Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-06-23 / 24. szám

2013. június 23. MOZAIK , SZEKSZÁRDI msAmiapm Negyvenévi munkaviszony, negyven szál rózsa Nagy Gáspárné: „Nagyon vártam, mégis fáj” - Miniszteri dicséret a szekszárdi óvónőnek A nyugdíjba vonuló Nagy Gáspárnét Horváth Erika intézményvezető és Horváth István polgármester köszöntötte A korszerűsítés alatt álló Mérey ut­cai óvodában alig néhány gyerek játszik az udvaron. A termekben fo­lyik a pakolás, a folyosókon tízesé­vel tornyosulnak a Kadarka utcai intézménybe költöztetendő bedo­bozolt holmik. A zűrös, ám reményteljes állapot sem zavarta a közösség felnőtt tagjait, hogy meghitt ünnepségen búcsúztassák ked­ves kolléganőjüket, Nagy Gáspárnét, Ági óvó nénit, aki negyven éves munka- viszony után vonul(t) nyugdíjba. A bú­csúzást az ünnepelt úgy tervezte, hogy munkatársainak vacsorát készít, ezért barátnőivel egy teljes napon át sütöt­tek, főztek. A finomságokat bevitték az óvodába, hogy a tornateremben elegán­san megterített asztalokra, munkatársai elé kerüljenek. Egyik kolléganője, Zsuzsi elterelte a bejáratnak háttal ültetett Ági figyelmét, aki egy férfihangra lett figyel­mes. Horváth István polgármester ér­kezett, aki köszöntőjét követően „negy­ven éves igényes, példaértékű pedagó­gusi munkásságáért” miniszteri dicsére­tet nyújtott át a búcsúzó óvónőnek. Mint kiderült, ilyen rangos elismerés­ben húsz éve nem részsült a város egyet­len óvónője sem.- Erről a megtiszteltetésről és a vacso­rán kívüli ünneplésről itt az óvodában mindenki tudott, még a családom is, csak én nem sejtettem semmit - mondja meg- hatottan, s ugyanilyen tónusban szól a csodás csokorba kötött negyven szál ró­zsáról, a szülők gyűjtögette fotókkal teli albumról az ünnepelt. No és a csoport napraforgójáról, melynek minden egyes szirmán egy-egy kisgyermek fényképe díszeleg. Ami a legutóbbi csoportját ille­ti, fájlalja, hogy elhagyja a kicsiket, ugyan­akkor nyugodt, hiszen két kolléganője, Horváthné Pázmándi Zsuzsa és Gutainé Szamosfalvi Anikó - egyikükhöz húsz, másikukhoz 11 éves közvetlen munka- kapcsolat köti - fogja továbbra is a gyer­kőcök kezét, s tanítja őket szépre, jóra. Folytassuk is a kezekkel. Horváth Eri­ka, a 2. számú óvoda, bölcsőde és családi napközi vezetője így fogalmaz: „Számta­lanszor megtapasztaltuk már, az öröm és a szomorúság kéz a kézben járnak. Gyak­ran átéltük már azt is, hogy a örömök és a szomorú események miként lesznek közös ügyünkké.” „Nagyon vártam, mégis fáj” - mondja Ági, aztán jön az örömteli tény: élete ér­telme, Lara nevű kis unokája - a lánya kisbabája - három hónapos, akire renge­teg ideje jut majd. Családjának, különö­sen férjének is igyekszik nyugdíjasként visszaadni azt a sok segítő támogatást, amit kapott. Erika pedig összegez: Ági 10.023 na­pot töltött el a gyerekek között, s mint­egy ezer kicsivel dolgozott három, illetve négy esztendőn át. Közel másfél évtize­de - önzetlenül, csaknem ingyen - épület­koordinátorként igyekezett összefogni a közösséget. Már középiskolásként szerepelt Nagy Gáspárné tervei között az óvónői hivatás, mégis egy véletlennek köszönheti álmai megvalósulását. Az érettségi után Kétyre hívták képesítés nélküli óvodapedagógus­nak, utána pedig elvégezte a főiskolát. Pá­lyáját soha nem hagyta eL Egészen nyug­díjazásáig. V. Horváth Mária Felkészülés, izgalom, siker öyermekszínjátszók találkozója A tornaterem bejárata előtt két hetedi­kes lány, Herner Dóra és Sabu Ramóna tetőtől talpig sváb öltözetben várako­zott. Ők a harmadik osztályosok „ma­gyarországi németek öltözködése” be­mutatójának felkért szereplői. A kezdésig ugyan van még negyedóra, de már telt ház van a teremben. A tanárok még igazgatnak ezen-azon, a