Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-08-11 / 27. szám

2013. augusztus 11. szekszárdi tasArmap 9 KÁVÉHÁZI RANDEVÚ A gyermek megismerése a nevelés alapja SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban Kaltenecker Andrásné, aki 32 évig vezette a városi bölcsődét, s néhány hete munkatársai és a város vezetői köszöntötték nyugdíjba vonulása alkalmából.- Virágok, kö nnyek, emlékező szép szavak, köszönő és köszöntő beszédek hangoztak el az ünnepen. Negyvenhat évi munkaviszony, harminckétévi vezetői munka után pihenésre készülsz.... Nagyon jólesett, s felejthetetlen emlék marad számomra, hogy a kollégáim, ilyen szép ünnepséget szerveztek, búcsú­beszédüket, szavalataikat, ajándékaikat megkönnyeztem. Megtiszteltetés volt, hogy Szekszárd város vezetői is eljöttek és ők is megerősítettek abban, hogy nem volt hiábavaló ez az elmúlt 32 év. Nyu­godtan adom át a vezetést és az egész bölcsődét, volt helyettesemnek Rimái Rudolfnénak és minden volt munkatárs­amnak, tudom, jó kezekben hagyom. Szerencsés ember vagyok, mert egész életemben mindig olyan kollégákkal és főnökökkel dolgozhattam, akikkel megértettük egymást.- A gyermekek iránti vonzódáso­dat, a velük való kapcsolat kitel­jesedését a saját családodra vezetted vissza... Varsádon, egy hatgyermekes család­ban születtem, negyedik gyermekként, így megtapasztalhattam idősebb testvéreim babusgatását, s a nálam kisebbekért való gondoskodást. Szülő­falumban jártam általános iskolába, ma­jd a Gyönki Gimnáziumba, amit felcse­réltem a budapesti Balassa János Egész­ségügyi Szakközépiskolával, ahol felnőtt ápolóként végeztem.- Mi volt az az erő, ami rávett, hogy ott-hagyd a fővárost? Inkább ki volt. Dunaharasztiban egy május elsejei mulatságon, megis­merkedtem azzal a fiúval, aki a férjem lett. Ott laktunk és ott is helyezkedtem el egy vadászkastélyból átalakított 40 férőhelyes bölcsődében, amelynek Pócza Gézáné, Margit néni volt a vezető­je. Nagyon sokat tanultam tőle szak­mailag és emberileg is. Kilenc évig dol­goztam ott, s akkor jöttünk Szekszárdra lakni, amikor már a szüleim, húgom, s a többi testvérem is a környéken találta meg új otthonát.- Itt, hogy sikerült a már nagyon megszeretett hivatásodban elhe­lyezkedni? 1979-ben még több bölcsőde volt a városban, elkezdtem érdeklődni, nézelődni. A Mérey utcai bölcsőde, mint módszertani intézmény, vonzó volt számomra. Először gondozó­nőként, majd csoportvezetőként dol­goztam, közben elvégeztem a gyermekgondozói szakot s a vezető Kovács Pálné Ancika ajánlásával kine­veztek vezetőnek az akkor VI-os számú Perczel utcai bölcsődébe.- Abban az időben 3 évig marad­hattak otthon az anyukák GYES-en, mennyire használták ezt ki? Érdekes ez a visszatekintés. A jog­szabály szerint bölcsődés lehet egy gyermek 6 hónapos kortól 3 éves korá­ig. Régebben 8-10 hónapos korukban hozták a gyerekeket, aztán volt másfél évtized, amikor már csak akkor hozták, amikor a gyermek már ment, és érezhetően vágyott a korosztálya társa­ságára. Amikor megjelent a GYED, akkor 2 éves kortól hozták hozzánk a szülők kicsinyüket, hogy visszame- hessenek munkahelyükre.