Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-08-26 / 30. szám

10 , SZEKSZÁRDI VASARMP IRODALOM 2012. augusztus 26. 200 éve született Garay János /3. A szülői ház. Pécsi diákévek. Egyetemi tanulmányok. „Csatár”. Kétszáz esztendeje lesz idén, hogy 1812. október 10-én Szekszárdon megszületett Gáray János. A jeles költőről Jeney János piarista ta­nulmányt írt a Palaestra Cala- sanctiana - A piaristák doktori ér­tekezései az 1932. évtől című so­rozat 1. számában 1932-ben. Jeney János munkájából számos fontos adatot és érdekességet megtudhatunk Garay családjáról, diákéveiről, házasságáról, mun­kásságáról. A kötetből most további részleteket közlünk. Együtt lakott Mehrverthtel, aki már ak­kor megjövendölte, hogy földije egykor kitűnő helyet fog hazai költészetünk egén elfoglalni. Úgy is lett. Nagyon szerették egymást és barátsá­gukat semmisem zavarta meg, bár, ha valamiről vitatkoztak és Garay érezte, hogy igaza van, személyeskedés nélkül ugyan, de teljes határozottsággal mond­ta ki a meggyőződését. Túlságos őszin­teségére vonatkozólag ezt jegyezte fel róla Mehrwerth mint jellemző esetet. „Garay medicus akart lenni. Midőn 1829. évi aug. hóban a hittanból Fehér György országos tanfelügyelő K ...hit­ta ni igazgató és P...hittantanár előtt vi zsgálatot tett s azon thesist húzta: me­lyek azon bűnök, melyek elkövetése ál­tal embertársaink ellen vétkezünk, Mu- ki (Garay) a hittanár praelectiója sze­rint oldván meg a kérdést, a többek közt azt is felsorolta, hogy vétkeznek az Már ha aztán bor: legyen bor, Hegyi bor, ne szilvalé! Még a vízből is csak az a jó, Mely hegyekből zúg elé! A lapályra béka menjen, Igya meg bűzös tavát; Hegyre hág fel a szegszárdi, Onnan hozza tűzborát. Mint a legszebb kék leányszem, Mint a nyájas, őszi ég, A szegszárdi szőlőfürtnek Szeme olyan tiszta kék; S hogyha már szőlőkorában Ily varázsjátékot űz: Hogy ne volna hát borában Hogy ne volna égi tűz! Töltsd pohárba, és csodát látsz! Színe mint a bikavér, S mégis a gyöngy, mely belőle Fölragyog, mint hó, fehér. És a tőke, melyen termett orvosok midőn betegségeket kívánnak embertársaikra, hogy annál inkább pénzelhessenek. Persze, hogy erre a há­rom pap igen bólintott. Muki aztán oly példát is hozott fel, amelyet a hittanár praelectióiban sohasem említett, hogy t. i. vétkeznek a papok is, midőn híveik halálát kívánják azért, hogy minél több stólát kaphassanak. No erre aztán egyik sem bólintott igent.” A gimnázium alsóbb osztályaiban sem­miféle szükséget nem szenvedett, mert szülei bőségesen ellátták minden jóval Később azonban ez a jólét megváltozott. Édesapját ugyanis, akire az árvaszéki va­gyon kezelését bízták, hosszadalmas és bonyolult pörbe keverték, amelyre egész kis vagyonkája ráment, úgyhogy szinte csak a becsülete maradt meg Pedig amint később a tények is igazol­ták, Garaynál becsületesebb kezelője so­hasem volt az árvaszéki vagyonnak. Sze­rencsétlenségének saját jószívűsége volt az oka, amellyel a hálátlan emberek gálá­dul visszaéltek. Hyen körülmények kö­zött a kis Garay alsóbb osztályos tanuló­kat volt kénytelen instruálni, hogy meg­élhetését biztosíthassa Ez a külön mun­ka nagyon is igénybevette a fiatal diák idejét, de azért még mindig maradt ideje arra is, hogy iskolai stúdiumait is elvégez­hesse. Az önképzésről sem feledkezett meg. Erre használta fel a szabadidők és a meleg nyári esték üres óráit. Szeretettel forgatta kedvenc klasszikus költőit: Nemde, oly zöld, mint a rét? Hol leled föl szebben együtt Szép hazánk háromszínét? Ha sűrűn tölt a szegszárdi, Hát ne bánja senki se! Mert hazája színeivel Honszerelmét szíjjá be! Ha szegszárdi borral élne Minden ember, mint te s én; Nem rágódnék annyi hernyó Nemzetünk szent törzsökén. Már apáink ős korában Hét országra szólt e bor Mert különben hegytövén nem Épült volna