meghívott vendégek, illetve szülők, nagyszülők, test­vérek is sorra érkeznek. Nekik a felsős fi­úk szállítják az újabb és újabb székeket. A fennállása 20. évfordulóját ünneplő Szent József Katolikus Iskolaközpont Katholische Grundschule az utolsó hét majd minden napján tartott közösségi programot is. Az utolsón, június 14-én a német nemzetiségi projektnap volt a csúcs. Támogatás nélkül, „saját zsebből” hozták össze, valamint a diákok, tanárok, szülők ötleteiből, alkalmi - például öltö­zetek - hozzájárulásaiból a házi rendez­vénynél jóval igényesebb programsort. Minden osztály feldolgozta a megbeszélt témát - bábjátékban, jelenetekben, da­lokban, közmondások alapján és a né­metek étkezési szokásait is bemutatták.- Sokféleképpen nevezik: mondjuk úgy, hogy tócsni. Tudja, ez a reszelt krumpliból, lisztből készült finomság - mondja a két szálkai nagymama egyike, miközben a konyhában több száz fi­nomságot sütnek, hogy legalább egy-egy darab mindenkinek jusson. Eközben zeng az ének, egyikbe Németh Judit, a megyei könyvtárigazgatóval egyetem­ben több néző is önfeledten bekapcso­lódik. A gyerekek láthatóan boldogan táncolnak. A két főszervező pedagógus, Farkas Beáta és Fodor Mihályné látható­an megnyugodott, olykor már ők is „át­alakulnak közönséggé”.- Szeretek németül tanulni. Jó volna, ha a suliban ilyen lenne minden nap - mondja egy pöttöm szöszi lány, s kezé­ben egy könyvvel fut is a tornaterembe. A rendezvény színvonalát az Ifjú Szív né­met nemzetiségi tánccsoport emelte. Az emeleti galériában lehetett megte­kinteni azt a fotókiállítást, amelyen a szekszárdi Maria Till saját készítésű ba­báiban gyönyörködhetünk, melyek öltö­zékén a legapróbb gombocska, szala­gocska is „echte” német. V. H. M. Gyermekszínjátszók színvonalas előadá­sait láthattuk a közelmúltban, a XXII. Or­szágos Weöres Sándor Gyermekszínját­szó Találkozó Szekszárdon megrendezett regionális fordulóján, a Babits Mihály Művelődési Központ dísztermében. A Garay János Általános Iskola és AMI, a Nemzeti Művelődési Intézet és a Csiz- mazia Alapítvány a jövő ígéretes gyer­mekeiért társszervezésében megvaló­sult egész napos rendezvényre csak az áprilisban megtartott megyei minősítő találkozók legjobbjai, Tolna, Somogy, Baranya, Fejér, Bács-Kiskun, Veszprém, vagy Győr-Moson-Sopron megyében arany-, illetve ezüstminősítést szerzett csoportok - összesen 280 gyermekszín­játszó - jutottak tovább. Szekszárdi bemutatkozók közül a Szent József Iskolaközpont Picurkák (Esik eső, süt a nap, felkészítő: Vadóc Eszter) és Mazsolák csoportja (Egyszer egy királyfi, felkészítő: Vadóc Eszter, Palla Erika) egyaránt ezüstminősítést, míg a Garay iskola és AMI Garay Napsu­gár színjátszó csoportja (felkészítő: Csizmazia Ferencné) arany minősítést érdemelt ki a zsűritől, amelyben helyet foglalt a Magyar Drámapedagógiai Tár­saság két tagja, Dolmány Mária és Tóth Zsuzsanna is. A zsűri döntése alapján az országos gyermekszínjátszó fesztiválra megyénkből az Alsónánai Garabonciá­sok kaptak meghívást. Garays versmondó országos sikere A Garay János Általános Iskola és AMI 5. osztályos tanulója, Csizmazia Dóra Nagyatádon a „Regösök húrján” orszá­gos versmondó verseny kétfordulós döntőjén vett részt. A hagyományosan magas színvonalú tehetséggondozó vi­adalon Dóra az elődöntőben Kányádi Sándor: A sirálytánc című versét szaval­ta, a döntőben pedig Kis Dody József: A telhetelen méhecske című költemé­nyével vívta ki a zsűri elismerését. Or­szágos 3. helyezésével egyúttal bejutott a „Regösök húrján” országos gálára, ahol minősítő versenyen vesz részt no­vemberben, Budapesten. Felkészítő ta­nára édesanyja, Csizmazia Ferencné, Mónika. K. E

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom