Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-03-31 / 12. szám
2013. március 31. MOZAIK 13 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAPI Egy reményekkel teli kapcsolat kezdete Szekszárdi iskolában tanulhatnak az erdélyi gyerekek Tusnádfürdőiek az Edutopnál Majd ezer kilométert utazott néhány diák és nevelő Tusnádfiirdőről, hogy ismerkedjen a szekszárdi Edutop Szakközép- és Szakiskolával, s az itt szerezhető tudást majdan Erdélyben kamatoztathassák. Reményekkel teli kapcsolat kezdődött. Romániában nem sokkal a Ceausescu- diktatúra bukása után egy fiatal dévai pap, Böjté Csaba oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költözött velük. A romos épületet rendbe hozták, s az azóta eltelt évtizedek során gyermekek százait nevelte a Dévai Szent Ferenc Alapítvány. Az elmúlt héten az alapítvány tusnád- fürdői Szent László Gyermekvédelmi Központjából három nevelő és hét gyerek jött Szekszárdra az Edutop Szakközépiskola és Szakiskola meghívására. Céljuk tartós kapcsolat kialakítása, hogy az itteni iskola diákjai lehessenek az erdélyi gyerekek. A kapcsolat az interneten kezdődött - mondta el Kocsisné Hangonyi Judit, a szekszárdi iskola igazgatója.- Már évek óta nagyon szerettük volna az állattenyésztő- és állategészségügyi technikus képzést beindítani, de sajnos Magyarországon ez nem olyan terület, amelyre kereslet lenne. Kerestük, hol lenne erre igény, s így jutottunk el Erdélyig. Ott még a klasszikus mezőgazdaság járja, s a nagyüzemi gazdálkodás is őrzi a régi hagyományokat. Az állattenyésztés hagyományos módon folyik, a gazda minden csínját-bínját ismeri az állattartásnak. Mi évekkel ezelőtt - az országban úttörőként - beindítottuk az ebrendész szakma oktatását, ahol a végzettek elsajátították a kutyák tartásának minden titkát. Kiváló oktatógárdánk van, s ők képeznék a leendő állattenyésztőket, állategészségügyi technikusokat is. A kapcsolat felvételében segített az internet, ott találtunk erdélyi érdeklődőket, s eljutottunk Böjté Csabához. Csaba testvér az első pillanattól kezdve látott fantáziát a tervünkben. Két lehetőség is lenne a képzésre: vagy Erdélyből jönnének ide tanulni a leendő szakemberek, vagy az oktatók utaznának ki tanítani. Az első lépésként a Tusnádfürdőről jött gyerekek és nevelőik a szekszárdiakkal találkoztak. Fontos volt megismerni egymást, s a lehetőségeket, mert mint Kolozsvári Tibor, a gyermekvédelmi központ nevelője elmondta: ők küldetésüknek tekintik, hogy szolgálják a gondjaikra bízott gyermekek boldogulását, emberileg, erkölcsileg és szakmailag is felkészítsék őket az életre. Madarassy Ágnes az alapítvány kurátora elmondta: a szakképzést úgy lehet majd megvalósítani, hogy az alapítvány neveltjei otthon tanuljanak. Erdélyben megvan az az agrár-kulturális környezet, amelyhez a gyerekeknek szorosan illeszkedniük kell. Természetesen az csak hasznukra válna, ha egy-két hetet Magyarországon töltenének, megismernék az itteni munkát, de tartósan az ottani környezetükbe kell beilleszkedniük. Erdélyben az állattenyésztésben dolgozóknak nagyon széleskörű ismeretekre van szükségük, mert alkalmanként bonyolult feladatokat is meg kell oldaniuk. Az oktatás feltételei ott is adottak: Székelyföldön több helyen van házuk új istállóval, Gyímesbükszádon például szeptemberben készült el a legújabb. Ott még elevenek a gyökerek, a gyerekek emlékeznek, mivel foglalkoztak nagyapáik, s lehet is őket irányítani. S mert ők is tudják, mi az, hogy munkanélküliség, nem akarnak olyan szakmát tanulni, amivel nehéz boldogulni. Az állattenyésztésnek viszont van jövője. Az együttműködésben nagy lehetőségek rejlenek. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány kuratóriuma április 6-án ül ösz- sze, s akkor döntenek majd, hogyan alakítsák a közös jövőt. - szepesi Az 1848-as forradalmi hangulat európai kitekintéssel Hogy milyen európai vetületei voltak az 1848-as magyar forradalomnak és szabadságharcnak, arról Vitári Zsolt PhD, a PTE történettudományi intézete modernkori tanszékének tanára értekezett nemzeti ünnepünk előestéjén az Ifjúsági Cserkészház Hrabovszky utcai épületében. A történész szerint a forradalmak gyökerét a XV-XVI. századi gazdasági, tudományos fejlődésben, a társadalom mobilizálódásában, valamint az állam- szervezésre való törekvésekben lehet fellelni. Sok helyütt a XIX. század elejére az egyéni szabadságjogokról kezdtek beszélni, s arról, kinek legyen a politikai hatalom a kezében. Megoldásra váró területekként a szociális kérdések, a nemzeti egység és a nemzetállam kérdése is felmerült. A közép-kelet-európai régióban az ekkorra már nyugodnak számító Angliához képest eltérő sebességgel zajlanak le ezen folyamatok: a társadalom bizonyos részei elégedetlenekké váltak, s csak egy szikra kellett, hogy „lángra kapjon” a lázongás. Ilyen „szikra” lehetett az 1845-1846-os nyarak rossz termése, vagy az 1847-es ipari és kereskedelmi válság. Itáliában például a szegényebb Nápoly-Szicíliai Királyság területén, Palermoban 1848. január 12-én a rossz szociális helyzet következtében indult be tüntetéshullám, amely végül felkeléssé csapott át, s átterjedt a pápai államra, onnan pedig a Habsburg befolyás alatt álló északi területekre. Milánóból elűzték az osztrákokat, s még a reformfolyamatokat korábban elindító pápai államban is új alkotmányt követeltek. A pápai állam IX. Pius - amúgy reformernek számító egyházfő - eltávolítása után Római Köztársasággá vált egy időre. Hamarosan az északi területek ismét Habsburg uralom alá kerültek: a pápa pedig francia és osztrák segítséggel 1850- ben tért vissza Rómába, ahol feloszlatták a nemzetgyűlést, s lefegyverezték a lakosságot. A még nem létező Németország porosz területén 1848-ig nem született alkotmány, s jelentős vita bontakozott ki az egységes német nemzetállam megteremtéséről. Márciusban Baden tartományból kiindulva Hessenen át Berlinig terjedt a reformok követelése. Március 6-tól megmozdulások, míg 16-tól a sajtószabadság tekintetében mutatkoztak meg az akaratnyilvánítások. A német egység alulról jövő kezdeményezésének eredményeként Frankfurtban május 18-án alkotmányozó nemzetgyűlést hívtak össze az ellenzéki erők, ahol megszövegezték az alkotmányt, s a polgári szabadságjogokat. Kijelölték a leendő Németország határait, de föderációra épülő államszövetség létrehozásáról is határoztak, sőt, döntöttek az egységes hadkötelezettségről, a hűbériség megszűnéséről, arányos közteherviselésről is. Végül a nagynémet egységű (Ausztriával is számoló) köz- társasági álláspont kisebbségben maradt, a parlament 1849. március 28-án az alkotmányt elutasító IV. Frigyes Vil- - mos porosz királyt választotta császárnak, aki feloszlatta a parlamentet, és vagyoni cenzushoz kötött választójogot vezetett be. A forradalmak híre 1848. márciusára terjedt át Bécsbe, ahol - Metternich kancellár menesztését követelve - március 13-án tört ki felkelés. Az alsóausztriai tartományi gyűlés és a gyárosok elvárásokat fogalmaztak meg, majd petíciók születtek és a tüntetők sajtószabadságot, választójogi reformot, vallásszabadságot követeltek. Barikádharcok után az uralkodó, Ferdi- nánd engedélyezte a nemzetőrség felállítását, s április 25-én alkotmányt adott az örökös tartományoknak. Májusban azonban már az udvar a kiváltságok visszavonására törekedett... Gyimóthy Levente
