Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-02-24 / 7. szám

MOZAIK 2013. február 2A . SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Családról, házasságról a szerelmesek napján Dr. Kovács Antal: „Valósítsd meg a családod” Február 14-én, Valentin napon - a szerelmesek napján a Babits Mű­velődési Ház és Művészetek Háza dísztermében dr. Kovács Antal olimpiai és világbajnok cselgán- csozó, közgazdász, a Paksi Atom­erőmű kommunikációs igazgatója tartott szuggesztív előadást. A té­ma a család, a házasság, az elköte­leződés, a hűség, s a tehetség ke­zelése, mindez a keresztény érték­rendek szerint. A Bálint-napi rendezvény a Családi hét keretén belül került megrende­zésre a Halász Háló Egyesület, a Barti- na Néptánc Közhasznú Egyesület és a Római Katolikus Egyházközség közreműködésével. A dísztermet többségükben fiatatok töltötték meg, akik jegyesek, s a házas hétvégék résztvevői, vagy éppen készülnek a jegyességre. Az első sorban a házas hétvégék előadói kísérték figyelem­mel az egész ország által szeretett és tisztelt olimpiai bajnok közvetlen elő­adásmódját, amint minden mondatá­val üzenet értékű gondolatait osztot­ta meg, saját életéről, értékrendjéről „Sok elődadást tartottam már éle­temben, de családról, házasságról még nem. Előtte kicsit a sikerekről beszélnék, alátámasztandó az elő­adás második részét” - kezdte dr. Ko­vács Antal majd így folytatta; „Azt mondhatom, hogy sikeres ember va­gyok; olimpiai és világbajnok sporto­ló, férj, családapa, egy hónapja szüle­tett meg a harmadik gyermekem. Va­jon a siker egyenlő a boldogsággal? Születünk-e sikeresnek, vagy boldog­nak?” - tette fel a kérdést. „Vannak, akik hátrányosabb helyzetből indul­va, önsajnálat helyett nagy akarattal érnek el sikereket.” Ezek után példá­kat mondott arra, hogy jó helyzetből induló emberek hová csúsztak le aka­raterő és cél hiányában. „Miért értem én oda, ahová? Rá­jöttem, hogy ennek titka a család” - mondta Kovács Antal, majd a követ­kező gondolatokkal erősítette meg mondandóját. A szülei az első bálon megismerkedve elhatározták, hogy egy életre összekötik a sorsukat. A családban lévő értékrend a bátyja és a maga számára is követendő példa volt. Ez a házastársi kapcsolatban és az egzisztencia megteremtésében is így volt. Mindketten hosszú házas­ságban élnek, feleségét másodikos középiskolás korában ismerte meg, s bármit hozott az élet - sikert, távol­ságot -, kitartottak egymás mellett. A megismerkedésükkor éppen későb­bi feleségének akart imponálni - aki a legszebb lány volt a gimnáziumban -, ezért a sovány, magas, szemüveges fiatalember elkezdett dzsúdózni. Számára a hit és Isten segítsége fon­tos támasz volt. Nyolc évig minist- rált, a nagymamáját minden vasár­nap elkísérte a templomba. Az első két nagy siker után aztán feltette magának a kérdést: miért pont én? A családjukban addig nem vök természetes a siker. A hit igen, amely segített neki feldolgozni, hogy az olimpiai bajnokság után nem sok­kal édesapja fiatalon elhunyt Kovács Antalnak a szerencséről az a véleménye, hogy az ember életét 99 százalékban meghatározza, s csak 1 százalékban saját maga. A töb­bi a körülményeken, a kívülállókon múlik. „Én megtettem a magam 1 százalékát” - mondta. Az alázathoz szerinte két ember neve kötődik, s akik a legméltóbbak ehhez a szóhoz: II. János Pál pápa és a Dalai Láma. Az előadó több fontos fogalmat is érintett. Szerinte például fontos, hogy megfelelő célokat tűzzünk ki magunk elé. „Tudnunk kell, hogy mit, miért