Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-12-23 / 47. szám
2012. december 23. INTERJÚ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP „Legyen ez a karácsony a személyes találkozás ünnepe” Ünnepi beszélgetés Bíró László tábori püspökkel, az MKPK családügyi referensével Bíró László tábori püspök-Püspök úr, napjaink történései tükrében 2012 karácsonyán mi a keresztény világ legfőbb üzenete hívők és nem hívők számára egyaránt?- Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus közel jött hozzánk, személy szerint mindannyiunkhoz. Karácsony titkát hívő és nem hívő ember azzal jeleníti meg, ha az ünnep napjaiban megéljük közvetlen családtagjainkkal, öregjeinkkel, rokonainkkal, barátainkkal azt a közelséget, amit minden nap szeretnénk egymásnak nyújtani. Elfoglaltságaink miatt is egyre inkább elszigetelődünk, egyre távolabb kerülünk egymástól, családon belül is mindenki fut a maga ügye után. Legyen ez a karácsony a személyes találkozás ünnepe!-Milyen önvédelmi reflexet alakítson ki az ember az elhúzódó társadalmigazdasági válság túlélésére? Hogyan érezheti magát boldognak jelentősebb anyagiak megszerzése nélkül is?- Egyre világosabban látszik, hogy a gazdasági válság még sokáig tart, és még inkább elmélyülhet. Ami megvédhet bennünket az elkeseredéstől, az kapcsolataink ápolása. Akármilyen szegénység is tör ránk, ha bízhatunk egymásban, ha számíthatunk egymásra, mégsem borít el bennünket. A Rákosi rendszer padlást lesöprő nyomorában hányszor elhangzott öregjeink bátorító szava: „Ne búsulj, míg nekem lesz, addig neked is!” Ez a fajta szolidaritás egyre szükségesebb napjainkban is. Vegyük észre egymás nyomorát, s ahol tudunk, segítsünk. Egy világkongresszus egyik előadója arról beszélt, hogy a szegénység ellen küzdenünk kell, ugyanakkor arra is fölhívta a figyelmet, hogy a szegénység evangéliumi érték, tudniillik lemondással jár. Aki nem képes lemondani, az képtelen a szeretetre, hisz a szeretet gesztusait mindig lemondás kíséri.- A Püspöki Konferencia családügyi referenseként milyen érvekkel száll szembe a hagyományos családmo- dellt megújítani szándékozó modem nézetekkel? Kikezdhetőek-e ma a keresztény konzervatív gyökerek?- A kérdés tükrözi korunk gondolkodását. A két fogalom, konzervatív és modern hallatán megfogan bennünk a gondolat, hogy utóbbi előre mutat, jövőt hordoz, előbbi pedig a múltba tekint. A szavak egyre kevésbé fejezik ki az igazi tartalmakat. Sokszor a modern nem vezet sehova, a konzervatív pedig szilárd jövőt ígér. A keresztény, házasságon alapuló gondolkodást konzervatívnak szokás bélyegezni. A nagyobb kitekintéssel bírók azonban egyre határozottabban állítják, hogy a modern társadalmakban a jövőt igazán a házasságon alapuló család hordozza. Olyan szlogenek ismédődnek, mint: „egy nemzetnek annyi jövője van, amennyi egészséges házasság, család létezik”. A jövőt mindig az igaz értékek hordozzák. Az ideológiák születésükkor erősek, aztán egyik pillanatról a másikra eltűnnek, mint a szappanbuborék, és újak születnek. Minél idősebb az ember, annál tisztábban látja ennek igazságát. Az igazi kultúrának gyökerei vannak, s csak az a gondolkodás képes nyitott lenni az igazán modernre, amely nem adja föl saját gyökereit. Gazdagító párbeszéd csak olyan emberektől születhet meg, akiknek van identitásuk, akik tudják, honnan hova tartanak.- Családpasztorációs tevékenysége során érte-e olyan sikerélmény másutt is, mint amit Szekszárdon tapasztala múlt értékeinek az új generációk által történő továbbvitele kapcsán?- Több mint 18 éve munkálkodom püspökként a házasságért, családért, életvédelemért. Rengeteg előadás, személyes beszélgetés van mögöttem. Öröm számomra, hogy nem fogy el körülöttem a lelkesedés, sőt egyre többen kapcsolódnak be ebbe a munkába. A házasság és család gondozása a törődés középpontjába került. Örülök, ha egy-egy házasság megújul, kikerül a válságból, ha bátran vállalja az új életet, ha a nemzedékek összetartása, egymásra figyelése erősödik családjainkban. Ezen jelenségeken át valósul meg a társadalom közjava.- Az oktatásban történt változások, az egyházi iskolák várható megerősödése hatására, mennyi időnek kell eltelnie a hőn óhajtott „új ember" megjelenéséig?- Nagy reménységekkel tekintünk az iskolai keretek megújulása, a hit- és etikaoktatás kötelezővé válása felé. Hogy mikor lesz kézzel fogható eredménye, azt ember nem jósolhatja meg. Először arra kell koncentrálnunk, hogy helyesen éljünk az alakuló lehetőségekkel, hogy felismerjük ezeknek a jövőt formáló erejét, és a szülők felelős döntéssel, példaadással irányítsák gyermekeiket a helyes útra.- Tábori püspökként hol fordult meg az idén a nagyvilágban? Milyen ho- zadéka volt ezeknek az utakiuik misz- sziós szerepe szempontjából?- Nehéz lenne minden élményt fölsorolni, amellyel az esztendő során gazdagodhattam. Örömmel emlékezem vissza egy lelkészi konferenciára Szarajevóban, „Európa Jeruzsálemében”. Ebben a városban együtt él a szerb ortodoxia, a horvát katolicizmus és a muszlim vallás. Sok szép tanulságtétel hangzott el a felekezetek küzdelmes és gyümölcsöző együttmunkálkodá- sáról. Felejthetetlen emlék marad számomra a Don-kanyarban tett áprilisi zarándoklatunk is, ahol öt elesett magyar hősnek adtuk meg a végtisztességet. Mély érzéseket keltett bennem ott állni a Don melletti frontvonalnál, ahonnan édesapám, ha sebesülten is, de haza térhetett.- Talán a legjelentősebb idei esemény a Családok 7. Világkongresszusa és Találkozója volt Milánóban. A konferencia üzenete volt, hogy ha az ünnep nem fullad bele a fogyasztásba, a munkát nem uralja el a profitszerzés, ha mindkettő emberközpontú marad, akkor családépítővé válik a munka is és az ünnep is. Nem szabad, hogy a cél és az eszköz összekeveredjenek életünkben. A cél mindig az ember.-Mit üzen a szekszárdiaktuik az újévre? Kivel, miért dolgozik együtt a szülőváros boldogulásáért, mint annak Pro Urbe-díjasa?- Mindig öröm számomra otthon lenni, szinte szimbiózisban élek az Alsóvárosi Katolikus Egyesülettel. Jó érzéssel tölt el, hogy - ahogyan én nevezem - az Alsó utca az évszázadok alatt kialakult paraszti kultúra értékeit igyekszik megőrizni, átadni a következő generációknak. Ennek a munkának az eredményét minden hazaérkezésem során megtapasztalom. Felemelő élmény, hogy farsang idején összejövünk, beszélgetünk és hálózunk, mint hajdanán. Jövőre, február 9-én már a 14. találkozót tartjuk.- Fontos lenne, ha a néprajzosok, a helytörténészek elkötelezettsége jóvoltából a paraszti kultúra szekszárdi tárgyi emlékei, a hangban, képben meglévők, a még megörökíthe- tők összegyűjtésre, rendszerezésre kerülnének. Nagyszerű dolognak tartom a Szent László kultusz feltámasztását, azokat a kutatásokat, amelyek föltárták jeles királyunk szekszárdi létét. Igyekszem a magam lehetőségeivel e városi ünneppé vált esemény sikeréhez hozzájárulni. Visszatérve a kérdéséhez: igyekszünk méltóképpen megemlékezni a haltottainkról, október végén, vagy éppen november elsején misét tartunk a belvárosi templomban. Bevezettük a Szent Család Vasárnapok melynek keretében a kerek évfordulós házasságok újra megerősíttet- nek. Mindig büszke leszek a gyökereimre. Szeretném, ha szülővárosom úgy ápolná a múlt értékeit, hogy abból boldog jövő épülhessen. Bálint Győri')'