kolostor... Béla a dicső király is Itt szűrt legjobb borokat, Kit ma még minden tavasszal Minden tőke megsirat. Vergilius, Ovidius és Horatius verseit. A magyar költők közül különösen Virág őe- nedeket, Kisfaludy Sándort, Rajnis Józse­fet és Vörösmartyt kedvelte. A költészet iránti szeretete már pécsi diákkorában kitűnt. A kor nevelési irá­nyának megfelelően ugyanis a tanulók latin és görög feladataiban a verses dol­gozatok nagy szerepet játszottak; egy és ugyanazon témát három-négyféle vers­formában kellett kidolgozniok. Az ily verses dolgozatokra különösen egyik ta­nára, Hegyi Péter fordított nagy gondot. Garayt nemcsak tanárai, de társai is igen tehetséges költőnek tartották. Költői hírneve azonban ekkor még csak az iskolai dolgozatokra terjedt ki. Titkos költői működéséről szülein kívül senki sem tudott. Költői ambíciója különösen akkor erősödött meg, amikor megismerte Vö­rösmarty Zalán futásá-t és Kisfaludy Sándor Himfy-jét. Kitörő lelkesedéssel vette kezébe az első nagy nemzeti eposzt és elhatározta, hogy most már nem Kazinczyt és Kölcseyt, hanem Vö­rösmartyt választja mesteréül. Ettőlfogva valóságos szenvedéllyel kezd verselni. A hatodik osztályban már any- nyira vitte, hogy társai csak „a poéta” néven emlegették. Ekkor jelent meg nyomtatásban első nyilvános verse: Emlékáldozat, amelyet társai közköltsé­gen nyomattak ki és nyújtottak át búcsúzóul szeretett tanáruknak. Béla király idejében Még magyar volt a magyar; Most ezerfelé szakadva, Tudja isten mit akar! Még a bort sem issza most úgy, Mint az ősök idején; Sört iszik vagy kávélével Töltözik most ifjú, vén. De borunkhoz hűk vagyunk mi, S hűk legyünk szegszárdiak! Míg fölöttünk e mosolygó Sorhegyek virítanak, Melyeket ha csúcsra szednénk, Égig érne Bartinánk S mi az égi csillagokkal Poharat koccintanánk. Ide hát, te bazsarózsa! Poharunkba, bikavér! Hadd igyuk az áldomást meg, Garay János: Szegzárdi bordal (1846) Házassága A hatodik osztály elvégzése után, minthogy a papi pálya iránt kevés haj­landóságot érzett, elhagyta gyermekre­ményeinek és bánatinak tanyáját, Pé­cset, és a bölcsészeti tanfolyam végzésé­re Pestre költözött 1829-ben. A nyári vakációban még Szekszár­don tartózkodott. Kedvvel barangolta be a város történelmi emlékeiben gaz­dag vidékét, ahol nemcsak a lakosság, hanem a várost körülvevő hegycsúcsok várromjai is csodás regéket zengedez- tek a római világról, a tatár pusztításá­ról és a török háborúkról. Áhitatos me­rengéssel gondolt vissza a régmúlt idők hőseire és már e csodás hagyományok s bűbájos regék hatása alatt megfogam- zott benne az a gondolat, hogy mint Vi­rág Benedek, ő is egyike lesz azoknak, kik „a nemzeti lélek tüzes ébresztői’’ megtisztelő cimet nyerték eL Édesany­jának érdekfeszitő meséi szintén fej­lesztették benne a letűnt korok esemé­nyei iránti érzéket. Többszörösen tapasztalt tény, hogy az ember jellemének, tehetségének, életfelfogásának kijegecesedésére dön­tő hatást gyakorolnak a családi kör és az iskolai évek benyomásai. Isten aján­dékain kívül amott az adott kincseket raktározza el, itt a szerezhető értékeket gyűjtögeti. Az ember ezekből az adott és szerzett kincsekből szedegeti aprán­ként a mindennapi élethez szükséges szellemi értékeket. (Folytatjuk.) Legelőbb is magadér! Jó barátért másod ízben, Szép leányért azután, Ki e háromért nem érez, Kutyafejű, vad pogány! S most le, társak, a kalappal, Végre hagytuk a javát: Isten éltesse hazánkat A dicső magyar hazát, Melybe mint gyűrűbe minden Hazafit befoglalunk, Folyjon érte, hogy ha vér kell! Mint foly érte itt borunk. Folyjon a bor, folyjon a vér, Hol dicsőség folynia! Volt, van és leszen Szegszárdnak Még elég hazafia! Volt, van és leszen Szegszárdnak Míg le nem dűl Bartina, Mellyel honját felköszöntse, Egy pohárka jó bora.

Next

/
Oldalképek
Tartalom