Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-04-14 / 14. szám

SZEKSZÁRDI 2013.április 14.___________________________________________PRnPUi I*? DpMi ,tatiiimi ________________________________* Fo gy a pénz, fogy a türelem Dr. Szegesdi Judit: A házastársak egymástól válnak, nem a gyerekektől Pongrácz Zsófia, a megyei ÁMK Ta­nulási Képességet Vizsgáló Szakér­tői Bizottságának vezetője dr. Szegesdi Judit ügyvédet kérte, ossza meg az olvasókkal abbéli tapaszta­latát, hogy a recesszió változtatott- e a perek-főként a gyermek-elhelye­zési ügyek - számán, illetve stílusán?-Az utóbbi időben miként alakultuk városunkban a gyermek elhelyezése iránti perek?- Induljunk a házasságok felbontásá­val. Bármilyen meglepő, a Szekszárdi Já­rásbíróságon (illetékességi területe nagyjából megegyezik a volt városi bí- * róságéval) az elmúlt három esztendő- < ben mintegy negyedével csökkent a í számuk, és a gyerekelhelyezés iránti pe- s rek is hasonló mértékben csökkentek, g A gyerek elhelyezésének megváltozta- i tására indult perek száma szintén keve­sebb volt. Ez azt jelenti, hogy a gyermek vagy megegyezéssel, vagy bírói döntés­sel került egyik szülőhöz. Idővel a má­sik fél szerint volt társa körülményei romlottak, ezért kérelmezi, hogy az el­helyezést ennek tükrében változtassa meg a bíróság. Az erre vonatkozó adat szerint a 2010-es perszám 20 volt, a 2012-es pedig 13.- Mindezek összefüggésbe hozhatóak az emberek romló anyagi helyzetével?- Hogyne. Az anyagi bizonytalanság elképesztő módon megmételyezi az emberi viszonyokat. A válások számá­nak csökkenése a létbizonytalansággal oly módon is összefügghet, hogy a há­zaspárok kényszerből maradnak egy fe­dél alatt, mert a válási költségekre sem jut pénzük, nem hogy a különköltözés- re. Józan belátásuk szerint ketten még valahogy ki tudják fizetni a rezsit, a hi­telrészieteket, de ha elválnak? A gyűlö­let mellett gyakran csak a mínuszt oszt­ják el, mert például lakáshitelük megha­ladja jelenlegi otthonuk értékét. Ettől az emberi kapcsolatokat megmérgező recessziótól függetlenül sem volt jó vé­leményem az együttélés minőségéről, mert azt tapasztalom, egyre felszíneseb­bek az emberi viszonyok. A házastársak alig beszélik meg egymással a napi dol­gokat, a problémák mélyét még csak nem is érintik...- Valahol ki kell adniuk a gyötrő kín­jaikat..- Nincs kinek elmondaniuk sérel­meiket, fájdalmaikat, ezért nálam, az idegennél „szabadulnak fel”. Mintha átszakadt volna a gát, ömlik belőlük a szó. Nem az adott ügyet alátámasztó tényekre szorítkoznak, hanem el­mondják teljes történetüket, ami né­mi megkönnyebbülést is nyújthat szá­mukra.- Itt is szerepet játszik az anyagi bi­zonytalanság?- Persze. A mondás szerint a pénz nem boldogít, ám ha tartósan nincs, az megnyomorítja az embert. Minél job­ban fogy a pénz, annál jobban fogy a tü­relem. Ezzel is magyarázható a perek olykor minősítheteden stílusa. Még én, a „szókimondó” is bizony elcsodálko­zom rajta.- A bíróság helyszíne, légköre nem visszatartó erő?- Nem. Amíg régen öltönyben jelen­tek meg a bíróságon az emberek, mos­tanában már láttam strandpapucs és bermuda összeállítást. Akad, akitől meg kell kérdeznem, milyen öltözet­ben szándékozik a tárgyalásra menni. A legborzasztóbb amúgy nem is a stílus, hanem hogy ezekben a perekben a volt, vagy válófélben levő házastársak nem átallják eszközként használni a gyereket.- Ezt hogyan kell érteni?- Van, aki úgy fogalmaz: azért nem vált el idáig, mert a gyerek érdekét tar­totta szem előtt. Megjegyzem, egy rossz kapcsolat erőszakos fenntartása a gye­reknek árt leginkább. A felek sok eset­ben csak takaróznak a gyerekek érde­kével, holott ezzel a döntésképtelensé­güket magyarázzák. A lényeget kéne át- érezniük, miszerint egymástól, nem pe­dig a gyerektől válnak eL- Egy pillanatra eltűnődött..- Nem vagyok mindenáron váláspár­ti, így azt mondom, ha elfogadhatóvá, elviselhetővé lehet tenni az adott kap­csolatot, akkor fenn kell tartani. Javítá­sára vannak technikák, szükséges a jól felkészült pszichológusoktól, vagy a családsegítő szolgálattól segítséget kérni. Csak azt kéne belátni, hogy ilyen esetekben a pároknak együtt kell kérni a támogatást, és szintén együtt kell eljárniuk a beszélgetésekre. Sok férfi ezt elutasítja, így nem jutnak egy­ről a kettőre.- Miért zárkóznak el aférfiak a pszi­chológustól?- Mert azt mondják: „én nem vagyok hülye”. Aki pszichológushoz fordul, nem hülye. Mert ha baj van a látásával, elmegy a szemészetre, ha fáj a foga, föl­keresi a fogorvost. Ám ha az emberi lé­lekkel van gond, nem megy sehova, mert „megbélyegezve” érezné magát. Hát ez a hülyeség!-Agyerekelhelyezési ügyekben isfel­fedezhetőek az anyagi szempontok?- Olykor igen. Ugyanis aki eddig gye- rektartásdíjat fizetett, úgy hiszi, ha ná­la helyezik el a közös gyermeket, neki jobb lesz, mert megszabadul a szóban forgó díj fizetésétől Ez rossz gondolko­dás, hiszen a gyerekről való gondosko­dás általában többe kerül a korábban fi­zetett összegnél- Viszont gyermekét nem kéthetente, hanem naponta látja...- Örvendetes, hogy a bírósági gya­korlat arra tendál, hogy nem csak két­hetenkénti és nem csupán hétvégi „lát­hatást” jelöl meg, hanem közte egy-egy hétköznapot is. Az is örömteli, hogy er­re egyre több a szülői - főként apai - igény, mert a kicsik zömmel az anyánál kerülnek elhelyezésre. No nem azért, mert a bíróságok nőpártiak.- Szegesdi Judit miért a jogi egyete­met választotta és miért lett ügyvéd?- Hát ezt nehéz pontosan megmon­dani. Annak idején apám elkezdett jo­got tanulni, de amikor 1929-ben kitört a gazdasági válság, anyagiak híján abba kellett hagynia. Ez azonban nem szegte kedvét, másutt folytatta tanulmányait, katonatiszt lett. Gimnazista voltam, amikor apám megszakadt jogi tanul­mányairól értesültem, talán ezért kerí­tett hatalmába a gondolat. Már akkor, sőt korábban is véleményt mertem mondani, jól kifejezve magamat, ami ezen a pályán igen fontos.- Miért éppen ügyvéd?- Már az egyetemi évek alatt eldöntöt­tem, 11 évig mégis jogtanácsosként működtem, mert abban az időben nem juthatott be bárki a kamarába. Azt all évet „gyarmati szolgálatként” szoktam emlegetni, bár a munkámat akkor is szíwel-lélekkel végeztem.- Boldogságot jelenthetett, amikor a sokadik beiktatási kérvényét elfo­gadták.- Valóban nagy öröm volt, de tudni kell hogy az ügyvédi munka lelkileg igen megterhelő, bármennyire is pró­bálok távolságot tartani klienseimtől Az is igaz, ha az ügyvéd az adott ügybe valamilyen mértékig nem éli bele ma­gát, akkor nem érzi sajátjának a kázust.- Kinek adja át a jelképes stafétabo­tot?- Póla Károly nyugalmazott matema­tika-fizika szakos középiskolai tanár­nak, aki hangos szó nélkül tudta kordá­ban tartani a diákokat, s akinek becs­ületbeli ügyet jelentett, hogy tantárgyát elsajátítsuk. V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom