Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-01-20 / 2. szám

2013. január 20. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! SZEKSZÁRDI VASÁRNAPI A jól sikerült órák feldobják Dr. Krausz Krisztina: „Az élmények okán életre szóló, meghatározó barátság kötődik a természettel” A Gemenc Judo Klub vezetőedzője, Szepesi József azt javasolta, hogy a Garay János Gimnázium biológia, ké­mia és földrajz szakos tanárával, dr. Krausz Krisztinával beszélgessünk. Kérte, hogy a köztiszteletben álló ta­nárnő mesélje el: háromgyermekes édesanyaként hogyan jut ideje a ta­nítás, sőt osztályfőnöki teendők mel­lett szöcskeszedő táborba vinni ta­nítványait, sőt rendszeresen pályáz­ni és még sok más elfoglaltságot fel­vállalni.- Kezdhetjük a családjával?- Természetesen. Férjem, Pápai János < biológia-kémia szakos tanár és ökológus I- a természetvédelmi ökológia a szakterü­lete -, és szintén a Garay gimnáziumban s tanít. Szegeden, az egyetemen ismerked- .í tünk meg, s miután végeztünk, ott tele- * pedtünk le. Tíz esztendő múltán költöz­tünk Szekszárdra.-Egyikük idevalósi?- Egyikünk sem. János Szolnok megyé­ből, Túrkevéről származik, én pedig Szé­kesfehérvár mellől, Mórról. Az ott élő szüleimmel szoros a kapcsolatunk, rend­szeresen látogatjuk egymást. Ahogyan János testvére és családja is szorosan tar­tozik a mi Szekszárd-Túrkeve-Mór „há­romszögünkbe”.-Milyen volt a nagyvárost kicsire cse­rélni? Tíz év múltán hova valósiaknak érzik magukat?- Eleinte furcsa volt a szegedi nyüzsgés után a nyugalom, a csend Ma már szá­munkra is ez a természetes, s egy ideje már szekszárdiaknak valljuk, érezzük magunkat. És ez nem csupán természe­tes, hanem „jogos” is, hiszen itt úgy mondják, akinek van szőlője és saját bo­ra, az ide tartozik. A férjem hobbijából eredően nekünk van, mégpedig igen fi­nom vörös borunk. Építkeztünk, s a tel­künkön jó szőlő terem, a végében pedig a dombon áll egy tanya, pincével.- Gyermekeik itt születtek?- Részben. A két fiú Szegeden, kislá­nyunk pedig már Szekszárdon. A17 éves nagyfiúnk szintén János. Ő is és 15 esz­tendős Gáborunk itt tanul a gimnázium­ban. Nyolc éves Annánk pedig harmadi­kos a Dienes iskolában. Az amúgy is talp­raesett Anna a fiúk mellett igen önálló lett, most is egyedül ment az uszodába. Mindhárom gyermekünkre büszkék va­gyunk. Jól sportolnak, sőt versenyeznek is. Janó komolyan érdeklődik a biológia iránt, s remek érzéke van a terepmunká­hoz. Gábor a kémiát és a fizikát értékeli, de érdeklik a filmek és még sok minden más. Anna a zene iránt is vonzódik, gitá­rozni tanul, és szépen énekel.- Hiába nagyok már a fiúk, és segíte­nek is, ekkora családot időben, mun­kában nem lehet egyszerű „rendezni”.- Valóban, de átgondokan megoldha­tó. A mi esetünkben külön szerencse, hogy egyformán gondolkodunk a fér­jemmel, s nagyon jól összedolgozunk. Ez éppúgy vonatkozik az otthoni teendők­re, mint az iskolai feladatokra, a táboro­zásokra. A szöcskézésekre rendszeresen jönnek a gyerekeink. Janó egyhónapos vök, amikor már magunkkal vittük.- Mi az a szöcskézés?- A doktori munkám is erre, illetve a természetökológiára alapozódott. Ezen belül a meghatározó szerepet betökő szöcskék, sáskák, azaz az egyenes szár­nyú rovarok vizsgálata. Tanulmányoz­zuk például, hogy elszigetek területeken miként vákozik e rovarok összetétele.- Tudom, rossz megközelítés úgy kér­dezni, melyek a hasznosak, illetve ká­rosak?- Valóban nem jó! Inkább a táplálék- láncban elfoglak helyük szerinti megkö­zelítés az elfogadható. A sáskák növénye­ket esznek, a szöcskék pedig ragadozók. Amúgy egy-egy rovarközösség megmu­tatja, mennyire természetközeli az adott terület. Mert mi emberek sokat rontot­tunk ezen, ennek következtében eltűn­hetnek egyes fajok. Nyilvánvaló, hogy a természetvédelem célja ezt megakadá­lyozni, például élőhelyeik megtartásával Megemlítem, hogy Szekszárd környé­kén igazán jó állapotú elszigetek gyepek vannak, ahol él egy olyan különleges szöcskefaj, amelyből alig van másutt az országban. Ezt mi hat évvel ezelőtt a diá­kokkal együtt kutattuk ki. Sajnos, ezek a gyepesek kicsik, szűkül az élőhely-lehe­tőség, mert körbeszántják őket, elzárva a rovarok útját. Ha nem biztosítunk nekik átjáró mezsgyét, „beszorulnak”, csökken az egyedszámuk, genetikailag leromla­nak, s a kipusztulás fenyegeti őket.-Hogyan történika rovarok vizsgálata?- Egy meghatározott területen egyen­ként összefogdossuk az egyedeket, alko­holos filccel megjelöljük őket, majd az újabb vizsgálódáskor kiderül hol lehet visszafogni őket, amiből az élőhelyük nagyságára következtethetünk. Számos tudományos vizsgálatot is végzünk fér­jemmel együtt az itteni és más nemzeti parkok felkérésére. Vannak olyan terep­munkák, amelyekbe az érdeklődő diáko­kat is bevonjuk. Sok más mellett ezekre is pályázunk.-Merthogy közben kitanulta a pályá­zatírást is...- Szükséges, hogy ehhez is értsen az ember. Minden évben pályázunk két helyre is, ezáltal igyekszünk megszerez­ni a tanulmányi kirándulások, illetve tá­borozások útiköltségét, vagy éppen egy- egy konferencián való részvétel anyagi fedezetét. Fontosnak tartom, hogy már most megtanulják a diákok, hogyan kell előadni, vagy egyáltalán miként illik vi­selkedni az idegen környezetben, ahol számos dolgot ajánlatos szem előtt tarta­ni. Külön öröm, hogy a résztvevő tanu­lóknak - hála a jó és sok mindenre kiter­jedő pályázatoknak - valamennyi ösz­töndíjat is adhatunk munkájukért. Nem óriási, de számukra jelentős összegekről van szó. Ezek az első önálló kereseteik.-Megváltozott a tekintete. Mintha lisz- szalépett volna a múltba...- Sok-sok gyönyörű élményről emlék­ről számolhatnék be. Úgy másfél évtize­de férjemmel közösen szerveztünk nya­ranta táborokat a Mátrába. Öröm látni, ahogy a diákok rácsodálkoznak a termé­szet szépségeire. Számukra ismeretlen élményt jelent közvetlenül az eső utáni erdő, tele a csak olyankor látható foltos szalamandrákkal Hasonlóan maradandó élmény egy patakmederben túrázni, víz­esésben fürdeni, a Siroki várdomb tete­jén, vagy a Kékes-tetőn a szabadban aludni egy szép csillagos éjszakán. Ilyen­kor életre szóló, meghatározó barátság kötődik a természettel-A tanítás elsősorban munka, vagy in­kább öröm?- Nagy örömöt adó munka. Hajdan megfogadtam, ha egyszer már nem ér­zem ezt a boldogságot, ha netán a sivár­sággal kell küzdenem, akkor abbaha­gyom. Egy jól sikerült óra valósággal fel­dob. Fantasztikus a gyerekek tekinteté­ből kiolvasni az érdeklődést és az elisme­rést. Ha nem úgy alakul egy óra, ahogy szeretném, akkor eltűnődöm, mit kelle­ne másképpen csinálni. Az a meggyőző­désem, hogy mindez legnagyobbrészt a pedagóguson múlik, különösen a törek­vő, szorgalmas, megbízható, érdeklődő „garaysták” esetében. Mindezért nagyon tisztelem a tanulókat, akiktől rengeteget lehet tanulni. Pedagógusi ars poeticám? Következetesség, humor, a pluszt adó hétköznapi példák, a szigor és az igazsá­gosság.- Gratulálok a tudományos munkájá­ért kapott Akadémiai-díjhoz, amit az országban tavaly csupán tizenhár­mán vehettek át Most pedig várom a javaslatát- Volt tanítványom, Pécsi Dániel har­madéves medikus Pécsen. Vajon a kö­zépiskola mennyiben járult hozzá egye­temi sikereihez? Hogyan képzeli el or­vosként a jövőjét, ami ma sajnos nagyon aktuális téma. V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom