon pedig a bűnmegelőzési osztály- vezető, illetve a rendőrkapitány koor­dinálja, mentorálja a munkánkat.- Nem volt nehéz beilleszkedniük ebbe az „egyenruhás” szervezetbe? Bár magam nagyon szeretek itt dol­gozni, hiszen a közvetlenség a jó légkör, a segítőkészség már-már példátlan.- Mi is abszolút nyitottságot, befoga­dó és együttműködési készséget, ter­mészetes, magától értetődő kollegal- itást tapasztaltunk, tapasztalunk.- Persze, Lajos is nyitott, közvetlen, szakmáját sze­rető és tudó ember, aki eleve nem fukarkodik a segítségadással. Ez oda- vissza működik.- Már szinte közhellyé vált, ám jó szlogenje a mi munkánknak az, amit az egyik ügyfelünk mondott: „bár a rendőrségen voltam, de engem nem kihallgattak, hanem meghallgattak. S a kettő között óriási a különb­ség". Én is úgy érzem, hogy meghallgatni kicsit több, ki­csit más, mint kihallgatni.- Milyen végzettségű Ön és kollegái?- Szociális munkás vagyok, a kollega­nőm jogász, a harmadik munkatárs pe­dig a Fehér Gyűrű Nemzetközi Áldozat­segítő Szervezetet képviseli. Magyarul: az állami és a civil segítők együtt dol­goznak - mégpedig egyetértésben. Itt nálunk folyik a döntés-előkészítés, a döntéshozatal pedig az igazságügyi szolgálatnál. Amikor bejön hozzánk a sértett, úgymond felkínáljuk neki az állam biztosította lehetőségeket. Ám amennyiben még ezeken túlmenően másra is szüksége van, akkor lép be a civil áldozatsegítő.- Milyen segítséget tudnak nyújtani?- Sokfélét. Jogit, ha szükséges, pszi­chológiait, a krízishelyzetbe kerülteket azonnali anyagi támogatásba részesít­hetjük, akár egy órán belül pénzhez juttatja a bajba kerülteket az igazság­ügyi szolgálat. A segítségek mellett gyakran kiemelik ügyfeleink a meghitt közegben történő beszélgetést, ami szakmai tanácsokat sem nélkülöz. Mindezért nagyon hálásak. Bennünket e rövid idő alatt több mint százan ke­restek fel.- Különleges inget visel- Szeretem az ilyen jellegű holmikat... Úgy érzem, nálam a roma és nem roma kettős identitás jól működik, igyekszem megtalálni a középutat, kicsit húzok és engedek is. A ruházatommal ennyit rendszeresen láttatok az én autentikus roma lényemből, ami viszont a beszé­demből, stílusomból nem derül ki.- A kettős identitás nem zavarja semmiben?- Á, dehogy. Én legalább annyira büszke vagyok a magyarságomra, mint a romaságomra. A kettőt egészséges együtt kezelni, mindig úgy, ahogy az adott közeg elvárja, vagy ahogyan én érzem az adott pillanatban. Ne higgye azonban, hogy ezen nekem folyamato­san görcsölnöm, vagy gondolkodnom kell, számomra e kettősség minden ve­lejárójával együtt természetes.- De a helyzetek, vagy éppen a kö­zeg „belejátszik ”?- Persze, de nem erőltet semmire. Például amikor hazamegyek Nagy- dorogra, s édesapámmal beszélgetek, magától adódóan buknak elő az ott megszokott szófordulatok, s előjön a hajdan belém rögzült stílus, az adott el­várás meghatározottsága miatt is. Más közegben pedig a magyar énemből adódó vonásokat tolom előtérbe, azzal együtt, hogy én egy autentikus cigány­ember vagyok, aki teljesen nem asszi­milálódott, hanem a két „oldalam” egyensúlyban működik. Szerintem ez így normális.- fárjunk még egy kicsit iskolába.- Mint már említettem, a Pécsi Tudo­mányegyetem Illyés Gyula Karának szociális munkás szakán végeztem kö­zösségszervező specializációval.- Mosolyog és meghatódik...- Mert annak idején a környezetem nem jósolta volna meg, hogy elsőgene­rációs értelmiségivé leszek. Gyerek­ként nagyon is az átlaghoz tartoztam, halmozottan hátrányos helyzetű család­ból származom. Igaz, hogy a humán be­állítottságom már általános iskolában kimagaslott, de a reáltárgyak nem vol­tak a barátaim. Nyolcadikban például kémiából... na, ezt hagyjuk. Viszont a tanáromnak egy kontra-produktív mondata, hogy „segítő szándékkal meg­adom a kettest, mert ebből úgysem lesz ; továbbtanulás”, lendített rajtam. Mon- 5 dandójával berzenkedtem, s mivel édes- jjj apám ács-állványozóként működött, én | is megszereztem ezt a tisztességes szak- | mát. Nem részletezem a dolgot, de ott S is lebeszéltek a további tanulásról, a gimnáziumról Akkor is jött a „csakazér- tis” érzés, felnőttként sikeresen leérett­ségiztem. Attól kezdve viszont meg­szűntek az ilyen „segítő szándékú, ám halálra ítélő megjegyzések”.- Diáktársai, illetve tanárai már másképpen viszonyultak önhöz?- Igen. Eleinte kuriózumnak számí­tott, hogy van az osztályban, illetve az évfolyamon egy roma. Ez akkor már va­lamiféle pozitív visszacsatolás volt, sőt egyre jobban bátorítottak a jó jegyek, az elfogadás. Romaságom hátrányát soha nem tapasztaltam, túl nagy tüskéket nem kaptam. Az is megfogalmazódott bennem a főiskolán, ha ott vagyok, an­nak már súlya van. Állítom, hogy szár­mazásomnak rendre az előnyét, a hasz­nát - példaként a mostani munkámat is említhetem - és a produktumát tapasz­taltam. Az is jó volt, hogy a főiskolán so­kaknak segíthettem a lovári nyelv elsa­játításában. Megjegyzem, hogy ami álta­lában a hátrányt illeti, az nem a roma származásból adódik, hanem szociali- zálódásunk színteréből.- Az interjún kívül többször említet­te édesapját.- Nekicsakhálaésköszönetjárakon- zervatív, katolikus neveltetésünkért és a belénk (négyen vagyunk testvérek) ülte­tett életfilozófiájáért, ami a hitet, a szor­galmat, a becsületet ötvözi, a segíteni akarással egyetemben. A törhetetlen hit­élet mellett az emberekbe való hitet is ér­tem, hiszen minden életkoromban meg­talált egy-egy olyan tanár, aki bíztatott, aki erőt adott. V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom