Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-03-24 / 11. szám
J. 2013. március 24. RÉGÉSZET SZEKSZABDI VASARNAP Mozaikok az Árpád-korból „És mi újság a Béla király téren?” - sorozat a város legrégebben lakott területén zajló feltárásokról (2.) A megtalált sírhelyek feltárása aprólékos munkát kívánt a régészektől Szekszárd város története régmúlt időkbe nyúlik vissza. Kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően a város területe évezredek óta lakott volt, ennek számos nyomát találták a régészek. Különböző népek, népcsoportok után a magyarok is megtelepedtek ezen a helyen. Erről a város tágabb területén talált leletek tanúskodnak, de írásos forrásokból is tudunk a város korai történetéről 1. István király 1009-ben alapította a Tolna és Baranya megyét magába foglaló pécsi egyházmegyét, Pécsváradon királyi monostort emelt Szent Benedek tiszteletére. A bencés monostor 1015-ben keletkezett királyi alapítólevelében már említik Szekszárd birtok egy részét. Az alapítólevél - amely eredetiben nem maradt ránk - későbbi átiratában, amelyet 1038 és 1058 közé tesznek a történészek, a „Nagy hegy”, a mai Bartina alatti településről tesznek említést. A településen a pécsváradi uradalomhoz tartozó udvarház is állt, egy ligettel mellette, valószínűleg a Béla király tér északi okialán. Árpád-kori település maradványait - mint azt a sorozat előző részében már említettem - a közelben tártak fel. Az udvarház nyomaira azonban eddig nem bukkantunk. A város 11. századi történetéről sajnos igen kevés írásos forrás maradt fenn. Amit tudunk, az is későbbi, 14. századi krónikakompozíciók alapján került tudomásunkra. Az azonban biztos, hogy I. Béla király 1061-ben apátságot alapított a városban, és itt is temették el Ezen kívül azonban igen sok bizonytalansággal kell számolnunk a város történetét illetően, éppen az írásos adatok hiányában. A város legősibb, központi területe, amelyet ma Béla király térnek neveznek, számos titkot rejt az útburkolat alatt az említett korai időszakból is. A régész munkája, mint már említettük, a helyszínelők munkájához hasonlít. A terepen, az adott helyszínen keres olyan maradványokat, amelyek az akkori életről mesélnek. A téren folyó rekonstrukció földmunkái során számos mozaikdarabka volt várható, tekintve, hogy eddig nem volt régészeti feltárás a téren. Ezért szükség volt arra, hogy a lehető legnagyobb figyelemmel kísérjük a munkákat, és minden lehetséges „nyomot” rögzítsünk a régészet módszereivel A város központi részén állt egykori bencés apátság területén az 1930-as években a vármegyeháza udvarán - vízvezetékek fektetésekor - a múzeum akkori igazgatója, dr. Csabg József felfigyelt az apátsági templom maradványaira. Az 1960-as években Kozák Károly feltárta az apátsági templomot, amelynek bemutatása is elkészült a mai vár- megyeháza udvarán. A 2011-ben folyt felújítási munkák során ezt a részt is felújították. A rekonstrukció során a régészek megvizsgálták a vármegyeháza alá nyúló falakat, amelyeket Kozák Károly Szekszárd Árpád-kori plébánia templomának feltételezett. A feltárások azonban bebizonyították, hogy az apátsági templom északi oldalán feltárt templom a 15. század elején épülhetett. Ennek a kápolnának bemutatására került sor a vármegyeháza újonnan kialakított földszinti romkertjében. A feltárások során a kápolna mellett temető sírjai kerültek elő. Ezek a sírok azonban nemcsak az említett gótikus kápolna, de az apátság alapításának ideje előtti időszakból származnak. Honnan is tudjuk ezt? A régészeti korhatározásban a temetkezéseknél a sírok elhelyezkedése mellett fontos szerepet játszanak az úgynevezett sírmellékletek. Mellékletnek nevezünk minden tárgyat, amelyet a halottal adnak, amikor eltemetik. Ezekből a szerves anyagból készült dolgokból, mint a ruha általában nem maradnak fenn darabok. Néhány apró, bronzból készült ékszer, mint például gyűrű, hajdísz segít a keltezésben. Időnként előfordul a halotti útravalóul adott pénzérme. A pénzérme készítésének kora segíti a temetés idejének meghatározását. Az épület alatt előkerült olyan sír is, amelyet all. század első felére lehetett keltezni, vagyis a kora Árpád-kori Szekszárd temetője került elő. Néhány adatunk tehát már volt a város központi területéről, de kint, a téren nem voltak rendszeres kutatások. 2011-ben, a vár- megyeháza északi szárnya előtti részen, a villamos vezeték számára ásott árokban talált újabb sírok azonban azt bizonyították, hogy a téren is folytatódik az Árpád-kori temető. A jelenlegi munkák, a térrendezés földmunkákkal járó része lehetőséget adott arra, hogy azokon a helyeken, ahol a burkolat alatti részen munkát végeznek, megvizsgáljuk a területet. A tervezett szökőkút és a vármegyeháza északi szárnya közötti területen több közmű számára ástak árkot. Ezen a részen nyitottunk szelvényeket, miután kiderült az elsőként ásott árok leletei alapján, hogy arra a helyre is kiterjed a temető. A temető pontos kiterjedését sajnos nem tudtuk lehatárolni, hiszen a feltárás nem terjedt ki a tér egészére. A területen eltávolítottuk a felső rétegeket, és előbukkantak a temető sírjai. Ezekben a sírokban a csontvázak fejjel nyugati irányban feküdtek. A csontvázakat aprólékos munkával megtisztítottuk a földtől ezek után sor került a dokumentálásra. Rajzokat, fotókat készítettünk róluk. Az ásatási naplóban történő részletes leírásokon kívül így rögzítettük, hogyan is helyezkedtek el. Megfigyeltük, hogy nem maradtak koporsó nyomai, hogyan tartották kezüket. Volt, akinek keze a teste mellett nyugodott, volt, akinek a medencéjén volt. Néhány esetben a sírban egyszerű bronz ékszereket találtunk. Korábbi kutatásokból tudjuk ma már, hogy a honfoglalók szokásával amikor a halottat gazdag mellékletekkel bocsátották útjára, szakítani kellett a kereszténység felvételével. Ezért van csak igen kevés melléklet az államalapítást, a kereszténység felvételét követő időszakból. A sírokban előkerült néhány, a 11. századra jellemző S végű hajkarika, bronzból készült fonott gyűrű, ami a régészt segíti a korhatározásban. (Más kutatásokból tudjuk, melyek a különböző korszakok jellemző, korhatározó leletei.) Ezekkel a leletekkel vált bizonyossá, hogy a Béla király tér ezen részén az Árpád-kori temető újabb 78 (!) sírját tártuk fel Érdekes, hogy még észlelhetők a temetőben a sírok sorai, bár vannak sírcsoportoknak tekinthető részek is. Találtunk többes temetkezést is, minden bizonnyal egy időben temették el azt a két embert, akinek karjait egymásba fonták. A sirok embercsont anyagát a későbbiekben antropológus vizsgálja meg, amely pontosan meghatározza nemüket, korukat, esetleges betegségeiket. Az ásatás során rögzített adatokkal megfigyelésekkel a kutatószobában folytatódik a munka, ahol az összegyűjtött adatok elemzése folyik. Elkészíttetjük a temetőtérképet, az antropológus által biztosított adatokkal együtt tudunk pontosabb képet rajzolni a kora Árpád-kor szekszárdi lakóiról. Bár az Árpád-kori templomot, amely a most feltárt sírok körül lehetett, most nem találtuk meg, de a temető, illetve egy részének feltárása teljesen új ismereteket adott a város múltjával kapcsolatban. Dr. Vizi Márta PhD régész-főmuzeológus Wosinsky Mór Megyei Múzeum i
