Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-11-11 / 41. szám

I 2012. november 11. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! SZEKSZÁRDI VASÁRNAPI A zenetanítás is küldetés Lozsányi Tamás: „A kezdőkben jól látszik a reménység, amire lehet és érdemes építeni” A harmadéves egyetemista Pék Fló­ra szívesen emlékezik vissza azokra az esztendőkre, amikor zongorázni tanult a szekszárdi zeneiskolában, így szinte természetes volt, hogy ta­nárának, Lozsányi Tamás orgonamű­vésznek adja át a jelképes staféta­botot, aki mint az ifjú hölgy fogalma­zott: a hangversenyein nem csupán magas színvonalú előadásával ké­pes magával ragadni a közönséget, hanem azért is, mert amit ad, azt óri­ási tisztelettel adja.- A többség orgonaművészként isme­ri, de zongorát is tanít Mit végzett először?- Az akkori nevén Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola egyetemi szintnek megfelelő öt éves képzésén, orgonatan­szakon végeztem 1989-ben. Néhány éve kiegészítésül megszereztem a zon­goratanári diplomát is. Megjegyzem, sokkal több orgonatanárt képeztek, mint amennyi tanítvány volt, így a be­vett gyakorlat szerint alapfokon zongo­rát is taníthattunk, mert hisz azt is ta­nultuk.- Miért kellett megszereznie egy olyan Jogosítványt”, ami - bizonyos tekintetben - már megvolt- A közszférában mindig és mindenki „fenyegetettségben” él Egy leépítési hul­lám a „papír nélkülieket” kivetette volna. A zeneiskola korábbi igazgatója, Pecze István javasolta a biztonságérzetet adó szakirányú képzés elvégzését, ami után korrekt zongoraművészi és zongorata­nári diplomát adtak.- Az orgona előtt meg kell tanulni zongorázni?- Természetesen el kell sajátítani a zon­gorázást, ami esetemben már hatévesen kezdődött, majd négy esztendő múlva kezdtem orgonán tanulni Csukor Árpád bátaszéki kántortól. A zeneművészeti szakközépiskolát Budapesten végeztem, ugyancsak orgona szakon.- Hány orgonista tanítványa van, vagy volt?- A húsz év alatt csak elvétve volt egy-két orgonista tanítványom, mint például a ma már orvosdoktorként működő Papp testvérek. Olivér orvosi praxisa mellett önálló hangversenyeket adott, sőt leme­zeket is készített. Őket és másokat is - más gyakorlási lehetőség híján - az evan­gélikus templom fogadta be szívesség­ből és a zenét szerető, pártoló lelkészek jóvoltábóL- Óhatatlanul fölmerül, hogy önma­gának is igen magas mércét állító mű­vésztanárként kénytelen engedni az elvárásaiból, vagy ugyanúgy nyűglő­dik, mint a kezdő diákjai?- Általában erről nincs szó. Egyes kez­dőkben ugyanis már jól látszik a remény­ség, amire lehet és érdemes építeni. A bennük rejlő nagy kilátások miatt a tanár­ember nagy örömmel kezdi, és gyakran így is folytatja munkáját. A csillogó sze­mű, lelkes kisgyermekek nagyon inspi- rálóak.- Csillog a szemük, amikor órára mennek, ám gyakorláskor?- A legnehezebb dolog akkor adódik, amikor nincs lehetőség a gyakorlásra. Amíg ugyanis a szülők nem győződnek meg gyermekük kitartásáról, a zongorá­zás szeretetéről, addig nem költenek drá­ga hangszerre. Egy-két hónap kivárás nem gond, hiszen kezdetben a hallást, a tehetséget mérjük föl, majd kitartást és más alapdolgokat tanulnak. Ha jól figyel a gyermek az órán, egy bizonyos pontig szépen haladhat előre. Amikor aztán el­kezdődik a kétkezes játék összeegyezte­tése, már alapvető a rendszeres gyakor­lási lehetőség megteremtése.- A gyerekek a kötelességtudat mel­lett saját örömükre is gyakorolnak?