teszünk, ugyanis az embe­ri teljesítőképességnek nincs határa. Bármit elérhetünk. Egy házasságban a kitűzött célt együtt ketten köny- nyebb megvalósítani” - hangsúlyoz­ta. A lojalitásról szólva elmondta: 14 éves kora óta ugyanaz az edzője, a ba­rátai edzőtársai. Végzettsége okán bárhová mehetett volna a világban, de számára az, hogy édesanyját na­ponta láthatja, barátaival bármikor találkozhat, és szeretett szülővárosa, Paks ismerős helyeit láthatja, min­dennél többet ér. Kovács Antal a mo­tivációval kapcsolatban elmondta: mindenkinek meg kell találnia az életben azt a formát, ami motiválni tudja. Ő maga az első pillanattól pró­bálja motiválni gyerekeit, főként pél­damutatással, s azzal, hogy nem kell a gyermeknek azonnal mindent meg­kapnia, amire vágyik, anélkül hogy értékelné, vagy kiérdemelné azt. Az előadása összegzéseként az olimpiai bajnok dzsúdós hangsú­lyozta: mindig tudd, mi a célod. Ke­ress egy járhatónak tűnő utat, de né­ha nézz körül, jó felé tartasz-e? Vala­hányszor visszariadsz valamitől a ne­hézségek miatt, tedd meg! Nem kell egyszerre a hegyet elhordani - ráérsz apránként. Az akaraterő fejleszthe­tő, csak nagy akaraterő kell hozzá. Soha ne vedd túl komolyan magad. Elég, ha mások komolyan vesznek. „A legboldogabb akkor voltam, amikor az első, a második és a har­madik gyermekem megszületett. í azóta minden nap. Az olimpia meg nyerése olyan eufórikus érzés volt akár a gyermekeim születése. Ezel mind nagy pillanatok voltak az éle temben, de mint minden nagy pilla natra, lelkileg ezekre is készülni kel lett. Az út, a várakozás, a készülődéi a legszebb, ami megelőzi életünl minden nagy pillanatát.” A jó és életre szóló házasság elen gedhetetlen feltételeként az előadó több motívumot, erényt is említett türelem, szövetség, empátia, szere tét - ez mindenek a középpontjá­ban áll -, munka, közös célok és él­mények, együtt töltött idő, felelős ség, közös értékek. S végül, ami sze rinte nagyon fontos: „önmagad he lyett valósítsd meg a családod.” Kovács Antal példát kapott a szülei­től, amit folyamatosan megvalósít. Édesapja és nagymamája elvesztése­kor értette meg hogy nem az anyagi­ak, hanem a szeretteinkkel együtt töl­tött idő a legfontosabb, így ahová csak lehet, viszi magával feleségét, gyerme­keit. „Minden, ami előttem áll ami mögöttem van eltörpül amellett, hogy van három egészséges gyerme­kem, szerető feleségem, jó testvérem, édesanyám, igaz barátaim, akikkel egyforma értékrendet vallunk, s együtt bírjuk le a nehézségeket” Az előadás után Bacsmai László plébános hívó szavára a szép számú közönség együtt vonult ki a Garay térre, ahol tovább ünnepelték a Csa­ládok Hetét. Laci atya a tőle megszo­kott közvetlen mondataival hívta fel a jegyesek figyelmét, a holtomiglan- holtodiglan kimondásának fontossá­gára, komolyságára. Figyelmükbe ajánlotta az „elhagyni, ragaszkodni, egy testté lenni” hármas egységét. A házasfeleknek el kell hagyniuk szüle­iket, elvágni a köldökzsinórt, a ra­gaszkodás a házastárshoz való ra­gaszkodást jelenti, amely magában foglalja a hűséget, az elkötelezettsé­get egy életen át. A harmadik, az egy testté lenni azt fejezi ki, hogy testi- leg-lelkileg egymáshoz tartoznak, örömükben-bánatukban eggyé kell váljanak. A közönség ezt követően táncra perdült a Csurgó zenekar muzsikájára (képünkön), a Bartina Néptánc Egyesület táncosaival kö­zösen ünnepelte a Szerelmesek nap­ját és a Család hetét. Sas Erzsébet Dr. Kovács Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom