Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-09-02 / 31. szám
i 2012. szeptember 2. PORTRÉ SZEKSZÁRDI RNAP „A kadarkához különleges viszony fűz” Szekszárd város díszpolgára: Vesztergombi Ferenc borász A megyeszékhely közgyűlése idén januárban határozott arról, hogy „Az év bortermelője” díjat elnyerő szekszárdi borászoknak alanyi jogon dukál a díszpolgári cím. A legjelentősebb hazai szakmai elismerést kiérdemlő Vesztergombi Ferenc (1993), Takler Ferenc (2004) és Vida Péter (2011) az augusztus 20-i nemzeti ünnepen vehette át a legmagasabb városi kitüntetést. Szekszárd új díszpolgárait bemutató sorozatunk első részében Vesztergombi Ferenccel beszélgettünk.- Mindig is borász akart lenni, sosem érdekelte más ?- A Vesztergombi család több évszázadra visszamenően foglalkozik borral Szekszárdon. A családi címert már az 1700-as években is használták. A Szekszárdi Hegyközség első hegybírája Vesztergombi György volt. Ez abban az időben, a XIX. század vége felé komoly társadalmi megbecsültséggel járó rangnak számított. A Kadarka utcában volt egy kis pincénk, apámmal sokszor megfordultam ott. Mégsem vezetett nyílegyenes út erre a pályára, hiszen szülői indíttatásra közgazdásznak jelentkeztem. Létszámfelettiként nem vettek fel, egy évvel később pedig a kertészeti főiskolán kezdtem, szőlész-borász szakon. 1970-ben diplomáztam Kecskeméten, de akkoriban Szekszárdon esélyem sem volt elhelyezkedni. Nemhogy a borászatban, még a szőlőben sem volt szabad állás. így kerültem pályakezdőként Csemőre, a Cegléd és Nagykőrös közötti téeszhez, 5000 hek- tós pincével- Ott csak „ipari export” borok készültek?- Nem, dehogy. Volt azért benne egy kis kézművesség is. Csodaszép ezerjókat, kövidinkát készítettünk a hazai piacra. Békéscsabától Dorogig volt a téesznek 21 borkimérése, oda kerültek ezek a jó minőségű, az Országos Borminősítő Intézet engedélyével rendelkező borok.-Könnyű vök magát kezdőként elfogadtatnia?- Két állandó pincemunkással dolgoztam együtt. Régi vágású szakemberek voltak, nem kérhettem tőlük olyat, amit ne tudtak volna megcsinálni. Először persze alaposan levizsgáztattak, tudni akarták, mire vagyok képes. Amikor aztán látták, hogy elég felkészült vagyok, rendkívül közvetlen kapcsolat alakult ki közöttünk. Ők öt- ven-hatvan körül jártak, én a huszon- harmadik évemet tapostam, de én voltam nekik a Feri bácsi.- Hogyan került aztán haza Szek- szárdra?- Akkoriban a Mecsekvidéki Pince- gazdaságnak volt egy szekszárdi telepe az Epreskerti úton. Komoly fejlesztési tervekkel álltak elő, még a pezsgőüzemet is ide akarták hozni Pécsről. Mindig is hazahúzott a szívem, szerettem volna a környéken munkalehetőséget találni. A fejlesztéseket meghallva jelentkeztem a pincegazdaság igazgatójánál, és néhány beszélgetés után megegyeztünk, hogy megbíznak az új üzem vezetésével. Azt is megbeszéltük, hogy a szüretet még a régi helyemen vezénylem le, és 1978. január elsejével jövök haza Szekszárdra. Közben egy nagy átszervezés kapcsán Tolna megyében a pincegazdaság üzemeit a szekszárdi mezőgazdasági kombinát vette át. Néhány egzisztenciálisan bizonytalan hónap után egy szép napon az állami gazdaság főborászaként ébredtem. Ez lett a későbbi Aliscavin, ahol egészen 1992-ig dolgoztam.- Mikorjött a saját pincészet terve?- Pa önállósulási vágy, törekvés mindig is ott mocorgott bennünk. A ’90-es szüretből 1992-ben készítettük el az első palackos tételünket, amely kékfrankos volt. Ekkor indult el a családi pince. A kezdetben alig több mint 4 hektáros birtok mára 27 hektárra bővült.- Gyorsan jött az ismertség, hiszen 1993-ban az országban harmadikként, a borvidékről elsőként lett az év bortermelője. Mit jelent ez az ön számára?- A '90-es évek elején, amikor kiszabadultunk egy kötöttebb rendszerből, mindenki próbálkozott. Szerény technikai-technológiai feltételek között születtek egészen kiváló borok. Akkoriban elsősorban szakmailag jelentett sokat Az év borásza elismerés, gazdasági értéke csak évekkel később jelentkezett. Mindenesetre örülök, hogy az elsők között lehettem, akik öregbíthették a szekszárdi borvidék jó hírét.- Milyen a Vesztergombi-stílus?- Nemzetközileg is versenyképes, de mindig jellegzetesen szekszárdi borokat készítünk. Minden fajta az édes gyermekem, de nem tagadom, a kadarkához különleges viszony fűz. Úgy gondolom, hogy az a fajta, amely megteremtette a borvidék hírét, törődést, odafigyelést érdemel. Különleges íz és illatanyagok jellemzik, az ismert vörösborokhoz képest más szerkezetű, egyedi. Ezt a fajtát akkor is meg kell tartani, ha vannak eredményesebben termeszthető borszőlők is. Jó érzés, hogy a szekszárdi pincészetek többsége így gondolkodik.- Mit jelent önnek a díszpolgári cím?- A város kezdeményezése kellemes meglepetést okozott. Figyelmességet tükröz, hiszen elismerik azok munkáját, akik évtizedek óta nem pusztán a saját gyarapodásukért, hanem a városért, a borvidékért is dolgoztak. A díjat nagy megtiszteltetésnek tartom, és köszönöm. F. L „Az év pincészete” díj is Szekszárdra került (Folytatás az 1. oldalról) A díjalapítók beavatták a vendégeket dilemmáikba, amikor eldöntik: kié legyen ez a nívós, nagyon komoly szakmai tekintéllyel bíró díj. Sok száz pincészet létezik, több tucatnyian letettek már valamit az asztalra. „Megmondom őszintén, ennél a díjnál komplexebb a megítélés, mint amikor az év borászát választjuk ki” - mondta elöljáróban Horváth Csaba. „Nézzük a hagyományápolási készséget, hajlandóságot, a tájfajtákhoz való viszonyt, a megjelenést, az emberi kapcsolatokat, a tudományhoz és a kutatásokhoz való viszonyt, és így tovább. Mindamellett, hogy a jelöltnek a csúcsborok, és a középkategóriás borok kategóriájában is a szűkebben vett elitben kell lennie. Mészáros Pál több borával is helyet követelt magának a legjobbak között. Számomra egyedülálló az a szerénység, ahogy egy-egy kiváló minőségű nedű felszolgálása után viseltetik a borász. Magam majd’ elolvadok a gyönyörűségtől kóstolgatás közepette, ő pedig ott áll, úriemberekre emlékeztetőén csendesen mosolyog - mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy egy ilyen kékfrankos, vagy éppen kadarka került a pohárba” - méltatta Mészáros Pált a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára, Horváth Csaba. Vonzalom a tájfajtákhoz, a kutatáshoz Tornai Tamás, a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségének elnöke kevés szóval sokat mondott „Szelíd mosolyával, kitartó munkavégzésével, szilárd értékrendjével sokakat tud maga köré gyűjteni” Dr. Zelnik József, a Magyar Borakadémia alelnöke Mészáros Pálnak a hun- garikum kutatásban betöltött szerepét, az ősi kadarka kiónoknak a legújabbko- ri termesztésbe való alkalmazását emelte ki. Mészáros Pál megérdemelten vehette át a szőlőművelőt ábrázoló, emberméretű bronzszobrot, ami egyébként az egyik jeles egri pincészettől a Thummerertől érkezett, merthogy ez vándordíj. „Életem legboldogabb napja ez” - jegyezte meg többször is - olykor elérzékenyülve - Mészáros gazda, akiről tollhegyre kívánko- zóan a már idézett Horváth Csaba megjegyezte: „Ő tényleg a múlt és jövő határán épít hidat”. R Gy. r
