Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-05-27 / 21. szám

2012. május 27. CSALÁD ÉS HIT SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 9 A feltétel nélküli szerétéiből fakad egymás tisztelete Több száz keresztény édesanya érkezett a Szekszárdi Szent Mónika Közösség hívására Még nincs hajnali hat órar Szombat van, ilyenkor nincs tanítás. Mégis gyülekez­nek a Szent József Katolikus Iskolaköz­pontban az édesanyák, nagymamák. Ki- sebb-nagyobb pakkokkal érkeznek. A piacra igyekvők csodálkoznak a látvá­nyon. Odabent persze senki nem meg­lepett. Az érkezők folyamatosan pakol­ják le a bombabiztosán becsomagolt sü­teményeket. Édeseket és sósakat. A többség halkan távozik, tizenvalahá- nyan maradnak. Ők a hozott kolbászt, szalámit, uborkát, vajat veszik elő, s a csinos emblémás kötényruha felvétele után a kenyérszeleteléssel elkezdődik a nagyüzemi szendvicsgyártás. Fél kilenc. Egyre nagyobb a tömeg a belvárosi római katolikus templom kö­rül A bejárat oldalánál néhány asztal megrakva imakönyvekkel, rózsafüzé­rekkel gyermekeknek való képes Bibli­ával, gyerty ákkal apró emléktárgyakkal, szentképekkel... Egyelőre a többség csak nézelődik, hogy' később biztosan tudja, mit is visz haza gyermekének, unokájának meglepiként, a szekszárdi összejövetel emlékére. Persze, van olyan kicsi is, aki elkísérte anyukáját, il­letve szüleit, nagyszüleit - mert azért néhány férfiember is érkezett -, s maga választ a kegytárgyak közül Az érkező­ket a helyi társaik fogadják, illetve a 608- as cserkészcsapat tagjai, akik jótaná­csokkal is ellátják az itt még idegeneket. A templom bejáratánál kétoldalt egy- egy hosszú asztal ott lehet regisztrálni. Baloldalon a szekszárdiak iratkoznak föl szemben pedig a más településekről ér­kezők. Mindenki kap egy öntapadós szekszárdi Szent Mónika kitűzőt, ame­lyek az összetartozás jeleként nyomban a gallérokon teremnek, valamint egy könyvjelzőt a templom fotójával és A remény evangéliumát hirdetjük nektek, az üdvösséget” felirattaL Sorra érkeznek a kisebb-nagyobb csoportok. Dusnok, Bácsalmás, Buda­pest, Bátya, Fájsz, Jánoshalma, Duna- földvár, Albertirsa, Pécs, Hird, Tóalmás, Tengelic, Harta, Mecseknádasd... Kalo­csa. Onnan, a Duna túloldali településé­ről három nap alatt gyalogosan tették meg az utat a „szentmónikások”.- Nem fáradtunk el. Énekeltünk, imádkoztunk, s meg-megpihentünk - magyarázza a lányába karoló idősebb asszony. A legtöbb település csoportja hímzett, szentképes zászlóval többen virágkompozícióval érkeznek. Már a feliratkozás alatt is bekapcsolódnak a templomi éneklésbe. Telnek a padso­rok, két oldalukra és mögéjük bepakolt székekkel egyetemben. Tizenegy órára, a dr. Udvardy György, pécsi megyés püspök celebrálta szentmise kezdeté­re már nincs szabad ülőhely, sőt, álló­hely se nagyon.- Gyönyörű szentmisén vehettünk részt, ami különleges boldogság - szöge­zi le egy fiatalember, egyik karján két év A délelőtti szentmisét dr. Udvardy György megyés püspök celebrálta körüli kislányával a másik felesége vál­lán nyugszik. De ne szaladjunk előre az időben. Egyelőre még csak érkeznek, csak ér­keznek a csoportok „Köszöntjük a Szűz- anyát” zászlóval sőt, Nagyberényből Bö­zsi néni celofánba csomagolt emeletes grillázstortát egyensúlyoz, amit ő maga készített, s „Udvardy püspök úrnak szánt”. Eközben mindenki felírja az imaszán­dékát, a papírt az oltár előtti gyűjtőbe helyezi, sokan pedig pénzt dobnak a perselybe, támogatandó az országos ta­lálkozót Mielőtt elkezdődne a rózsafüzér imádság elhangzik Vereckeiné Rajkai Piroska tájékoztatója. Ilyen precíz, min­denre, még a legapróbb dolgokra - a parkolási lehetőségek, a tempkim mel­letti orvosi sátor, a teljes program és sok­sok más - is kiterjedő, figyelmes útmu­tatást nagyon ritkán hall az ember. Mindebben komoly érdeme van az egyik fáradhatatlan főszervezőnek, Kirschné Rojik Ágotának is. A keresztény édesanyák Szent Móni- ka-közössége 1987-ben világi hívőkből alakult meg Madridban. Magy arország­ra 1992-ben hozta el Róna Gábor jezsu­ita atya. Kalocsán alakult meg az első, ami a magyarországi közösségek köz­pontja lett. Azóta az ország több egy­házmegyéjében is szerveződtek imakö­zösségek. Szekszárdon 2010 szeptem­berében, Bacsmai László plébános úr támogatásával alakult meg a Szent Mó­nika Közösség amelyhez rövid időn be­lül nyolcvan édesanya és nagymama csatlakozott, sőt, a szentségi házasság­ban élő férjek közül is többen. Vala­mennyien betartják a megállapodott vállalást, a szentmiséken való részvétele­ket, az egyéni és a közös imádságok el­végzéséé és így tovább. A „keresztény édesanyák” évente két alkalommal - májusban egy vidéki, augusztusban pe­dig egy budapesti templomban - orszá­gos találkozót tartanak, ahogyan most tették városunkban is. A közösségek tagjai közül sokan már korábban is találkoztak, ám azok is, akik még eddig soha, oly meghitt barátság­gal köszöntik egymást, ami kész csoda. Mindenki mindenkivel tegeződik, a kedves, érdeklődj szavak érezhetően belülről fakadnak minden mesterkedés nélkül tisztán és őszintén. Ugyanez a helyzet egymás megsimításával, a kezek összeérintésével - egymásra figyelve. Délelőtt tíz óra. A katolikus iskola némileg elcsendesedett. Az udvaron megterített asztalok, poharakkal az ár­nyékban ásványvizes palackok és üdí­Gyermekeikért, családjukért imádkoztak tők sorakoznak. A szendvicsek és a sü­tik majd csak délben, az agapéra (sze- retetlakoma) lesétáló több száz vendég érkezésekor kerülnek ki. Az udvar egyik sarkában álló fehér abroszos asz­talon szekszárdi borok sorakoznak. A szervezőktől megtudom, hogy ezek a helybeli borászok - Dúzsl Fekete, Pá­linkás és Vesztergombi - adományai. Ezekből olcsón lehet egy-egy palack­kal megvásárolni, hogy kortyolgatva odahaza is élénken éljenek a szekszár­di élmények. Visszakanyarodva a hajnali szend­vicskészítőkhöz - Hajni Eta, Margit Ma­rika, Piroska. Rózsi, Ágota, Márti, Bea... - most is fitten rendezkednek, végzik az utolsó simításokat, hogy 11-re, a szent­misére ők is fölérjenek a templomba, ahol előző este, tehát pénteken rendet raktak, söprögettek, székeket hordtak. Szombaton este ugyanezeket ismétlik a Béla téren, az iskolában és környékén. Felfelé sétálva gyönyörű népviseletes asszonyok jönnek szembe.- Ez a boldogi viselet Nálunk az idő­sebbje ilyen ruhát hord. s nem csak az ünnepen, mondja az egyik asszony, a másik pedig hozzáfűzi: Boldog Hatvan mellett van. Kicsit távolabb a már reggel látott kis- és nagybuszok újabbakkal gyarapodtak. Egyik Sellye, egy másik Szentkirály fel­iratot visel A sok finomságnak, a kétezernél is több szendvicsnek, édes sütemények­nek, vagy a sós pizza-tekercsnek nagy keletje volt. Köszönték Is hálásan szek­szárdi „testvéreiknek” az étkeket a ven­dégek. A vendéglátók pedig örömmel töltögették az ásványvizei meg az üdí­tőt, majd együtt indultak vissza a temp­lomba, ahol tanúságtételekkel majd má­jusi litániával folytatódott a nap, ami együttimádkozással fejeződött be. Ki-ki gyermekeiért, családjáért imádkozott, ilíetve az egyre népesebbé és meghit­tebbé alakuló Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségéért. V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom