Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-06-03 / 22. szám

2012. június 3. KÁVÉ DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI TASlRNAP Szeretettel köszöntjük a pedagógusokat! SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban pedagógusnap alkalmából egy nő és egy férfi. Szultos Jánosné Erzsiké, a Zrínyi utcai általános iskola nyug­díjas tanár nénije, és ifj. Töttős Gábor, az I. Béla Gimnázium történelem- tanára. Ezzel a beszélgetéssel - visszaemlékezéssel és mai helyzetkép­pel - tisztelgünk a régi és a mai pedagógusok felelősségteljes hivatá­sa előtt.- Tisztelt tanárnő!Miután matemati­ka-fizika szakos volt, kérek az életé­ből egy kis összefoglalót számok­ban...- Tüke Szekszárdinak születtem 1931-ben. Az Újvárosi Polgári Leányis­kola után Dombóvári Tanítóképző, 1949-ben érettségi, majd Budapesten Pedagógiai Főiskola. 1951-ben házassá­got kötöttem, diákszerelmemmel - szintén pedagógus férjemmel 61 éves házasok vagyunk. AII. sz. Zrínyi általá­nos iskolában kezdtem tanítani 1952- ben és 34 év után 1986-ban mentem nyugdíjba - az idén 26 éve.-Miért éppen matematika és fizika?- Azt, hogy pedagógus leszek, már gyermekkoromban elhatároztam. Az ál­talános iskolában jó matematikataná­rom volt, és az én példám, valamint sok pályatársam példája bizonyítja, hogy egy tanár milyen sokat tehet egy tan­tárgy megkedveltetésében.- Milyenek voltak a középiskolás di­ákévei?- Kollégiumban laktam Dombóvá­ron, ritkán jártam haza a távolság és a közlekedés hiánya miatt. Volt olyan ka­rácsony, hogy Bátaszékig a vonat tete­jén utaztam, aztán onnan gyalog jöttem haza Szekszárdra. A főiskolai emlékeim közül a legszebb, és nagyon büszke va­gyok rá, hogy az egész ország által is­mert Öveges professzor tanítványa le­hettem.-Milyen volt abban azidőbenapeda- gógus és a szülők viszonya?- A legnagyobb eredményeim talán éppen abból adódtak, hogy jól tudtam a szülőkkel és a nagyszülőkkel együtt „dolgozni”. Újvárosi lévén, mindenkit is­mertem és engem is mindenki ismert. Napi kapcsolatban voltam a családok­kal A munkaköri leírásunkban benne volt a kötelező családlátogatás is, ami azért volt fontos, mert tudtam, hogy a gyerek milyen családban nevelkedik, mit hozhat otthonról, mi az, amit elvár­hatok tőle, milyen gondjai lehetnek.-A pedagógusok egymáshoz való ti- í szonya is ilyen bensőséges volt?- A tantestület az én időmben egy § nagy család volt. Tanítás után nem ro- g hantunk haza, megbeszéltük egymás- S sal a gyermekek iskolai és otthoni gond- p jak, saját problémáinkat. Ezek a beszél- í Egy nő: Szultos Jánosné getések - amelyen a jelenlegi igazgató mint kezdő pedagógus is örömmel vett részt - valamint a rengeteg osztályki­rándulás összekovácsolt bennünket és a gyerekeket is.- Mit üzenne a mostani pedagógu­soknak?- Az első, hogy ne menjen pedagó­gusnak az, aki nem szereti feltétel nélkül a gyerekeket. Fontos a felkészültség, az őszinte bírálat. A gyerek számára bizto­sítani kell a sikerélményt, mert az vezet eredményre. A tantestületben az össze­fogás nagyon fontos, hogy egyfelé .húz­zanak”. Fontos üzenetem a szülőknek, hogy az anyagi jólét nem pótolja a gye­rekkel való együttlétet, a nevelést Jóma­gam mindig szigorú, de igazságos és kö­vetkezetes voltam, mert egy gyerek tisz­teletét csak így lehet megszerezni.