Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-08-05 / 27. szám

I 2012. augusztus 5. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A muzsikus, aki szerző és hangszerkészítő is Kovács Gábor: „Két és fél év alatt 350 ezren nézték meg a honlapomat a világ minden tájáról jj Felnőttek és gyerekek egyaránt ra­jonganak Kovács Gábor muzsikus - legszívesebben így nevezi magát - művészetéért, amihez építőieg járul különös személyisége. Szollár Zol­tán fafaragó-asztalos a nyári szünet előtt mindezt megerősítve javasolta, hogy Kovács Gábort - "aki példasze­rűen foglalkozik a gyerekekkel" - fag­gassam munkásságáról, magánéle­téről, mindenről...- Bár Bonyhádon lakik, ám szek­szárdinak is számít, hiszen rengeteg időt tölt itt, s alig van olyan rendez­vény, amelyen ne működne közre.- Ebben igaza van. Sőt, a nyár folyamán az iskolai napközis táborokban tartok ze­nével, hangszerekkel kapcsolatos foglal­kozásokat a gyerekeknek. Ilyenkor bete­lik a naptárom, aminek nagyon örülök.- Kora gyermekkorában kezdett ze­nélni?- „Hivatalosan” klarinétozni tanultam. El­ső tanárom Véghelyi Miklós volt, majd át­kerültem ifjabb Véghelyi Miklóshoz. Ők fedeztek fel, s a bonyhádi úttörő fúvósze­nekart a Szekszárdi Koncertfúvós Zene­kar követte, noha akkor még csak 14 esz­tendősvoltam... Később önállóan megta­nultam hegedülni, de még számos hang­szeren játszom. Például szívesen veszem elő a japán citeraszerű kotót, a gitárt, vagy nagybőgőt...- Miközben persze iskolába járt- így van. Bonyhádon, a Petőfi gimnázi­umban érettségiztem 1979-ben, majd föl­vettek a Pécsi Tanárképző Főiskola (akkor ez volt az intézmény neve) ének-zene és népművelés szakára. Mindig elmondom, hogy nem fejeztem be a főiskolát, mivel egyre több időt „követelt”- tőlem a zené­lés. Ezért úgy döntöttem, hogy ez a szere­lem mindent visz. így is lett.- A legigazibb szerelmet se hagyjuk ki- A világért sem. Éváról, a feleségemről van szó, aki három műszakos ápolónő itt Szekszárdon, a kardiológián. Rengeteget dolgozik, mellette rendezi, összetartja a családot. Három felnőtt gyerekünk van: Eszter, Dániel és Judit. A hangszerekkel való kísérleteim eredményét rendre ők tesztelték elsőként, s ők voltak az újon­nan összeállt műsoraim ítészei is. Sokat segítettek nekem, s érdekes módon az említett alkalmakkor el tudtak vonatkoz­tatni attól, hogy én vagyok az apukájuk. De már - igen büszke és boldog - nagypa­pa is vagyok! Eszterek Barnabás nevű kis­fia már négy és fél éves. Vele is szívesen osztom meg „tudományomat”.- Kövessük még a kronológiát. Meg­alakították a Holló Együttest Emlék­szem, abban az időben az ovisok „Hello Holló ” kiáltás­sal köszöntötték az utcán is a csapatot.- Igen, 1983-ban. Magam is ala­pító tag voltam, ám az együttes igazi „szülei” Ritter Péter és Sili Károly voltak. Nagyon jól men­tek a dolgaink, alig egy év múl­tán megkaptuk az ŐRI (Orszá­gos Rendező Iroda) fellépésekre szóló engedélyét. Már az első év­ben száznál több - 95 százalék­ban gyermekműsor - előadá­sunk volt. Miután kiléptem, Fenyvesi Feri szállt be, ám a kap­csolatunk baráti maradt.-Ez az atyai mosoly?- A gyerekeké! Imádom a kicsi­nyeket, s ugyancsak imádok mű­sort adni nekik. A gyereksereg jelenléte mindig feltöltött, s ez ma sincs másképpen. Amikor nekik játszom, magam is közé­jük tartozom. Érzékenyek, szí­vesen kapcsolódnak be a pro­dukcióba, ugyanakkor kritikus szemmel és füllel figyelnek. Ha nagyon tetszik visítoznak, tapsolnak, ha nem any- nyira, akkor csendesebbek.- Térjünk át a hangszerekre. Gyűjte­ményéről majd később beszéljünk, most a hangszerek készítését, előál­lításuk kikísérletezését ossza meg az olvasókkal- Elsőre nagyon bonyolultnak tűnik a hangszerek világa, pedig nem az, sőt vég­telenül egyszerű. Erről szívesen mesélek a közönségnek, többnyire gyerekeknek, sőt be is mutatom nekik, illetve a legegy­szerűbbeket el is készítjük a foglalkozáso­kon.- Miből és milyen hangszereket „gyárt”?