Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-12-23 / 47. szám
1.1 2012. december 23. ÜNNEP SZEKSZÁRDI VASARNAP Az ólmos aszfalton jégbe fagyott tócsák, tükrükben a fények dermedt vízbefúltak, elénk ragyogják még mélyükből a múltat, de, mint égi göncöt, magukra gombolják. Mint ott, azt a kósza, egykor piros ruhát, azt a szürkén mocskos GARAY JÁNOS Új-évi ajándék Tündér leszáll a földre minden évvel, A népnek üdvöt osztogatni kész, - Bőség-szárút emel mindkét kezével, Szeméből létöröm malasztja néz, S a nép esengő szóval jár elébe: „Kit vesz közülök áradó kegyébe?” S bőségszarúját a tündér kiönti, Özönnel árad mindenütt malaszt: Ezt kincs, amazt új hivatal köszönti; Más kéjvirágot, más babért szakaszt, S a mint vannak, s kegyében részesülnek: Oltárkövére hálaadva gyűlnek. Ott a malasztot esdezők körében Sováron a költő is föltekint, - Boldogság vágya van könyűs szemében; „Csak én maradtam díjtalan megint? Csak én küzdéseimnek nincs-e ára?” Ily bánatos panasz jön ajakára. És rózsatrónjáról leszól a tündér: „A kincs dalok jutalma nem lehet! Érzés világod szebb jutalmakat kér, - Öleld, miért égsz, szent szerelmedet!" S kit a költő oly rég imádva kére A barna lányka lett új-évi bére. SAY ISTVÁN Téfi fiaikul alvó kertünkre fehér pillék áradnak - éjjeli hó hull ropogó léptek hódunyhába mélyedők csak szép kimérten KIS PÁL ISTVÁN ♦♦ Ünnep után piheprémes gallért, s eljátsszák a téllel megtért vén gavallért, mintha ők volnának magukban a csodák. Az persze csak lófrál, megy az ünnep után, siránkozó hangon, „hullajjelyhest” gajdot kivénhedt koldus, ki nem él meg a kukán, mosta talált cuccban egy Mikulást majmol... de a csinos holmi nem kell másnak csupán vacoknak, mert fázik... fázik a hajnaltól... Kovács Zoltán: Család BABITS MIHÁLY Csillag után Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok... Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy Ígéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton - olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat tömjént és mirrhát vinnék, vinnék boldogan. Mennék száz országon át, míg utamat szelné a vám. „Aranyad tilos kivinni!” szólna ott a vámos rám. „Tömjéned meg, ami csak van, az mind kelt az itteni hazai hatalmak fényét méltón dicsőíteni. ” Százszor megállítanának, - örülnék, ha átcsúszom: arany nélkül tömjén nélkül érnék hozzád, Jézusom! Jaj és mire odaérnék, hova a csillag vezet te már függnél a kereszten és a lábad csupa seb, s ahelyett hogy’ bölcsőd köré szórjak tömjént, aranyat, megmaradt szegény mirrhámmal keserüszagu mirrhámmal kenném véres lábadat. Mert nem vök szabad, hát nem kiáltott, a sok pribék mind őt kereste. Kard suhogott, de fény vök az égen, így szállt az este Betlehemre. Az ártatlanok látták először, a barmok, majd a szűz, az anyja, akár a korbácstól kifordult hús, véres lett alattuk a szalma. Imádkozott, vacogott is József. Mit látott? Madarat vagy angyalt? GACSÁLYI JÓZSEF Megérkezett Akkoriban annyi minden érte, jót, rosszat egyként megtapasz- tak. Titkok füstje lengedezett körben, rengeteg mendemonda járta. Nem tudta, hogy apró babatestet vett magára az ég királya, de vendégek jöttek csillag útján, a napkeleti három bölcsek, s fölszaggatták rejtélyes ciháját a lopakodó füstködöknek. Három tudós - megrakott tevékkelmeglelé, hol bujkál az Isten, kincseiket lába elé tették, nyög a föld, sok a baj, segítsen. Ő jött, és mindenét odaadta, mielőtt a keresztre szállott, s föl is támadt - talán nem hiába hogy megváltsa a zord világot. n
