Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-01-22 / 3. szám
r SZEKSZÁRDI VASÁRNAP KULTÚRA 2012. január 22. A víz szerelmese Pámerné Bükky Klára természetfotó-kiállítása Hajnali, szürke párában üldögélő horgász, alkonyi fénybe burkolózó Duna- holtág, mesébe illő tavirózsabimbó, egy vízbe lógó ágon feszülten figyelő gém, harmatcseppek egy katicabogár hátán. Madarak, fák, virágok - és víz, víz, víz. Robajló tengeri hullámverésként vagy homokpadot körülölelő folyóként, de mindenütt ott van ő, az életet adó. Erre nyitja rá a szemünket Pámerné Bükky Klára amatőr természetfotós, akinek képeiből „Víz” címmel nyílt kiállítás január 16-án, hétfőn, a Baka István Általános Iskolában. A felvételeket nézve az ember úgy érzi, készítőjük tán ki se lép a házból fényképezőgépe nélkül, hogy el ne szaAz alkotó lasszon egy halászó gémet vagy egy víz felett egyensúlyozó szitakötőt, és mint az alkotóval beszélgetve kiderült, ez egy jó ideje így is van. De hogy is lehetne másként, hiszen Klára Tolnán él, ahol szinte minden családban akad egy hajós, s a faddi Volent-öbölben tölti nyarait, karnyújtásnyira a vízparttól Képei mesélnek nekünk a körülöttünk lévő természetről, és természetesen az emberről, aki ha nem is látható minden fotón, de a jelenlétét - ha másutt nem, a lencse végén - ott érezhetjük. A fotók által felsejlik a világát éles szemmel figyelő és szerető ember, de megjelenik a ritmus, a színek, vonalak játékát is érzékelő művész is. Pámerné Bükky Klára ugyanis, aki 1954-ben Szombathelyen született, zenei tagozatos általános iskolába járt, ahol a zene mellett a vizuális nevelésre is hangsúlyt fektettek tanárai. így került bensőséges kapcsolatba a zongora és az éneklés mellett a grafittal a szénnel és az agyaggal Tanár lett, majd közigazgatásban dolgozott, az utóbbi években pedig kiadványszerkesztéssel és kiállításszervezéssel foglalkozott. „A makrózás mellett a természetfotózás érdekel leginkább, mert ott „stresszmentes” a környezet. Ezért vállalja az ember a hajnali kelést, a hideget, meleget, esőt, havat... A természetfotózás jelenti számomra a tökéletes nyugalmat, kikapcsolódást és szórakozást is egyben" - vallja magáról A kiállítást Fetzer Györgyi, az iskola igazgatója ajánlotta a közönség figyelmébe, közreműködött Elblinger Éva (7. o.) és Korsós Gergő (6. o.). Szinkronúszás Az alkotások között ott látható az a Tükröm, tükröm című, tavon úszó hattyút megörökítő szép felvételt is, amit idén januárban a National Geographie című neves internetes magazin szakmai zsűrije a hónap képének választott. A kiállítás február 3-ig tekinthető meg. Cser Ildikó A képek a Baka-iskola emeleti folyosóján láthatók február 3-ig Heim Károly: A biciklis Sváb és székely sorsokat jelenített meg az elsőregényes szerző Tolnai sváb és bukovinai székely emberek II. világháború alatti és utáni megrázkódtatásairól szól az a nem mindennapi, értékes könyv, amelyet az Illyés Gyula könyvtárban 2011 novemberében megtartott bemutató után január 13-án a Hrabovszki utcai Cserkészházban is megismerhettek az érdeklődők. A megyénkben élő emberek történelmi viszontagságait pontosan ismerő szerző, Heim Károly: A biciklis című művében valós személyekből megformált figurák alakítják a történetek fonalát a harmincas évektől a hetvenes évekig. Az író rávilágít a sajátos, háború utáni helyzetre, amikor egymás mellett éltek a betelepített székelyek és az itt maradt németajkúak. A könyv címe egy vidéki fiút takar, a Tévéiről Majos- ra, egy csinos lányhoz, Jakab írünkéhez és családjához került Kozma Antalt, az ő sorsán keresztül „görgeti” az eseményeket Heim Károly. A főszereplő kerékpárjával számos helyet bejár a környéken, általa gyönyörű tájleírásokat kap az olvasó. Antalt környezete különcnek tartotta: valahol a lelke mélyén lázadó volt, ezért is foglalkozott a biciklizéssel - mutatott rá Aradi Gábor, a könyvbemutató beszélgetésvezetője. A cím egyben szimbóluma is azoknak az embereknek, akik elüldözött, értékeiket kényszerből hátrahagyott né- metajkúakként vagy a Bukovinából a Délvidékre telepített, majd onnan a szerbek elől menekült, s itt letelepített, szintúgy szomorú sorsú székelyekként élték meg a be- és kitelepítéseket. Heim Károly történeteiből kiviláglik, hogy az emberek a legnagyobb bajban is önzetlenül segíteni tudnak a másikon. Amint a bemutatón Aradi Gábor elmondta: a megyei könyvtár igazgatója, Németh Judit a 2011-es év áttörésének nevezte a könyvet. Műfaja dokumentumregényként is meghatározható, hiszen valósághűségre törekvése egyértelmű. Egyik legérdekesebb szereplőjében, Kozma Anti nevelőanyjában, Mári néniben, a nagy mesélőben - aki egy elüldözött sváb család befogadójaként jelenik meg - Heim elmondása szerint három ember jellemzői egyesülnek: a szerző édesanyjáé, s két szeretetre méltó székely asszonyé. Az írótól megtudhattuk: a könyvnek több rétege van, s többféleképpen lehet olvasni. Aradi elmondása szerint Heim távolságtartással írt az eseményekről, s rábízta az olvasóra: benne alakuljon a regény. A műből Kálóczi Andrea olvasott fel részleteket, akinek drámai hangvételű előadásmódja kitűnően hozzájárult a történetek befogadásához. A bukovinaiak bácskai házaikban megkezdett új életének romba dőlése s az ott élő svábok, délvidéki magyarok anyagi kifosztása, a bevonuló szerb partizánok általi megsemmisítésük emléke éppúgy megjelenik a könyvben, mint egy sváb ember malenkij robotra szállítása a Szovjetunióba. De falusi ételek elkészítési fázisaiba is bepillanthatunk, ezeket a szerző gondosan belefűzte a cselekménybe. .. A regényből többek közt beszámolót kaphatunk egy hetvenes évekbeli balatoni kiruccanásról is, amelynek izgalmai egy Ági nevű lány szerelmében teljesednek ki a mólón... Sőt, az is kiderül a krumpliból hogyan lehet bort csinálni, azaz a kereskedővel miként alkudtak meg a pityóka és a krumpli cseréjében a régiek... Érdemes hát elolvasni ezt a művet, amely szűkebb hazánk lakóinak viszontagságairól ad korhű lenyomatot. Gyimóthy Levetite