- Manapság a gyakorlás mennyisége elég problematikus, hiszen többségüknek számos más elfoglaltsága is van. Húsz- harminc évvel ezelőtt nyitottabb volt a gyerekek lelke, no és több idejük jutott az alkotó tevékenységre. Igyekszem úgy alakítani a tanítást, kiválasztani a dara­bokat, hogy már a kezdetekben adjon zenei élményt.- Miért fontos a zenetanulás?- Amikor csüggedést látok a diákokon, mindig elmondom nekik, hogy a zene­tanulás számos téren széles spektrumot nyit előttük. Hasznát vehetik akár a me­mória, akár a mozgáskoordináció fej­lesztésében. Több szólamról van szó, a különböző aspektusok szerint függetle­nítve kell játszaniuk az agy menedzsel­te kezeknek.- Orgonaművészként mennyi fellépé­se van, s ezekre készülve képes eh>o- natkoztatni a tanítástól?- Nyilvánvaló, hogy amikor az ember ki­ül a pódiumra, más „súlycsoportba”, más energiaszintre kerül. A művészi karrier szempontjából lényegesen nehezebb helyzetben vagyunk, akik nap, mint nap részt veszünk az alapfokú oktatásban, szemben az egyetemeken oktatókkal. Utóbbiak ugyanis rendre azokat a dara­bokat tanítják, hallgatják, amelyekkel ők maguk is koncerteznek. Hogy mennyi fellépésem van? Nem tudom megállapí­tani, hogy sok vagy kevés, de szívesen emlékezem egy-két utóbbi koncertem­re. Az orgonaművész Teleki Miklós kért fel, hogy augusztus 23-án adjak hangver­senyt a Szent István Bazilikában. Szá­momra óriási boldogságot jelentett a szentélyben elhelyezett koncertorgoná­hoz ülni, az akusztikai környezet, a kö­zönség és persze maga a játék is. Nagy öröm volt a Francsics Ildikóval tartott bogyiszlói hangverseny a közönség lét­száma és lelkesedése miatt. Hosszú éve­ken át rendszeres fellépője voltam a Sió­foki Zenés Nyár rendezvénysorozatnak, ezek mellett megtiszteltetésnek tartom a szép számú megyei felkérést a külön­böző ünnepségeken való fellépésekre.- Milyen arányban jelenik meg az éle­tében - beleértve a gyakorlást is-a ta­nítás, illetve a művészet?- Mesterem, a pár éve elhunyt Lehotka Gábor, az elmúlt negyven esztendő élvo­nalban levő művésze párhuzamosan két oktatási intézmény tanára volt. Ezt azért mondom, mert az orgonaművészet ki­emelkedő képviselője idejének legna­gyobb részét az elkötelezett tanítás tet­te ki. Esetemben a megélhetés biztonsá­gát jelenti, a tanítást hozzá hasonlóan magam is küldetésnek tartom. Bevallom, önmenedzselésben gyenge vagyok, nem kutatom a fellépési lehetőségeket. Még weblapom sincs, sőt szóló lemez elkészí­tésével sem foglalkoztam. Mindez kizáró­lag az én hibám, nem a külső körülmé­nyeké. Habár ma elsősorban az önjelölt, olykor diploma nélküli művészek van­nak a felszínen. Érdekes és elgondolkod­tató, hogy amikor az ember hangverse- nyezés céljára kiváltja a vállalkozói iga­zolványát, végzettségéről semmiféle do­kumentumot nem kérnek...- Lassan kifogyunk a sorokból Kö­vetkezzen a család.- Feleségem, Molnár Márta gitártanár szintén a zeneiskolában tanít, s ő vezeti a német nemzetiségi kórust. Soma fiam 22 esztendős, három évet végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona­szakán, párhuzamosan végzi a karveze­tői szakot. Julikánk öt és fél éves, és jócs­kán van benne affinitás a zene iránt, ám gyakorlási tettvágyára még várni kelL- Várom a javaslatát- Husek Miklóst, az általam nagyon tisz­telt Rezső bácsi fiát kérdezze, miként építették fel különleges gépalkatrésze­ket gyártó vállalkozásukat. Őt sokan zon­gorahangolóként ismerik, ám - úgy tu­dom - ezt édesapja emléke miatt végzi. V Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom