Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-06-16 / 23. szám
2013. június 16. SZEKSZÁRDI „Trendivé” szeretnék tenni a véradást SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban DR. BOCSKAI TÜNDE, az Országos Vérellátó Szolgálat Szekszárdi Területi Vérellátójának főorvosa. Randevúnk, beszélgetésünk apropója, hogy június 14. a véradók világnapja, valamint az Amszterdamban június elején megrendezett nemzetközi szakmai konferencián szerzett tapasztalatai.- Bizonyára sokan kíváncsiak a Szekszárdi Vérellátó létrejöttére, a kezdetekre. Kérhetnék egy kis történeti áttekintést?- A helyi véradó állomás 1957-ben jött létre. Első főorvosa dr. Kolumbusz László volt, aki 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig irányította a munkát. Nevéhez fűződik az önkéntes, térítésmentes véradás megszervezése. Fáradtságot nem ismerve, szívós munkával rakta le megyénk vérellátásának alapjait, és jelölte ki az irányt. Szakmát, emberséget, tisztességet tanulhattunk tőle. Az Ő időszaka alatt mintegy 60 szakember dolgozott a véradó állomáson, s olyan sikeres volt a véradás, hogy más kórházakat is tudtunk segíteni. A kiszállásos véradás megszervezése is Kolumbusz főorvos nevéhez fűződik.- Kezdetben volt az önkéntes térítéses, majd az önkéntes, de térítésmentes véradás...- A véradó állomás megalakulásakor csak térítéses véradás volt, ami azt jelentette, hogy hathetenként lehetett vért adni, s bizony sokan ebből ékek. Tolna megyében 1960-ban indult az önkéntes, térítésmentes véradás. A véradók szempontjából a térítésmentesség pozitív vök, hiszen bár nem kaptak pénzt a véradásért, de kiderülhettek addig nem ismert betegségeik. Sőt, ezután már nem fűződött érdekük az esetleges tudott betegségük eltitkolásához sem.-A véradó állomás létrejötte óta több helyszínen is működött, néha szűkös, méltatlan körülmények között Mikor költöztek a jelenlegi helyre?-1972 novembere óta működik az állomás a jelenlegi helyen, akkor a munkatársak létszáma 34 volt. A vérvételek száma éves szinten elérte a 12 ezret, a lakosság 5,6 %-a aktív véradó vök. A köközkö- dés emiatt is időszerűvé vák, hiszen a régi hely már elviselhetetlenül szűkös vök. Talán itt kell megjegyeznem, hogy tudományos munka mindig is folyt az állomáson, a tudományos érdeklődés mindig megvok a munkatársakban.- Az akkori önkéntes véradók, akik térítésmentesen, lelkiismereti kötelességből adtak vért, az évtizedek során egyrefogytak. Milyen okokra vezethető ez vissza?- Megszűntek a nagy létszámmal dolgozó munkahelyek, ahol a dolgozóknak dicsőség vök vért adni. Akadtak olyan munkahelyek, amelyek szabadnappal is jutalmazták véradóikat. Megszűnt a kötelező sorkatonai szolgálat, ahol a kiska- tonák véradás után szabadságot kaptak. Megszűntek a szépen megrendezett véradó-kapó találkozók, amelyek nagyon jó hangulatú és a véradók számára elismerő, kellemes rendezvények voltak. Az adatvédelmi törvény változása miatt a véradók már nem tudhatták, hogy kinek az egészségét, életét mentette meg a vérük. „A mi munkahelyünk talán az egyetlen, ahol sem a nem, sem a vallási, vagy politikai hovatartozás nem számít. Mindenkinek a vérére szükség van.”- Mennyiben változott afenti jól működő, szervezett állapot?- Egyrészt az előbb említettek miatt, másrészt csatlakoztunk a 2000-ben megalakult Országos Vérellátó Szolgálathoz, munkajogilag, szervezetileg egyaránt. Kevesebb lett a véradó, a hagyományos nagy véradóhelyek megszűntek, bizonyos szakmai tevékenységek is átkerültek a régióba. Ez kényszerű létszámcsökkentést hozott magával. Dr. Liszátz Mária főorvosnőnek - aki az egyetem után került oda és onnan is ment nyugdíjba - a legnehezebb és legfájóbb döntések sorozatával kellett szembenéznie. Hálátlan, embert próbáló időszakot élt meg az elbocsátások miatt. A munkatársak létszáma tízzel csökkent. Összehasonlításként: az ezt megelőző időszakban 13 ezer palack vért vettünk le, ami jelenleg 9 ezerre csökkent. Ebből kétezret a véradó állomáson, míg további hétezret kiszállásos véradásokon veszünk le.- Miután a létszám ennyire lecsökkent, a véradások megszervezéséhez milyen segítséget kapott az állomás?- Az Országos Véradó Szolgálat (ÓVSZ) megalakulásával kialakult egy új rendszer, a szervezés átkerült a Magyar Vöröskereszt hatáskörébe, azóta együtt dolgozunk.- Ön, mint az egyetlen orvos, aki a betegeket a véradás előtt megvizsgálja, bizonyára a legjobban tudja, hogy milyen indíttatásból adnak vért azok, akik még adnak.- Két évvel ezelőtt a kollégáimmal készítettünk egy felmérést sok-sok kérdéssel, amiből azt szűrtük le, hogy a véradók egyszerűen „csak” segíteni szeretnének a beteg embereknek a gyógyulásban. Sajnos, egyre kevesebben gondolkodnak így. Az emberek rohannak a pénz után, s talán akkor lehet igazán mozgósítani őket, amikor személyesen érintettek, illetve szembesülnek egy-egy olyan helyzettel, hogy éppen rájuk, az ő vérükre van szükség. A mi munkahelyünk talán az egyetlen, ahol sem a nem, sem a vallási, vagy politikai hovatartozás nem számít. Mindenkinek a vérére szükség van.- Erről éppen az jutott eszembe, hogy igen, a vér az egyetlen, ami többszörösen is összeköt bennünket, embereket. Nem hiába vannak szép mondások a vérrel kapcsolatban... Mi volt az amszterdami nemzetközi konferencia tanulsága a véradással kapcsolatban?- Színvonalas, előremutató előadásokat hallgathattam végig, amelyeknek közös tanulsága volt. Mégpedig az, hogy a világon hasonló problémákkal küzdenek a véradást illetően. Ezek a következők: elöregedett a népesség, egyre több az olyan betegség, amelynek gyógyításához nagy mennyiségű vérre van szükség, valamint egyre kevesebb a fiatal donor. A jövőre vonatkozóan már több országban dolgoztak ki modern, a mai fiatalok érdeklődésének megfelelő tervet, ennek a látványos eredményéről számoltak be több európai ország képviselői. Mit néznek, olvasnak a mai fiatatok? Hogyan tudjuk az üzeneteinket hozzájuk eljuttatni? A közösségi oldalak, az okos telefonok segíthetnek, ezen az úton kell nekünk is elindulni. „Trendivé” kell tennünk a véradást.- Pápai származású, Pécsett doktorált. Hogyan került ebbe a „sorba” Szekszárd?- Az egy külön regény, mint minden ember élete. Ötödéves voltam az egyetemen, amikor férjhez mentem egy szekszárdi pilótához, s így lettem szekszárdi. S immár több mint három évtizede a véradó állomás a munkahelyem. A kezdetekkor még hárman voltunk orvosok, ma már egyedül vagyok.- Két lány, Kata, a kutya, a kert és a konyha... Kifejtené bővebben ezt a rövid családbemutatást?- Két lányom van: Adrienn jogász, Alexandra egyetemista. Kata az unokám, akire ha csak rágondotok, elmosolyodom. A kutyánk - aki szintén lány - s a kert, amely nekem a feltöltődést, a ki- kapcsolódást jelenti. A legnagyobb öröm pedig az, amikor itthon van a férjem, a lányaim, a vejem, az unokám és a közeli rokonaim mind együtt vagyunk, s így ülhetünk le egy finom vasárnapi ebédre.
