Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-01-13 / 1. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP GYÁSZ 2013. január 13. Elhunyt Kovács Győző, Szekszárd díszpolgára Az első hazai számítógép egyik megalkotóját az alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra Az adventi várakozás idején érkezett a szomorú hír, hogy elhunyt Kovács Győző villamosmérnök, az első magyar számítógép egyik megalkotója, a számítástechnika hazai „apostola", Szek­szárd város díszpolgára. Győző bácsi február­ban lett volna 80 esztendős. A magyar informatika történetének egyik legen­dás alakja Szekszárdon született 1933- február 27- én. Kovács Győző a középiskolát Baján kezdte és Szekszárdon, a Garayjános Gimnáziumban fejez­te be a szekszárdi születésű szakember. Kitűnő eredménye ellenére politikai okokból nem vették fel az egyetemre, így a fővárosi Röntgen Rt-nél elektro- és röntgenműszerészi képesítést szer­zett. 1957-ben villamosmérnökként végzett a Bu­dapesti Műszaki Egyetemen, majd az MTA Kiber­netikai Kutatócsoportjához került. Itt Dömölki Bálinttal közösen dolgozott az M-3 nevű gép lét­rehozásán. Az első hazai elektronikus, elektroncsöves, di­gitális automata számítógép tervei a Szovjetuni­óból származtak, és 1959-re készült el a magyar változat. A magyar kibernetikusok később nyomtatót és lyukkártyák beolvasására alkalmas terminált is kifejlesztettek hozzá, kimenetét pe­dig egy elektromos írógép jelentette. A gép 1968-ig működött, ezzel végezték el például az 1964-ben átadott Erzsébet híd statikai számítá­sának ellenőrzését is. A hatvanas évek elején a Közgazdaságtudományi Egyetem adjunktusa­ként Kovács Győző elsőként tartott rendszere­sen előadásokat a számítógépekről. A hatvanas évek elején az első román számító­gép beszerelésében is segédkezett Temesváron, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem terv-matematika szakának egyik alapí­tójaként az Ural-2 gépek üzembe helyezésénél is közreműködött. Kovács Győző az átvétel előtt három hónapot töltött a szovjet számítástechni­ka fellegvárának tartott Penzában, hogy elsajátít­sa mindazt, amit a gépről tudni lehet. A korai magyar informatikusok jelentős része ezeken a gépeken kezdett programozni, köztük például Charles Simonyi is, aki középiskolásként ült le először az Ural-2 elé. Kovács Győző 1975-1985 között a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság főtitkára volt, utána pedig alelnökként tevékenykedett. Az ő nevéhez fűződik az első havonta megjelenő számítástechnikai lap, a Mikroszámítógép Maga­zin alapítása is, amelyet 1983-1990 között Köny­ves Tóth Pállal közösen szerkesztett. 1990-ben ment nyugdíjba, de ezt követően is aktív részese maradt a magyar informatikai élet­nek. Neumann János munkásságának legna­gyobb szakértőjeként is számos kiállítást és ver­senyt rendezett. Tevékeny részt vállalt több or­szágos multimédiás programban is, amelyek kö­zül a legsikeresebb a Magyar Teleház Szövetség lett. Pályája elismeréseként 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagke­resztjét, 2006-ban pedig a Corvinus Egyetem díszdoktorává avatták. Neumann programverseny Élete összeforrott a hazai számítástechnika törté­netével a fejlesztések cselekvő részeseként, irányí­tójaként, népszerűsítőjeként. Ő volt az első, aki felismerte, hogy a számítástechnika mennyire fontos a gyerekek, fiatalok számára. Kovács Győ­ző legnagyobb szívügye a Szekszárdon rendezett informatikai verseny volt, amelyen gyerekek mér­hették össze programozási tudásukat. A vetélke­dés 1984-ben a Garay gimnázium falai között in­dult, 2004-től rendezik az I. Béla Gimnáziumban. Tavaly immár a 8. Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Verseny zsűri­jében elnökölt Kovács Győző, aki pár héttel ké­sőbbi visszatekintésében így ír: „A 30. évforduló után - azt hiszem - ismét valamit változtatni fogok a verseny rendezésén, hiszen a technika állandó­an fejlődik, amit nekünk is követnünk kell Töb­bek között - ezt az egyet még elárulom - szeret­ném a távoli országok versenyzőit is bevonni a szekszárdi versenybe, hiszen a hálózatok ezt már lehetővé teszik. Vannak más terveim is, amiket egyelőre titokban tartok.” Győző bácsi halálával ezek a titkok titkok ma­radnak. Talán „odafenn”, Neumann Jánossal megosztja őket... „Szerinte mindenki, s minden csodálatos volt, főleg itt, Szekszárdon” Kovács Győzőnek 2003-ban adomá­nyozott díszpolgári címet a megye- székhely önkormányzata „a számí­tástechnika terén elért több évtize­des, kimagasló munkássága, vala­mint Szekszárd városért kifejtett időt, fáradságot nem kímélő tevé­kenysége elismeréseként”. 2013. január 9-én, közel tíz évvel később az önkormányzat nevében Csillagné Szánthó Polixéna búcsú­zott Kovács Győzőtől A humán bi­zottság elnök asszonya beszédében egyebek mellett kiemelte: „A leg­büszkébb a szülővárostól kapott dí­jakra volt. ... Az elismerések sorá­ban a 2003-ban elnyert díszpolgári cím volt számára a legértékesebb. A szeretett város bebizonyította, hogy számon tartja tevékenységét, s mind munkásságát, mind a város­hoz való hűségét eképpen ismerte el” Aztán így folytatta: „Igazán há­lás vagyok a sorsnak, hogy szemé­lyesen is ismerhettem.... Jött, az el­maradhatatlan csokornyakkendő­ben, derűsen, szeretetet sugárzóan. Jó volt hallani amint édesapjáról be­szélt, amint a diákokhoz szólt a Neumann verseny díjkiosztóján. Szerinte mindenki, s minden csodá­latos volt, főleg itt, Szekszárdon.” A Neumann versenyt rendező I. Béla Gimnázium nevében Hajós Éva igazgató köszönt el: „Kedves Győző! Te elajándékoztad az életed másoknak, egy szép szeletét ne­künk, pedagógusoknak, diákok­nak. Elegánsan, nem pazarlóan, ha­nem olyan szeretettel ahogy aján­Kovács Győzőt az alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra A Neumann János Számítógép­tudományi Társaság nevel- Havass Miklós tiszteletbeli búcsúzott Kovács Győzőn”' dékozni jó. Az életed példája mutat­ja, hogy ez az út minden időben, minden helyen járható, és sikerhez vezet.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom