Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-05-19 / 19. szám
2013. május 19. MOZAIK , SZEKSZÁRDI tasArnapH Hatvan éve érettségiztek a Garayban „Az igazi tudás az, amit magunk szerzünk meg magunknak” Bizony, már csak nyolcán adtak egymásnak találkozót az egykori harminckettőből. A régi osztály örökdiákjai közül sokan az időskor okozta fizikai bajok miatt maradtak távol, néhányan pedig már a meny- nyei páholyból tekintenek társaikra. Értük, az örökre eltávozottakért is égett az a gyertya, amit Horváth István gyújtott meg a Garay János Gimnáziumban tartott érettségi találkozón, kereken hatvan esztendővel a maturálás után.- Öt évvel ezelőtt még tizenketten voltunk - jegyezte meg Horváth István, utalva a kérlelhetetlen idő múlására. Azért nem kizárólag ez a fajta elégikus hangulat határozta meg az összejövetelt. Rögtön az elején sok mosolyt csalt az ajkakra Simon Erzsébet magánszáma: az örökifjú hölgy igazi telitalálatként Heltai Jenő: Gyerekek című novelláját olvasta fel, nyugalmazott pedagógushoz illő átéléssel. Érdemes egy részt idézni a műből, hiszen az író, akárha ennél a csapatnál járva vetette volna papírra gondolatait. „Osztálytársaimmal érettségink 60. évfordulóját ünnepeljük. Ha ugyan ünnep az, hogy megvénültünk és elfelejtettük annak a nagy részét, amit az érettségin még tudtunk. Ezt kár lenne letagadni. Noha sok köztünk a rendkívül művelt, tudós, nagyon értelmes ember, érettségi tételeinket talán egyikünk sem tudná most megválaszolni. (...) Gyerekek, srácok, fiúk, lányok. Ezek maradunk egymásnak mindhalálig. (...) Megtanácskozzuk, mikor találkozzunk megint? Jövő nyáron! - mondják a pesszimisták. Az optimisták Az öregdiákok és családtagjaik. Az ötvenes években voltak garaysták ragaszkodnak, hogy megint csak öt év múlva. Hát jó. Öt év múlva megüljük újabb évfordulóját érettséginknek.” Heltai mellett egy másik író-költőóriás alakja is jelen vök, ha áttételesen is. Eljött ugyanis ifjúkora iskolájába Babits Mihály unokaöccse, Babits István.- Budáról érkeztem - nyomatékosította. - Az már Dunántúl. Amúgy azt is mondhatjuk, hogy Közép-Európa legkeletibb városa Buda, Kelet-Európa legnyugatibb városa pedig Pest - ajándékozta meg a jelenlévőket egy igazi babitsi meglátással Ezzel együtt Babits István nem követte nagybátyja nyomdokait, hiszen a reál terület mellett kötelezte el magát. A szegedi egyetemen matematika-fizika szakot végzett és a távközlési kutatóintézetből ment nyugdíjba. Európai hírű néhai rokonát egyetlen alkatommal látta, de ezt csak egy családi elbeszélésből tudja: a nagy találkozásra nem emlékszik, hiszen nagyon kicsi vök akkoriban. Gáti Szabolcs az óceán túlpartjáról az Újvilágból repük az óhazába. Elegáns, pasztellszínű öközéke, ruganyos léptei, élénk, derűs lénye alapján nem is gondolnánk, hogy ő is javában közeledik a nyolcvan felé. Megvan a saját, hatvan évvel ezelőtti szekszárdi története: a garaysta diák az egyik tankönyv jeles szovjet tudósainak arcképét - így űzve el az óra unalmát - néhány tollvonással kiegészítette. A bajusszal és szakállal /eldíszített” ábrázatok látványa óriási botrányt vákott ki. Alig úszta meg, hogy azonnali hatállyal ne váljon meg tőle az Alma Mater. Azután 1956-ban ő maga vák meg az országtól és meg sem állt Amerikáig. New Yorkban mérnöki diplomát szerzett és 1969-ben az IBM-nél kötött ki. Itt bekapcsolódhatott az amerikai űrprogramba, az Apolló rakéták egyik gyűrűjének lekapcsolását irányító számítógép tranzisztorainak fejlesztésén dolgozott. Magyarán: tevékenységének eredménye a Holdra is eljutott. Az öregdiákok életút vázlatai ugyanakkor a munkában eltöltött, dolgos földi hétköznapokat idézik. Valamennyien át- ékék a tartós alkotás örömét - erről tanúskodik Merényi Mária, Simon Erzsébet, Tessedik Vilma, Babits István, Gáti Szabolcs, Horváth István, Nagy Zokán, Varga István, valamint a C osztályt képviselő Heiliger Anna, illetve az 1945-ben érettségizett, de a csapatban szívesen látott Csaba Imre professzor beszámolója. Még valaki jelen vök - emlékek révén - a találkozón: az a tanár, igazi pedagógus, akiről ma is felsőfokban beszélnek tanítványai. Létay Menyhértől van szó. Nagy Zokán, mintegy mérleget vonva valamennyiük sorsáról is, ekképpen idézte fel alakját. „Létay, mint minden jó tanár, nem csak tanított: nevek is. Felmutatott valamit, amit ott és akkor nem biztos, hogy jól értettünk, vagy egyákalán megértettünk. Az értelmiségi létformára hívta fel figyelmünket egy tudathasadásos korban, azt sugallva, hogy az értékvesztés nem csak külső erők hatása vagy következménye, az belső tartásunktól függ. Hogy nem a diploma az egyetlen differencia speci- fikája a szellemi gazdagodásnak. Hogy az igazi tudás az, amit magunk szerzünk meg magunknak. Menyus emberi tisztességével egyenességével példát mutatott, sugallva, hogy a jellem tisztasága nem korfüggő. Az mindig belőlünk fakad Azt pedig, hogy mi hányszor buktunk el a Létay- mércével a magunkban titokban lefolytatott érettségi vizsgánkon, arra csak mi felelhetünk magunknak. Őszintén. Lehetőleg súgás nélküL” - száVasárnap a családokat várják a közlekedési versenyre Immár nyolc éve járja az országot a „Biztonságosan közlekedni egy életúton” programsorozat. A speciálisan felszerelt, tanteremnek berendezett autóbusz a héten Szekszárdon, a Tesco parkolójában várta az érdeklődőket. A Magyar Autóklub szervezésében - rendőrség, ön- kormányzatok támogatásával - létrejött közlekedésbiztonsági rendezvénysorozat három részre bontható: az elméleti, valamint a gyakorlati oktatásra, illetve a vetélkedőkre. Kedden, a szekszárdi nyitónapon reggel kezdődött a tanítás az alkalmi osztályteremben, ahol a Dienes Valéria Általános Iskola Grundshule 6. C osztályosai valósággal itták Benyó Gusztáv közlekedésbiztonsági szakelőadó szavait Az ünnepélyes megnyitón Kőszegi Sándor projektmenedzsertől megtudhattuk, hogy immár nyolc éve járják a programsorral az országot, amibe városunk négy éve kapcsolódott be. Kővári László, a város gazdasági és pénzügyi bizottságának elnöke helyi tapasztalatait ecsetelve kifejtette, hogy sokan a mai napig nem tanultak meg körforgalomban közlekedni, de azt is fölvetette, hogy a kerékpárosok, illetve a gyalogosok gyakran felcserélik a számukra kijelölt sávokat, s ez balesetekhez vezet, a gyerekeknek pedig rossz pél dát mutat. Megyeri Zsolt százados, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedés- rendészeti osztályvezetője a hat napos, díjmenetes programot köszöntve néhány érdekesnek ígérkező játékot, bemutatót kiemelve adatokkal is szolgált. Elmondta, hogy Európában tavaly 32 ezren, vagyis közel egy szekszárdnyian - vesztették életüket közlekedési balesetben, negyven százalékuk fiatalkorú volt. A 6. C osztályosok ezután - persze sisakkal a fejükön - kerékpárra pattantak, szlalomoztak, mutatványoztak, majd a „piros autónál” sorakoztak. A járművet szakember vezette, a mellette ülő diáknak pedig a megadott jelre erősen kellett fékeznie, nehogy elüssék a jármű féktávolságának határán álló bábut. A tanulságos „gyorshajtásos” bemutató alatt a báb gyakran landolt a földön. Tehát a biztonságos vezetés legfontosabbjaiból életszerű körülmények között szerezhettek életre szóló tapasztalatot, vagy rossz - hosszú távon hasznos - élményt a gyerekek, akik további veszélyhelyzetekben próbálhatták ki magukat, beleértve reflexeiket is. A szakemberek kiemelték, hogy a gyermek felelőssége 7-14 éves kora között jelentősen erősödik, tehát ebben a korban hasznos hatást gyakorol rá a tudatos nevelés és oktatás. Vasárnap reggel 8 és 18 óra között ugyanitt közlekedésbiztonsági versenyeken vehetnek részt a családok, s a legsikeresebbek értékes ajándékokat nyerhetnek. Tehát bárki versenyezhet, előzetes nevezés nincs. - vhm -
