Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-08-12 / 28. szám
IRODALOM 2012. augusztus 12. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Kétszáz esztendeje lesz idén, hogy 1812. október 10-én Szek- szárdon megszületett Garay János. A jeles költőről Jeney János piarista tanulmányt irt a Palaestra Calasanctiana - A piaristák doktori értekezései az 1932. évtől című sorozat 1. számában 1932-ben. Jeney János munkájából számos fontos adatot és érdekességet megtudhatunk Garay családjáról, diákéveiről, házasságáról, munkásságáról. E heti számunkban a kötet bevezetőjét osztjuk meg olvasóinkkal. „Még csak az első század sem telt el egészen azóta, - írja Császár Elemér 1912. június 2-án - hogy Garay János megszületett s a negyvenes évek népszerű költője, az Akadémia koszorúsa ma már puszta név, melyhez a köztudat csak két költeményt fűz, pár versszakot egy negyedszázadra, öt nagy kötetre terjedő működéséből, a többit az ismeretlenség pora takarja”. A dolog valóban így áll Mert a diák, aki végre hosszú tanulmányok után elhagyja a középiskola falait, ahol gondos mesterei megtanították mindarra, ami okvetlenül szükséges, hogy későbbi életpályáját az ott szerzett ismeretekre fel tudja építeni, igen keveset hall GarayróL Megtanulja például, hogy Garay János volt Az obsitos című víg elbeszélés szerzője és ugyancsak az ő verse a politikai célzatával népszerűvé vált Kont is. Ennyi az egész; munkásságának többi része a múlté. Pedig, hogyha az ember csak egyszer is figyelemmel végigolvassa Garaynak öt kötetre terjedő munkásságát, bizonnyal több értéket is felfedez műveiben. Mert, ha a mai mértékkel mérve nem is olyan nagy költő, mint amekkorának kora tartotta, el kell ismernünk, hogy költészeté1 200 éve született Garay János Szekszárd híres költőjére emlékezünk nek van egy-két olyan tulajdonsága és rokonszenves vonása, amely megérdemelné, hogy általa nagyobb ismertségre is szert tegyen szerzőjük. Ha ugyan igaznak valljuk Goethének ismeretessé vált mondását: Wer den Dichter will verstehn, Muss in Dichters Lande gehn - akkor itt is azt kell mondanunk, hogy bizony Garay költészetét csak úgy tudjuk teljes egészében megérteni és kellőképpen értékelni, ha fönntartás nélkül beleéljük magunkat abba a világba, amelyben Garay élt, és amelynek hatása alatt kortársaitól méltán nagyrabecsült versei létrejöttek és belső értéket, színt nyertek. Ha ilyen megvilágításban vizsgáljuk a kérdést, akkor Garay mindenképen megérdemli becsülésünket, úgy is mint egész ember, harmonikus lélek, úgy is mint költő, aki méltán írhatta magáról, hogy „csak három Istennek áldozott, a szépnek, jónak és igaznak”. Garay becsületesen futotta meg rövid pályáját és lantja csak nemes érzéseket énekelt. „Nemcsak a múlt nagy emlékeit, hanem a jelen vágyait, a jövő reményeit is zengette Garay e század elején” - méltatlan őt Gyulai Garay tiszteletére rendezett ünnepélyen. „A kétségbeesett hazafiság sugallta Berzsenyinek, hogy romlásnak indult hajdan erős magyar. Kölcsey kétségbeesve kiáltott fel: hogy a magyar már csak névben éL Vörösmarty kiemelte líránkat a kétségbeesésből és hirdette: hogy jönni kell még, jönni fog egy jobb kor. Ez az új költői nemzedék egész lelkesüléssel fogadta szívébe e reményt s Garayval együtt a hazafias eszméket és érzéseket tolmácsolták”. Széchenyitől kölcsönzi az eszméket, Vörös- martytól a hangot hazafias dalaihoz, de azért saját egyéniségét is belevegyíti. És mint ő költeményeiben a „legnagyobb magyar” politikai eszméit hirdeti, úgy teszi figyelmessé Széchenyi is a nemzetet politikai cikkeiben Garay hazafias költeményeire. Egy alkalommal Szász Károly azt mondogatta, hogy Garay nem azok közé tartozott, akik vezércsillagok maradnak és halhatatlanságot nyernek, hanem azok sorába, akiknek az az érdemük, hogy saját koruknak megfeleltek. Ez tényleg így is van. Már pedig az a költő, aki legalább is korára hatott, az a következő időkre is hatott, mert minden utóbbi az előző vállain emelkedik fel. Ilyenformán a költő hatása akkor is fennáll a jövő nemzedék számára, ha az nem is érzi a közvetlen hatást. Garay széles területen működött: írt drámát, eposzt, legendát, elbeszélést, balladát, találós verset, tárcacikket, tudományos értekezést, lírai, leíró és elbeszélő költeményeket, de ezek egyikében sem tudta megközelíteni Vörösmartynak, Petőfinek, Aranynak hatalmas géniuszát. Talán éppen ez a széles irányú szét- forgácsolódása és a tény, hogy „tehetsége nem állott arányban buzgalmával, kitartásával, műgondjával: a költő csak hivatott volt s nem egyszersmind választott is”, volt a legvalószínűbb oka, hogy költészetében nem tudott több maradandót alkotni. Pedig múzsája a lehető legtermékenyebb forrásból táplálkozott: hazaszeretetéből, szabadságvágyából, demokratikus érzéseiből és nőtisztele- tébőL Az ő irodalomtörténeti értékét tehát nem annyira egyes költeményeiben kell keresnünk, mint inkább egész irodalmi munkásságában. De mégis az a költő, aki olyan verseket írt, mint Hasz- szán, melyet Vörösmarty oly őszintén magasztalt, Zrínyi Ilona, mely Bajzát lelkesedésre ragadta. A vész szelleme, amelyet Petőfi irigyelt tőle: Kont, melyet az olvasók minden rétege nyilvános ma- gasztalással illetett; Az obsitos, mely az egész nemzet rokonszenvét vívta ki, az a költő megérdemli, hogy rá is alkalmazzák Gyulainak Vörösmartyról mondott elismerő szavait: „sokkal nagyobb, mint a minőnek tisztán az aesthetikai szempont mutatja.” Hogy Garay csak éjekor és nem nagyobb sikereket ért el irodalmi munkásságával, azt a legvalószerűbb formában Császár Elemér indokolta meg az Erzsébet Népakadémia ülésén, ahol rövid pár lapon kegyeletes szavakban foglalta össze Garay irodalomtörténeti értékét és sorolta fel mindazokat az értékes motívumokat, amelyekben egész költészete gyökerezett. Tárgyalásunk folyamán majd bővebben is megismerkedünk Garay szeretetreméltó, minden szépért odaadóan lelkesedő egyéniségével, rokonszenves, gyer- mekileg naiv, derült költészetével, most csak végső bevezető szóként idézem a fent említett Akadémiában elhangzó írói arcképnek befejező sorait: „Mi egy szerencsésebb kor gondatlan gyermekei (ez a jelző természetesen 1912-re vonatkozik!) nem becsüljük meg a múltat s meghazudtolva Garay szavát, „hogy históriai nemzet vagyunk s így a nemzet sympathiája a históriai elem felé vonza- tik”, élünk a jelennek, hódolunk a külföldről erőszakkal átültetett divatoknak, elmerülünk a modern kor anyagi kényelmébe és lelki izgalmaiba, de nem törődünk azokkal a lelkes férfiakkal, akik ideálizmussal eltelve műiden erejüket arra áldozták, hogy nekünk megszerezzék a szerencsés jelent. Kiveszett belőlünk a történeti érzék s evvel kapcsolatban a hit az ideális koreszmékben s a költészetben, mely évezredek tanúsága szerint minden magasztos eszme leghivatot- tabb tolmácsa. JJ (Folytatjuk.) Gyerekeknek Nyitott szemmel Szekszárdon Kedves Gyerekek! Városunk híres szülötte, Garay János születésének 200. évfordulója alkalmából játékra hívunk benneteket. Az elkövetkező hetekben járjatok nyitott szemmel Szekszárdon, és figyeljetek az épületek, műemlékek, szobrok apró részleteire. Ha figyelmesek vagytok, láthatjátok, milyen szép alkotások vesznek körül bennünket, de nemcsak ezzel az élménnyel gazdagodtok, hanem nyerhettek is. A helyes választ beküldők között ugyanis a játék időtartama alatt minden héten kisorsolunk egy-egy, az Alexandra Könyvesbolt által felajánlott könyvet, íme, itt az első kép, írjátok meg mit ábrázol és hol található. A megfejtést beküld- hetitek emailben (szekvas@gmail com), eljuttathatjátok postai levelezőlapon a Szekszárdi Vasárnap címére (7100'Szek- száid, Béla király tér 8. Polgármesteri Hivatal) vagy leadhatjátok személyesen a polgármesteri hivatal portáján. A borítékra vagy levelezőlapra írjátok rá: „Nyitott szemmel Szekszárdon”. A megfejtés mellett szerepeljen a nevetek, lakcímetek, iskolátok, osztályotok is. A nyertesek nevét lapunkban közölni fogjuk Beküldési határidő: augusztus 19. Kellemes keresgélést kívánunk.
