Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-04-29 / 17. szám
* SZEKSZÁRDI fASsÄRi -P KULTÚRA 2012. április 29. Környei Attila, a 17 éves gitárvirtuóz Édesapjával olyan darabot választanak, „ami szép és ami tetszik” Legutóbb Szekszárdon a sajtónapi ünnepségen gyönyörködhettünk a másodikos (Garay) gimnazista Környei Attila gitárjátékában. Óriási élményben részesítette társaságunkat a fiatalember, akinek a virtuozitása, átélőképessége mindannyiunkat lenyűgözött. Különösen a latinos temperamentumú Villa-Lobos Kubai tánc című darab. A gitárduó, amit édesapjával, egyben tanárával, Környei Miklós Pállal adtak elő, a szó szoros értelemben több volt egy korrekt kettősnél. Elképesztő eleganciával, rutinnal adták-vették a poénokat, pompás előadást varázsolva. Mielőtt Attilát tavaszi „versenyturnéjáról” faggattam volna, a különleges, igen szép hangú hangszeréről kérdezgettem. Mint mondta, büszke is a remek gitárra, ami egy fiatal finn hangszerkészítő keze munkáját dicséri, s persze, ifjú tulajdonosa, pontosabban szülei anyagi áldozatát. Az anyagiakat különösképpen nem feszegetném, csak rögzítem, hogy a versenyzés - útiköltség, szállás, egyebek - bizony nem tartozik az olcsóságok kategóriájába. A sajtónap után röviddel a tizedikes zeneiskolás Attila édesapjával Vácra utazott az országos gitárversenyre.- Két reneszánsz szerzőt jelöltek ki, az ő darabjaik közül kellett úgymond „kötelezőt” választani az elődöntőre. A több tételes darabok valamelyikéből tizenkét perces összeállítást kellett vinni, valamint egy szabadon választottat - magyarázta Attila, s azt is, hogy a versenyek előtt napi három-négy órát gyakorol, de a „pengetés” ideje egyéb napokon is meghaladja a két órát. Környei Attila A verseny - ahogyan általában is - több korcsoportban zajlik. A szekszárdi fiú volt a legfiatalabb a 16-22 esztendősek között. A döntőbe simán bejutott, ami egyeden pillanatig sem volt kétséges.- A versenyek előtt mindig drukkolok, de csak annyira, amennyi doppingol. Ezért szerencsés alkatnak is tartom magamat - említette a jó arcú, divatos frizurás Attila.-A döntő - amiben egy igen nehéz Bach-mű két tételével állt a színpadra - nyilvánvalóan még izgalmasabb volt. A zsűrit három neves gitárművész alkotta, mindannyian a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárai. Eötvös József, a zsűri elnöke a versenyben nyújtott teljesítmények értékelésekor leszögezte, hogy második díjat azért nem adtak ki, mert érzékeltetni akarták a résztvevők közti különbséget. Ide érve a beszélgetésben, kérésemre Attila elővette dossziéjából azt az oklevelet, ami első helyezését igazolja, vagy inkább méltatja. (Édesapja, tanára megjegyezte, hogy Attila fellépésekor dugig megtelt a hangversenyterem.) Ezután a fiatalember újabb oklevelet tett az asztalra: a különdíjat, amit az Edu-Art nemzetközi zenei szervezet ítélt oda neki, két koncertmeghívással egyetemben. Hazajövetelük csak villámlátogatás volt, mert egy két nap múlva az ausztriai Rustba utaztak egy nemzetközi gitárversenyre, ami szintén „fellépési gyakorlatot” is jelentett Attilának, ahogyan az újabb, újvidéki - szintén kor- csoportos - nemzetközi gitárverseny is. Ja, innen a második helyezést hozta el a versenyeken különösen a pontosságra törekvő Attila. Ekkor apa és fia összekacsintott, de máris beavattak a történetbe. Korábban Attilát egy izgalmasnak ígérkező boszniai mesterkurzusra íratták be. Ám a végén a tanítvány kijelentette, amit ott hallott, „apa már mind elmondta". Amúgy érthetően stílusban és elképzelésben mindig „egy húron pendül- nek”, s mindketten úgy választják a darabokat, hogy az szép és jó legyen, s tetsszen is nekik. Ja, és még pár mondat az újvidéki versenyről. Magukkal vitték Környei Miklós Pál egy másik tanítványát, a 12 esztendős Miller Conran Emilt, aki Attila szerint „igen jópofa és nagy on muzikális srác”. Conran korcsoportjában szintén második helyezett lett. Attila elárulta, hogy amikor a színpadra lép, abszolút feloldódik, amikor elkezd játszani, belülről hallja a zenét, s olyankor csak „ketten” vannak: a darab és ő maga... Megjegyeztem, hogy ez a tavasz elég fárasztó lehetett.- Sokat gyakoroltam... De azt tapasztalom, hogy amikor fáradt vagyok, még jobban játszom. Néhány szót váltottunk az itthoni fogadtatásról, anya öröméről, s a föltálalt kedvenc ételekről, a gratulációkról a gimnáziumban és a zeneiskolában. Meg arról is, hogy a most következő kis „fellélegzési időt” Attila természetfotózással tölti, hiszen maga a természet adta élmények és azok egy-egy szép mozzanatának visszatükröződése is örömmel tölti eL V Horváth Mária Szekszárdi zongoristák találkozója A Garay Általános Iskola és AMI Liszt Ferenc Zeneiskolájának zongora tanszaka rendhagyó és egyben különleges zenei csemegével örvendeztette meg a szülőket és minden kedves érdeklődőt 2012. április 18-án. A tanszak szinte valamennyi növendéke négykezes, hatkezes, nyolckezes és kamaraművekkel lépett színpadra a zeneiskola zsúfolásig megtelt nagytermében. A gyerekek eldönthették, hogy kivel szeretnének kamarázni, így diáktársaikat, szüleiket, testvéreiket, tanárukat, illetve más hangszeres növendékeket választhattak zenei partnerükké. A gondosan kivitelezett művek előA rendezvény a közösségformálást is szolgálta adása, melyet sok együtt muzsikálás és gyakorlás előzött meg, meghozta gyümölcsét, mert a két hangverseny nagy sikert aratott a lelkes közönség körében. Nagyon tetszett a gyermekeknek és szüleiknek is a rendezvény, melynek nem titkolt szándéka volt a közösségformálás és az összetartás. A bemutatkozás végeztével a szereplők emléklapot kaptak és egy kis vendéglátásban is részesültek. A találkozó sikeres megrendezése és lebonyolítása, valamint az áldozatos felkészítő tanári munka köszönhető: Főglein Klára tanárnőnek, Sztehló Imréné tanárnőnek, Lozsányi Tamás tanár úrnak és Erősné Máté Éva tanszakvezetőnek.