- Mi ösztönzi az anyukákat, a szülőket arra, hogy előbb, vagy később adják bölcsődébe gyer­meküket? A munkahely megtartása, vagy ép­pen megélhetési gondok. Az utóbbi tíz évben az is belejátszott döntésükbe, hogy az anyukák a GYES alatt valami­lyen képzésre járhattak. A bölcsőde sokat fejlődött az évek során, új és új ki­hívásoknak kellett megfelelni, nagy vál­tozást hozott az a szakmai kihívás, hogy alternatív megoldásokat kínáltunk. Létrehoztuk a Pipitér játszóházat, a bölcsődén belül, amely a nem bölcső­dés gyerekeknek az óvodai felkészítést jelenti. Manuális foglalkozásokat hirdettünk meg klub formában gyerek­ek és szülők részére. A főiskolán felvál­laltuk a jövendő pedagógusoknak, a kisgyermek - nevelői szak gyakorlati részét.- Úgy kérdezek, mint egy laikus, holott magam is mint szülő, és mint nagyszülő is megtapasztal­tam, mit jelent az, hogy legnagy­obb kincsünket adjuk mások kezébe. Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy csecsemő és gyermekgondozónak? Empatikusnak, szakmailag felké­szültnek, tudatosnak, következetes­nek kell lennie, mindezt párosítva sz­eretettel. Óriási felelősséget vállalnak, ennek szakmai tudással kell párosul­nia, hiszen rengeteg ismeretet itt tan­ulnak meg a gyerekek. A gondozónők megterveznek mindent, a gyermek egész napját, az étkezést, a foglalkozá­sokat, a viselkedési szabályokat, s min­dezt játékos körülmények közé ágyaz­va tanítják meg, úgy hogy a gyerek közben jól érezze magát. Nincsenek akadályok, tiltások, a bölcsőde olyan eszközökkel van felszerelve, amely a gyermekek szellemi, lelki, testi fejlő­dését a legjobban szolgálja.- Meg lehet fogalmazni, hogy mi a gyermeknevelés alapja? A gyermek megismerése. Ez egy folyamat. Erre nagyon jó a fokozatos beszoktatás, akkor ugyanis jelen van az anya, aki a gondozóknak informá­ciókat ad, szóban és tettekben is. A gyermek és a szülő kapcsolata sokat elárul a gyermek egyéniségéről, hiszen minden gyermek más külső és belső tulajdonságokkal rendelkezik. Ezek az alkalmak nagyon fontosak a gondozónőnek, az akkor szerzett információra tud építeni. Sokat számít a szülői felkészítés. Segít, ha a gyermek azt hallja, hogy a bölcsődében szívesen várják őt, szeretettel fogadják a többi gyerekek, hogy sok játékkal játszhat. Két-három hét múlva a csoport már olyan lesz számára, mint második ott­hona. A szülői felkészítés pedig bizalom­ra épül, a gondozónők felé irányuló bizalomra. S szülőkkel való szoros kapcsolat, ami családi délutánokkal, ünnepek, évzárók rendezésével meg­valósul, mind a gyermek érdekét szol­gálja.- Negyvenhat év, ebből harminck­ettő vezetőként. Ahogy mondani szokás, letetted a névjegyed a város asztalára. Az elkövetkező évek terveit szövögeted, bár ah­ogy mondtad a szívedfélig még a bölcsiben van, kollégáid és a gyerekek között... Két gyermekem van és négy unokám. A legnagyobb Eszter 22 éves, a legkisebb András - sorban a negyedik Kaltenecker- szóval unoka napok következnek. Mi­után sok unokatestvér van, a találkozás­ok, az együttlétek alkalmával igazi testvéri közösség alakult ki köztük. Az egész család mindig is szeretett és szeret ma is kirándulni, utazni. Szeretem a természetfilmeket, s talán ezért is ra­gaszkodom, hogy a gyerekek velünk jöj­jenek a kirándulásokra, mert a természet felfedezése, s ahogy meglátják annak szépségét, az számomra a legnagyobb öröm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom