Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-06-24 / 25. szám
SZEKSZÁRDI 2012. június 24. Alma és a fája Környei Miklós és barátai a Német Színházban Szekszárdon ritkán kóstolható zenei csemegével ajándékozta meg a közönséget három fiatal tehetség - Környei Miklós, Razvaljajeva Anasztázia és Pregun Tamás - a Német Színházban június 8-án megtartott koncertjükön. A zeneakadémián megismerkedett három jó barát ugyanis hárfa-, gitár- és zongoradarabokból állított össze egy másfél órás műsort, amelyben - talán mondhatjuk így, a hárfa volt a díszvendég. Szekszárdon ugyanis nincs hárfaművész és a zeneiskolában sem oktatják ezt a hangszert. A koncert közönségét először a szekszárdi születésű Környei Miklós köszöntötte közvetlen hangú, szellemes bevezetővel, majd John Dow- land: Fantázia című lendületes művével, és Mertz: Elégia című számával indított. S miközben mély átéléssel, virtuóz módon bűvölte a gitárhúrokat, láthattuk: nem esett messze az alma a fájától, s bizonyára büszkén hallgatta Razvaljajeva Anasztázia őt a teremben helyet foglaló gitártanár édesapja. „Az A-dúr a szerelem hangneme, s ez a gitárnak legjobban álló hangnem” - tudhattuk meg ezután Miklóstól, aki minden műről szólt pár érdekes mondatot, majd meghallgathattuk Giuliani: 1. Concertoját, zongorán kísért: Pregun Tamás. Nemcsak a két hangszer volt harmóniában, láthatóan tökéletes összhang volt a két muzsikus között is, s Tamás játéka nem is kíséret volt csupán... A produkciót óriási vastapssal jutalmazta a publikum, majd - még a szünet előtt - felcsendült Alberto GiMiklós nemcsak pengette, hanem olykor tépve pengette meg a húrokat, vagy ütögette őket illetve magát a gitár testét. Fergeteges vastaps követte ezt a számot is. Ezután a szintén rokonszenves Razvaljajeva Anasztázia lépett színpadra, aki először járt most Szekszárdon. Nyitásként Hindemith: Hárfa szonátájának 1. tételét adta elő, majd be is mutatta szépséges hangszerét. Elmondta, hogy a megannyi húr megpengetése mellett 7 pedál működtetése is része a hárfajátéknak. Ezután Rameau: Az infánsnő illetve az Egyiptomi lány, Spohr: Variációk egy opera témájára, majd Walter- Kühne: Fantázia az Anyegin című opera témáira című darabokat hallhattuk Anasztáziától, s a méltó elismerés itt is hosszú vastaps volt. Végül egy XX. századi spanyol zeneszerző, Montsalvatge: Fantázia című művét adta elő duóban Miklós és Anasztázia. A modern darab kevésbé vájt fülű hallgató számára talán nem annyira élvezetes, mint a dallamosabb melódiák, de technikai megoldásai, ritmusváltásai, és a fiatalok összjátéka révén nagyszerű koronája lehetett (volna) a koncertnek. A közönség vastapsa azonban kikövetelt egy ráadást is, amit ők szívesen teljesítettek. A koncert után, már a színfalak mögött lapunk kérdésére a fiatalok - Miklósnak CD-je is jelent már meg - elmondták: Miklós tavaly diplomázott a zeneakadémián, Tamás idén végzett, Anasztázia pedig a zeneakadémia doktori iskolájának első éves hallgatója. Miklós 5, Násztya 7, Tamás 11 éves kora óta játszik hangszeren, s nemcsak Miklós hozta otthonról vérében a nastera Szonátájának 2 tétele, a Scherzo és a Finale. Nem szakemberként a krónikás azt írhatja erről: kevésbé dallamos, viszont egészen különleges, változatos erejű, ritmikájú és tempójú darabot hallhattunk, s zenét, Anasztázia is, hiszen édesanyja szintén hárfaművész. Tehetségüket és odaadásukat látva biztosak lehetünk abban, hogy sokat hallunk még felőlük. Cser Ildikó Környei Miklós
