Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-03-03 / 8. szám
szekszárdi 2013. március 3. Szekszárd-Eger: barátságos bikavérpárbaj Közös fővárosi bemutató, közös marketing a csúcsborokkal A bikavér sikerére koccintottak: Habis László (jobbról) Eger és Horváth István Szekszárd polgármestere között Eszterbauer János és dr. Gál Lajos borászok Folytatás az 1. oldalról A szekszárdi boregyetem tavalyi szemeszterzáró rendezvényén még csak hat-hat borász egy-egy bora képviselte a két borvidéket, az elmúlt szombaton viszont már 28 (16 egri és 12 szekszárdi) bikavér sorakozott fel a budapesti Gerbeaud Ház rendezvénytermében. Érkeztek is folyamatosan a borkedvelők, < eloszlatva a borászoknak a várható § érdeklődéssel kapcsolatosan szkeptikus jóslatait. „Együtt többet érünk, mint kü- lön-külön” - jelentette ki köszöntőjében Heimann Zoltán borász, a Szekszárd Borvidék Nonprofit Kft. elnöke, ami mottójául is szolgált a rendezvénynek, amely a bikavér első igazán komoly közös marketingeseménye is volt egyben. Eger polgármestere, Habis László - lévén 150 éve született Gárdonyi Géza, az Egri csillagok szerzője -, a jeles írótól idézett: „amit nem elgyönyörödéssel írsz, azt nem elgyönyörödéssel olvassák." Az egri városvezető mindezt a borászokra, mint alkotókra, különleges emberekre is érti. „A legkiválóbb borok is úgy készülnek, mint a művészeti alkotások. S a legkiválóbb borászok, általában a legkiválóbb emberek közé sorolhatók” - hangsúlyozta Habis László. Ehhez a gondolathoz csatlakozott Horváth István, Szekszárd polgármestere, aki a teremben tartózkodó nem szekszárdiak számára új információval szolgált, amikor megemlítette: Az Év Bortermelője kitüntető cím valamennyi szekszárdi birtokosa automatikusan a város legrangosabb elismerése, a Szekszárd Város Díszpolgára cím tulajdonosa is. Vagyis akit egyszer idehaza a legjobbnak választanak, az a szekszárdi történelem részévé válik. Ha már a történelem szóba került: az egri elöljáró bízik benne, hogy a bikavér sikerre vitele a két borvidék összefogásával a magyar borászat egészére kihat majd. Horváth István az érzelem húrjainak pengetése után a mai valóságra emlékeztetett. Arra, hogy kevés bikavér készül, s ami van, az általában a fajtához méltatlan polcon található. Ez ellen éppen az ilyen megjelenésekkel lehet tiltakozni, és tenni a hőn óhajtott fordulatért - tette hozzá. Mindkét borvidék megtette már az első és legfontosabb lépéseket, mintegy megfelelve a bortörvény fajtaleíró számonkérésének. „A bikavér egy olyan különleges házasítás, amit a kontinentális bor- hatalmak, a franciák, az olaszok és a spanyolok, ha akarnak, akkor sem tudnak készíteni” - jelentette ki az egri Gál Lajos. A nemzetközi borpiacon kuriózum lehet a bikavér, amit eddig elsősorban a korábban közel évi egymillió palackkal előrukkoló, a szekszárdiakkal szemben helyzeti előnyben levő egriek révén ismerhetett meg a külföld. Már amennyire eddig megismerhette. „Az a termőhely, az az adottság, ami Szekszárdon és Egerben megvan, sehol máshol a világban ebben az összetételben nem fordul elő. Ebből fakadóan Dél-Amerikában és Ausztráliában sem tudnak ilyen bort készíteni. Fájdalom, de nagyon sokan még nem tudnak róla. Még itthon sem, nemhogy külföldön. Ezért kell nekünk közösen megmozdulnunk. Mind a 16 egri, illetve 12 szekszárdi borász nagyon sokat dolgozott ezért, hogy ez a mai nap sikeres legyen" - fogalmazott az egri borász. Gál Lajos szerint a bikavérpárbajnak két győztese van: a borfogyasztó és maga a bikavér. Két stílus, egy hungarikum Vida Péter, 2011-ben Az Év Bortermelője igazán autentikusnak számít bikavér ügyben. Nem ünneprontásnak szánta, csak ragaszkodott a tényékhez, amikor kijelentette: a bikavért valamikor valakik tönkretették, így nagyon mélyről kell indulni.- Hiszem, hogy a bikavér egy olyan bor. amelyben a nagyságot meg lehet mutatni. Olyan bort kell készíteni, amit ha v alaki megkóstol akkor nem hagyhatja el a száját más, mint hogy: „Édes istenem, hát ez valami csoda!” Ez sajnos még messze nincs így, ezért bizony szigorítani kell a szabályokon mindkét borvidéken. Az egri és a szekszárdi bikavér különböző, de így van jól Óriási kihívás minden borász számára egy nem vastag, mégis nagy be (tartalmi értékű, a fogyasztót átölelő, végtelenük kedves bort készíteni. Úgy érzem, ilyennek kell lennie a huszonegyedik század bikavérének - mondta optimistán a boraival mar eddig is „elgyönyörödtető'' szekszárdi borász. B. Gy. Ünnepélyes díjkiosztó a kertbarátkor borversenyén A Dicenty Dezső Kertbarátkor borversenyének ünnepélyes díjkiosztóját a művelődési ház dísztermében tartották, itt vehették át az érmeket, okleveleket a kertbarátkor tagjai, akiket az elmúlt évtizedek szokásaihoz híven, feleségeik, hozzátartozóik is elkísértek a rendezvényre. Ami a tavalyi évjáratból származó mintákat illeti: a borok magukon hordozták, hogy nehéz év volt, de a leggondosabb kistermelők azért megbirkóztak a szüret, az erjesztés és a borkezelés nehézségeivel Örvendetes módon az összesen 44 aranyérmes bor között jó néhány 2012-ből való, de a zöme az ezt megelőző remek évjáratokból (2009, 2011) származik. A borkultúra helyi színvonalát jelzi, hogy a rekordnak számító 217 minta mintegy kétharmada érmet kapott. Nagyszerűen szerepeltek a rosé borok, jelezvén, hogy kistermelői szinten is magas mesterségbeli tudással készül eme divatos bor. Kiemelendő közülük Makray Gyula kadarka roséja, Szűcs János vegyes házasítása és Pető Lászlóné mertot-ja. Idén nem adtak ki nagy aranyat, csak a legeredményesebb termelőnek járt a különdíj, amelyet ezúttal Tóth József, számtalan érem birtokosa vehette át. A termelő 2012-ből is olyan kadarkát és kékfrankost tett le a zsűri asztalára, amire az elnöklő, illetve a bizottsági tagként ténykedő borászaink is elismeréssel csettintettek. Magas beltartalmi értékeik alapján ezek a borok a hegyközségi és az országos versenyeken is megállnák a helyüket. Tóth József régi motorosként is folyamatosan tanul igyekszik a rutint mellőzni, s a pincében is az átlagosnál jóval több időt tölt.- Nagy tanulsága a tavalyi évnek, hogy víz nélkül a szőlő sincs meg, a cukorból meg csak alkohol lesz, elmaradhatnak az ízek, zamatok - jegyezte meg a hat borából öttel aranyérmet, eggyel pedig ezüstöt szerző termelő. - Nagyon észnél kellett lenni, hiszen szüret után mindjárt jöttek az erjeszté- si problémák. Ott kellett lenni a pincében, és folyamatosan figyelni, kóstolgatni. A héjon erjesztést sem lehetett a megszokott terminusokkal, rutinból végezni, ebben az esetben ugyanis kerülhettek a borba nem kívánt kesernyés ízek. Örülök az aranyérmes boroknak, de nem kívánom egyiket sem tovább versenyeztetni - mondta Tóth József. Nehezebb volt jó fehér borokat készíteni a tavalyi szőlőből, mint vöröseket. Éppen ezért aratott osztatlan elismerést az aranyérmesek közül Vörös Antal fehér cuvéeje, Doszpod István olaszrizlingje és Karácsonyi József chardonnay-je, amelyekből szintén lehetett kóstolni a díjkiosztón. B. Gy.