- A beszélgetésünket követő napon ünnepelik régi iskolájában, ahol 34 évet tanított a pedagógusnapot..- Ez az első év, hogy pedagógusnap­ra kaptunk meghívót, eddig karácsony előtt jöttünk össze. Minden évben ott vagyok, sajnos már korelnökként, de nagyon boldogan megyek, mert öröm számunkra, hogy nem felejtettek el ben­nünket az utódaink. Egy férfi: ifj. Töttős Gábor- A sok-sok pedagógusnapi in­terjú közül az önnel készülő a má­sodik, amikor kifejezetten a diá­kok kérték, hogy egy tanárukat eb­be a sorozatba meghívjam...- Ez nagyon megtisztelő számomra a diákok részéről, s mit tagadjam jóleső érzés.- Azt mondták, hogy ön született tanár...- Véleményem szerint pedagógus­nak születni kell, tanulni nem lehet. Ar­ra törekszem, hogy partnerként tekint­sek rájuk, nem nézem őket gyerekek­nek, mert már nem azok. Nem kell őket kézen fogva vezetni, figyelni kell őket a háttérből és bízni bennük. Amit nagyon értékelnek, hogy sokszor meg­kérdezem a végzős diákokat - akiknek már igazán nem érdekük, hogy ne az igazat mondják -, hogy mit változtatná­nak a helyemben. Hálásak a kérdésért, mert érzik, hogy fel merem vállalni a gyengeségeimet, nincs a zsebemben a bölcsesség köve. Őszinte vagyok ve­lük, megmondom, ha valami bajom van, és akkor tudják, hogy nem rájuk haragszom, csak ember vagyok, aki­nek ugyanúgy lehetnek gondjai, mint nekik.- A történelmet, amely megtörtént eseményeket hordoz, hogy „sza­bad” tanítani...- Tárgyilagosan. A múlt erényeit és hátrányait is el kell mondani. Kérdéseket teszek fel a diákoknak, és nem válaszo­kat adok a szájukba. A kérdésekkel gon­dolkodásra ösztönzöm őket, s arra, hogy maguk találják meg a történelem igazsá­gait Egy banketten az egyik diákom azt a kérdést tette fel, hogy „a tanár úr, mi­lyen pártáMsú?” Hálás voltam ezért a kér­désért, mert ezek szerint a négy év alatt úgy tanítottam nekik a történelmet, hogy ez nem derült ki számukra.- Etikát is tanít, a szegedi egyetem után a Debreceni Református Egyetemen szerzett diplomát..- A gyerekek igazi véleménye, szemé­lyisége etikaórán jön elő. Hogy mi ér­dekli őket, hogy mi a véleményük a világ­ról. Sosem mondom el a saját álláspon­tomat, őket ösztönzöm állásfoglalásra, s arra, hogy tudják elfogadni egymás véle­ményét- Az elsőpedagógus, akinek a diák­jai kérték, hogy készítsek vele in­terjút: Nagy László, a Garay-gim- názium tanára volt....- Ő az a pedagógus, aki rám is nagy hatással volt. Édesapám, Nagy László és Gerse József tanár úr volt az a három személy, aki meghatározza pedagógus pályámat.- Szultos tanár néni arról mesélt, milyen jó kapcsolata volt a szülők­kel A mai pedagógusoknak?- Ahogy az élet más területén megvál­toztak az emberi kapcsolatok, úgy a pe­dagógusok és szülők kapcsolata is más manapság. A sok modem dolog számí­tógép, telefon pedig megkönnyítené az állandó kapcsolattartás lehetőségét ami a diákok szempontjából nagyon fontos lenne.- Ön szerint egy pedagógus mivel vívhatja ki a diákok szeretetét, tisz­teletét? Mit kívánna magának a pe­dagógusnapra?- Empátiával, szeretettel, tudással, őszinteséggel Amit kívánok: a gyerekek és a szülők részéről a megbecsülés és szeretet. Ezeket megadom a diákjaim­nak, és meg is kapom tőlük. Jó érzés, amikor régi tanítványaim felkeresnek, és tanácsot kémek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom