Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-05-20 / 20. szám
2012. május 20. „Mindig,- A házassági évforduló alkalmából beszéljünk a szerelemről A férjed mellett van egy másik „szerelem ” is az életedben...- Igen! Ez pedig nem más, mint az ének. Az általános iskolát a Garay János zenei tagozatában kezdtem, és a Dienes Valériában fejeztem be. Majd a Pécsi Művészeti Szakközépiskola magánének szakán érettségiztem. A diplomámat pedig a Pécsi Zeneművészeti Főiskolán szereztem meg.- Közben hogy alakult az első számú szerelmed?- 1994 májusában, a szerelem hónapjában - s most már tudom, hogy a családok nemzetközi napján - mentem férjhez, és a két szerelem azóta is végigkíséri az életemet. A férjem és az ének.- Négy „szereposztásban ” kell naponta helytállnod...- Bizony nem könnyű összeegyeztetni. Feleségnek, anyának, pedagógusnak lenni, miközben más, énekkel kapcsolatos feladatok is várnak rám. Szerencsére a szülői házból magammal hoztam egy olyan értékrendet, hogy t tudok sorrendet felállítani. A család az első, azt követi a hivatás, majd a hobbi.- A közmondás úgy tartja, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll Szerintem ezfordítva is igaz.- Ezt tanúsíthatom. Sosem tudnám ezt a sokrétű feladatot maximálisan ellátni, ha nem állna mellettem egy olyan férj, mint a párom, Zsolt, aki férjként, apaként, és a művészeti munkámban is igazi társ.- Az utóbbi napokban szép eredményeket értél el tanítványaiddal- Két általános iskolában tanítok éneket, és az I. Béla Gimnáziumban kórusvezető vagyok. Ezzel a kórussal ezüst minősítést szereztünk a Helikon versenyen könnyűzenei kategóriában. Az országos ének-zenei regionális versenyen a Garay általános iskola 3 fős csoportjával VIII. helyezést értünk el. Egy nagyon jó képességű tanítványom, Horváth Tímea a nemzetközi europop versenyről a II. helyezést hozta el Ezek a sikerek mind az utóbbi napok eredményei, s nagyon boldoggá tesznek.- A fenti eredmények nem fedik a teljes boldogságodat és munkásságodat. KÁVÉ DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI mindenben számíthatunk egymásra” SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy nő és egy férfi. Háuszer Beáta és férje, Haffner Zsolt, akiknek a 18. házassági évfordulójuk éppen egybeesik a családok nemzetközi napjával. Régóta ismerem őket, ezért tudom, hogy gyermekeikkel olyan értékrend szerint élnek, melyeket ők maguk is a szüleiktől kaptak. Bea nagyszüleinek arany-, gyémánt- és vaslakodalma is bizonyítja, hogy ebben a családban - minden nehézség ellenére - a házasság igazi és örök összetartozást jelent. Egy nő: Häuszer Beáta Egy férfi: Haffner Zsolt- 20 évvel ezelőtt kezdtem el először énekelni esküvőkön, s azt követően egyre több meghívást kaptam különböző városi és családi rendezvényekre, ahová már sok esetben magammal viszem a tanítványaimat is. Büszke vagyok arra, hogy ahol egyszer már énekeltem, oda mindig visszahívnak.- Mit jelent neked az ének? Legutóbb éppen egy szép szerelmes dallal igézted meg a közönséget, egy családi eseményen.- A mottóm: „A zene az életem”. Talán éppen az éneklésnek, a zenének köszönhetem, hogy az élet hozta nehézségeken könnyebben tudok áthaladni. Amikor szerelmes dalokat énekelek, akkor - miután a fellépéseimen legtöbb esetben jelen van a párom Zsoltnak énekelek. Talán ettől lesznek ezek a dalok igazán hitelesek.- Amikor mindketten együtt vagytok egy rendezvényen, akkor a gyermekeitek, ahogy mondtad, a legjobb helyen vannak.- Mindkettőnk szülei maximálisan helytállnak, segítenek, számíthatunk rájuk, ami azt jelenti, hogy mi a párommal aki a technikusom is egyben, nyugodtan koncentrálhatunk az éppen aktuális fellépésre.- Olyanfiatalok vagytok, s már 18 éve házasok...- A sors nagy rendező. Többszöri találkozásra - amelyek valami módon mindig kötődtek a zenéhez - jöttünk rá, hogy mi egy pár vagyunk. Három évig tartott ez a felismerés, része volt benne a Big Band-nek, a pedagóguskórusnak, a szüreti fesztiválnak és egy európai turnénak, szóval mindennek, ahol zene volt.- Bea a többes szereposztásnál beszélt arról hogy netn csak a családban, de a munkájában is nélkülözhetetlen vagy, hiszen az őfellépésein te szolgáltatod a technikai hátteret- 15 éve foglalkozom elektronikai, vagyonvédelmi rendszerekkel. Kamerák, riasztók, garázskapuk, tűzjelző rendszerek. Ezek mind az eredeti szakmámhoz kapcsolódnak, s bár a zene nem, de a technika biztosítása nagyon is. Ez mindkettőnk számára kitűnő, kényelmes felállás, ugyanis ismerjük egymás gondolatait, mozdulatait, és így az összhang, szó szerint és átvitt értelemben is, megvan. Arról nem beszélve, hogy ebben a rohanó világban, amikor mindkettőnknek megvan a saját kenyérkereső munkája, és külön-kü- lön is sokat dolgozunk, örülünk, hogy a félig munkában, félig hobbiban együtt lehetünk. Nagyon jó párost alkotunk, Bea énekel én nyújtom a technikát, s eközben együtt vagyunk. Férj és munkatárs vagyok egy személyben, ami mindkettőnk számára nagyon fontos, ugyanis a pontosság, az egymásra való figyelés és a közös gondolkodás egymás rezdülésének ismerete nélkülözhetetlen ezekben a feladatokban.- Említetted, hogy szerencsés embernek tartjátok magatokat.- Több szempontból is. Mindketten olyan kenyérkereső foglalkozást végzünk, ami egyben a hobbink. A munkaidő utáni tevékenységünket, ami szintén hobbink - ének, technika - szintén imádjuk. S bár már a párom említette, hogy a szüléinkre mennyire számíthatunk, szeretném ezt én is elmondani, mert valóban nagy-nagy segítség, hogy akármelyik nagyszülőhöz fordulunk és bármikor, ők ott vannak. Anyukámék és anyósomék a legjobb nagyszülők, jobbat nem is kívánhatnánk. Csak így teljesedhet ki a mi életünk abban a sok feladatban, amit mi is a családért vállalunk.-Afiatok, Máté, már kész fiatalember, Kata pedig ahogy elnézem, anyja nyomdokaiba fog lépni...- Jól látod! Máté 16 éves, műszaki, számítástechnikai „beállítottságú”. Az I. Béla gimnáziumba jár a 10. évfolyamba, és a műszaki egyetemre készüL Kata a Dienes Valéria Általános Iskolában V. osztályos, és igazi KATA! A feleségem által vezetett kórusban énekel, de otthon is az éneklés a kedvenc időtöltése. A másik a versírás. Legutóbb anyák napjára lepte meg a páromat egy gyönyörű verssel S bár fentebb a nagyszülők segítségéről beszéltünk Beával - amit nem győzünk eléggé köszönni -, azért el kell mondanom, hogy gyermekeink, Máté és Kata mindig érezheti, hogy mi, a szüleik mindent elkövetünk, hogy érezzék és tudják, számíthatnak ránk, ahogy mi is éreztük és érezzük ezt még ma is a szüleinknéL
