Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-04-29 / 17. szám
14 ,vxn.v,AKiH MÄ1IIP MOZAIK 2012. április 29. Húszéves a Szekszárdi Családsegítő Központ Ifjú íjászok lőttek az UFC-pályán Régiós diákolimpia Szekszárdon Szekszárd Megyei Jogú Városi Humán- szolgáltató Központjának Gyermekjóléti Központja konferenciát rendezett április 20-án a PTE Illyés Gyula Karán. Dr. Haag Éva alpolgármester köszöntőjében többek között hangsúlyozva: „Vannak olyan hivatások, amelyek gyakorlói akkor látják jól el feladataikat, ha a lakosság nem vesz észre belőle semmit Az önök szakmája újabb és újabb kihívás elé állítja a benne dolgozókat, ezért állandó megújulásra, tanulásra van szükségük, hiszen emberségükön, hivatástudatukon múlik sok gyermek sorsa.” Ezután köszönetét mondott a központ vezetőjének, Papp Győzőnek, aki a kezdetektől fogva toki be ezt a tisztséget, és két évtizedes áldozatos munkája elismeréseként tárgyjutalmat adott át neki. Papp Győző, megköszönve az elismerést, elmondta: a Családsegítő Központ eredményeit nem egyedül érte el, s köszönet illeti azokat, akik ebben a két évtizedben segítették a munkájukat. Akonferencia első előadója: Szabójá- nos, a 3 Sz elnöke, a szociálpolitika aktuális kérdéseiről tartott magas színvonalú előadást, amelynek fő témái az alábbiak voltak. „Miért nem működik a mai rendszer? Milyen kihívások érik a jelenlegi struktúrát? Hosszú távú célok!” Szólt többek között az intézmények közötti átjárhatóság szükségességéről és az ellenőrizhetetlen vad magánosításról is. Dr. Szöllősi Gábor szociálpolitikus előadásának címe: „Hogyan Htja a probléPapp Győző köszönetét mond az elismerésért mát a szociális munkás? A problémák konstruálása” volt. Dr. Muzsnai Márta pszichológus tartotta a leggy akorlatiasabb előadást „Tinédzserek és az agresz- szió - egy nevelési tanácsadó tapasztalatai" címmel. Mindhárom előadást konzultáció követte. A délutánba hajló konferencia megható színfoltja volt, amikor a Bonyhádi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat szakmai vezetőjét, Fridrich- né Rudnyánszky Erikát nyugdíjba vonulása alkalmából köszöntötték. A díjat Szabó Aliz, a Szekszárdi Gyermekjóléti Központ szakmai vezetője adta át. Sas Erzsébet Szerencsére az esővel nem, legfeljebb a tavaszi napsütéssel kellett megbirkózniuk a Dékiunántűli Régiós íjász Diákolimpia versenyzőinek április 21-én, szombaton. A szekszárdi UFC-pályán megrendezett, délelőtt tíz és délután négy óra között tartó verseny indulói igazán kellemes időben lőhettek a kihelyezett céltáblákra. A versenyt a Magyar íjászszövetség és a Tolnai Tájak íjászegyesület közösen szervezte. Összesen mintegy' nyolcvanhét nevező érkezett - Tolna megyén kívül Szegedtől Siófokig - hogy megmérkőzzenek egymással a nap folyamán. Alexandra Manea, a dél-dunántúli régió vezetőjétől megtudtuk, hogy - feltehetően a szombati munkanap miatt - néhány induló távol maradt a hétvégi versenytőL Korosztályok tekintetében igen nagy volt a szórás: az általános iskolás elsősöktől egészen a huszonegy évesekig voltak indulók, így gyermek, serdülő, kadett és ifjúsági kategóriákban lőhettek a versenyzők. A szervezők három versenyszámot indítottak: reflex, történelmi és irányzék nélküli kategóriákban lőhettek az íjászok. A szekszárdi versenyzők remek eredményekkel büszkélkedhettek a fárasztó nap végére. Aranyérmet szereztek: Bakó Bence, Bükszegi Norbert, Gál Norbert, Heidecker Viktória, Illés Bettina, Piros Roland, Rózsa Virág Laura, Szaka Norbert, Till János. Ezüstérmesek lettek: ifj. Horváth Tibor, Kovács Adél Rizsányi Kata, Stande Tamás, Stantic Marina, ifj. Szaka Gyula. Bronzéremmel a nyakukban térhettek haza: Borda Bálint, Dobolyi Ádám. B. P. A vonósok varázslatos világa óvodásoknak A zene varázsa érintette meg azokat az óvodásokat, akik a Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza dísztermében gyűltek össze március 28-án. Nem csak három szekszárdi óvodából de még Köleseiről és Várdombról is érkeztek kisgyerekek. Ágotha Zoltán hegedűművész két tanítványával: Vámosi Zsófiával (mélyhegedű) és Fejős Dániellel (cselló) vezette be őket a vonós hangszerek csodás világába. A legkisebbtől azaz a hegedűtől a leg- nagyobbig, a tekintélyes méretű nagybőgőig mind a négy vonós hangszerrel megismerkedhettek a gyerekek. Ennek során mindegyiknek megszámolták a húrjait Pont ugyanannyi, vagyis négy van mindnek, a hangmagasságuk viszont különböző. Minél nagyobb a hangszer, annál mélyebben szól A hegedű akár pacsirtaként is megszólalhat, a nagybőgő azonban úgy brum- mog, mint egy mackó. De vajon a gordonka, más néven cselló, milyen állat hangján szól? Ló? Talán. Ennek az állatnak fontos feladata van a húrok megszólaltatásánáL Nem téved ugyanis, aki azt gondolja, hogy egy szép pacinak köszönhetjük a vonót, amellyel ki- hangosíthatjuk a pengetéssel sokkal halkabban szóló húrokat. Ha szétcsavarjuk a vonót, a szálai lobognak, mint egy ló farka, de a húrokat csak akkor szólaltatja meg ha kifeszítjük. Úgy akár ugrálhat is a húrokon, mint egy paripa. Miközben a gyerekek ismerkedtek a hangszerekkel örömmel énekeltek el közösen egy-egy kedves gyermekdalt, mindig az éppen bemutatott hangszerrel kísérve. Szólóéneklésre is volt lehetősége, a sok lelkes jelentkező közül Lilinek, Bandinak és Blankának. Ők aztán hegedűn kísérték is az Éliás, Tóbiás kezdetű dalt Zoli bácsi segítségével Aztán jött egy kis menetelés: Aki nem lép egyszerre..., és már nem is volt elég egyetlen gyermekhangszer, a rengeteg vállalkozó kedvű óvodás közül Pali és Milán is „evezhetett” a húrokon a vonóval míg mind énekelték a dalt. Ezzel ki is derült, hogy a hegedűk közül is a gyerekhegedű a legkisebb. Hiszen egy gyermek nem tanulhat hegedülni felnőttméretű hangszeren. Lassan jár a csigabiga..-. - ezzel a dallal érkezett a mélyhegedű, azaz brácsa. Talán nem véletlen, hiszen ezen, a hegedűnél picit nagyobb és mélyebb hangszínű vonós hangszeren is elbújt valahol egy csiga. Bandi megtalálta a csigaházat! Aztán sorra fedezték fel a gyerekek, hogy a cselló és a kishegedű nyakán is van csiga, a nagybőgőé pedig igen magasra nőtt. Vajon milyen állat bújhatott el ebben az óriás hangszerben, amiből azért szintén van kisebb, ha egy gyerek szeretne megtanulni rajta játszani Mi más, mint egy mackó: „Brumm- brumm Brúnó, mókás medve...” már tovább is cammogott a gyerekekkel Aki eddig nem kerekedett volna jókedvre, a végén egy táncos nóta biztos jobb kedvre derítette: Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak... - a három előadó együtt játszotta el ezt a vidám nótát vastaps kíséretében. Végül Ágotha Zoltán meghívta a gyerekeket a zeneiskolába, ahol közelebbről is megismerkedhetnek a hangszerekkel és ha valamelyik megtetszik, akár be is iratkozhatnak. Ez nem lázálom, hiszen Fejős Dániel aki már egyetemista az építőmérnöki karon, a foglalkozás után elmondta lapunknak, hogy óvodáskorában kezdte zenei tanulmányait. Ágotha Zoltán megerősítette, hogy ez valóban lehetséges. A japán Shinichi Suzuki kidolgozott egy játékos módszert, amellyel óvodásokat tanítanak hegedülni hároméves kortól Ezeknek a gyerekeknek egy része hatévesen már koncertezik. Korábban nálunk is volt óvodai zenetanítás, de úgy 8-10 éve ezt már törvény tiltja. Dániel az egyetemi tanulmányai mellett továbbképzősként folytatja a csellózást. Ágotha Zoltán szerint fontos, hogy legyen lehetőség folytatni, és továbbzenélni hobbiként amatőr zenekarokban. Aki zenei pályára szeretne menni, annak zeneművészeti szakközépiskolába kell mennie. Sok gyereknek van azonban türelme ahhoz, hogy 10 évig tanuljon zenét továbbképzősként. Másoknak nincs, hiszen jönnek a csábulások: nyelv, sport, számítástechnika. Pedig két lábon állunk: a test és a lélek. Hiába építjük a testet, kompjuterizáljuk az agyat, a gyerekek így lelkileg íesznek kevésbé fogékonyak. Aki sok évet zenél az már válogatja, hogy mit hallgat, tud szelektálni abban, hogy mi a jó zene. Kovács Etelka