- Pontosan nem számoltam össze, de úgy harminc félét készítek, elsősorban a ház körüli lim-lomokból. Szívószálból, a fol- pack papírcsövéből, takarítóeszközök nyeléből készülnek a prímán működő hangszerek. Szívószálból bemutatom a klarinét és rokonhangszereinek kialaku­lását. Ezek a szimpla nyelvsípok: a klariné­tok, a tárogatók, a szaxofonok. A dupla nyelvsípok szintén szívószálból készül­nek, úgy, mint a töröksíp, illetve az oboa és fagott-vonal kerekedik ki. Olyan egy­szerű megoldásokat kérések, hogy az el­készítés valósággal gyerekjáték.- A percek alatt elkészülő fafúvósok, vagy a többi képesek normális hangon megszólalni?- Gyönyörű hangot adnak, sőt dallamo­kat, dalokat játszom rajtuk. Egy zenész­barátommal azon dolgozunk, hogy ko­molyzenei darabokat adjak elő a szívó­szálból, vagy például a benzincsőből ké­szült alternatív „hangszereken”. Most Ra­vel Boleróját gyakorlom, ami azért „egy­szerű”, mert a szerző a főszólamokat fú­vós hangszerekre írta... A legújabb talál­mányom szerint kétliteres - az alján ki­lyuggatott - műanyagpalackba belera­gasztok nyolc darab szívószálat, s ezzel zenélek. Belefújok a palackba, miközben alul az ujjaimmal nyitogatom a szívószá­lakat. Ily módon remekül hangzik példá­ul a kánkán.- Miért ötlötte ki, hogy a gyerekek is megtanuljanak egy-két hangszert el­készíteni?- Amikor még én voltam gyerek, jártuk a környéket, a mezőt, az erdőt, s a na­gyobbaktól megtanultam a fűzfasíp fara­gását és még sok mást. A mai városi srá­cok ilyesmivel spontán nem találkoznak, ezért is tartom fontosnak e küldetése­met, ami a zene közelébe terelgeti őket. Megjegyzem, van olyan leegyszerűsített hangszerem, aminek kikísérletezése vagy egy évig eltartott.- Egyszer említette, hogy bár peda­gógiai szempontból a ráhangolódás miatt jó lenne a gyerekektől kérni a foglalkozásokra az említett tárgya­kat, de nem jön össze, mert pont nem olyant hoznak, ami a célnak megfelel- Ezért mindenről magam gondosko­dom. Kocsmákba, presszókba járok be­szedni az összegyűjtött holmikat. Példá­ul megfelelő üdítős palackokat a köcsög­dudáknak. Mi több, telente eljárok nádat vágni, amit szintén a hangszerekhez használok fel- Hol tárolja ezt a rengeteg mindent?- Van egy komoly raktáram, ahol zsák- és ládaszám állnak a palackok, a hulladék, a shaker, akarom mondani, a modernizált rumbatök alapanyagai, az italos fémdo­bozok a belekerülő műanyag gyöngy öcs­kék, no és az egyebek. Ez a raktár egyben a műhelyem, a kísérletezéseim és a gya­korlásom színtere.- Valamint a hangszergyűjtemény?- Csak részben. Van vagy négyszáz hang­szerem, nyilván, néhány féléből, például hegedűből több is. De van egy facimbal­mom, mellette tárogatók, klarinétok, tö­röksípok gazdagítják a gyűjteményt.- A Magyarok Világtalálkozójának is rendszeres fellépője.- Az óriási nyári rendezvényre valóban elvárnak, természetesen díjazás nélkül vállalom a szereplést. 2006-ban született meg a nyolc perc időtartamú művem, A nemzet dala. Miután erről tudomást szer­zett a rangos rendezvény főszervezője, s meghallgatta, máris megkaptam a felké­rést. Természetesen ebbe az előadásba is beleadom a szívemet és a telkemet, ám mellette e fellépést megtisztelő szolgálat­nak tartom. Ez a dal egyébként már sok­felé elvitt, legutóbb Erdélyben, Németor­szágban és Svájcban adtam elő más dala­immal együtt a kint élő magyarok meg­hatódott örömére. Ugyanakkor odakint is adok koncertet a gyermekeknek.- S persze, a Bartina Zenekarral is járja az országot, a világot- Igen, már 11 esztendeje vagyok a Barti­na tagja... Egy kis kitérő: büszke vagyok, hogy egy ideje már magam kezelem a honlapomat, noha amikor elkészíttet­tem, nem értettem hozzá, de már belejöt­tem. Két és fél év alatt 350 ezren nézték már meg a világ minden tájáról. Ezt óriá­si dolognak tartom.- Es ki az, akit fontosnak tart az itte­ni bemutatásra?- Örülnék, ha dr. Zsigmond Árpád kardi­ológus szakorvos - aki fiával együtt kemé­nyen sportol - a testmozgás fontosságát, élettani hatását taglalná, s szólna arról is, hogy kiknek és miért ajánlja, illetve nem ajánlja a rendszeres mozgást. V. Horváth Mária r Akár műanyag pa­lackban elhelyezett szívószálakon Is eljátsza a kánkánt

Next

/
Oldalképek
Tartalom