Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-04-29 / 17. szám
... SZEKSZÁRDI 11^11 2012. április 29.__________________________________________________ ____________________________________________________________ , Escher Szekszárdon akkora jelentőségű, mint Babits Nem lexikoni adat, hatalmas életmű Hiánypótló mű született: az Escher- olvasőkönyv. Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár kiadásában Móser Zoltán (Szekszárd, 1946-), Balogh Rudolf-díjas fotóművész, író szerkesztésében elkészült kötet a magyar fotótörténet kiemelkedő alakjának, a szekszárdi születésű Escher Károlynak (1890-1966) az életművébe ad bepillantást. Emellett megmutatja a fotók befogadási lehetőségeinek sokszínűségét. Hiszen Móser Zoltán bevezető esszéje után tizenhárom Escher-fotóról tizenhat író, költő fogalmazta meg gondolatait. Egy képről akár hatan is írtak, homlokegyenest ellenkező megközelítésben. A szekszárdi könyvbemutatón március 28-án a könyvtár udvarán a szerkesztő mellett a könyv hat szerzője, Szabó T. Anna, Gutái István, Erdélyi Z. János, Vörös István, Méhes Károly és Gacsályi József mondta el miként formálódtak gondolatai a kézhez kapott Escher-fotóról. Albertini Béla fotótörténész pedig az Escher-ku- tatásról beszélt. A könyv születéséről, Escher Károly jelentőségéről a szekszárdi könyvbemutató után kérdeztem Móser Zoltánt.- Miként választotta ki az Escher- olvasókönyvben szerepelő tizenhárom Escher-fotót?- Mihályit Ernő 1966-ban írt Escher Károlyról egy monográfiát (Mihályfi Ernő, Vécsey György: Foto Escher Escher Károly munkássága, Budapest, Corvina Kiadó, 1966), de ebben születésének csak a dátuma szerepel, a helye nem. Elképesztő. Drámai erővel hatott rám, amikor megtudtam, hogy Escher Szekszárdon született. Erről a városról egyetlen szó sincs a könyvben, pedig itt élte életének első kilenc évét. Mint tudjuk, a gyermekkor első 10 éve a legfontosabb, a legmeghatározóbb. Kilenc évig itt élt, és erről semmit nem tudunk, Szekszárd sem. Akkor bennem felébredt a lokálpatriotizmus, pedig én csak itt születtem, 18 évig Tolna megyében ékem, hátha meg tudom oldani, hogy7 itt legyen valami emlékhely. Tudtam, hogy készül egy nagy kiállítás, amiből végül egy kis kiállítás lett, mert kiderük, hogy Escher- nek közel negyvenezer negatívja van, aminek a feldolgozása nagyon nehéz.- Ezért érdekes, hogy miért éppen a könyvben szereplő képeket választotta... ' - Mert ennyit ismertünk. Én nagyon sok írót ismerek, és át kellett gondolnom, hogy vajon ki az, aki vállalja, hogy ír róla. Néhány kivétellel majdnem mindenki írt.- Úgy kapták meg a képeket a szerzők vagy ők választhattak?- Nem, én voltam a karmester. Én tanítok is, tehát egyértelmű volt, hogy olyan képeket választok, amelyek enEscher Károly- Már, ha azt a sok negatívot mind végignézte volna...- Nem, nem, olyan nincs, negyvenezer sokkal nagyobb zavart okozott volna Százból könnyű öt képet kiválasztani, negyvenezerből nagyon-nagyon nehéz. Szóval válogatásnak ez a monográfia jó vök. Akiket megkértem, hogy írjanak, azokat mind ismertem, így sejthettem, hogy mi illik hozzájuk. Ha belenéz, és elolvassa, hogy mit írt Méhes Karcsi, mit Esterházy Péter, 180 fok az ekérés. Ez azért jó, mert tanításhoz is fel tudom használni. Azt mutatja, hogy nincs végleges fotó, nincs végleges értelmezés.- Ez minden művészeti ágnál elmondható...- Nem, nem, mert a fotónál befolyátagja), és szoktam mondani a filmeseknek, akik nagyon büszkék: köszönjétek meg, hogy voltak fotósok, mert különben ti még mindig barlangrajzokat készítenétek. Tehát a fotó a köztudatban olyan századrangú. Csak próbáljon meg valaki egy jó képet, egy jó portrét készíteni. Az nem azt jelenti, hogy lefényképezek valakit. Ezt csak az hiszi el. aki megpróbálta valaha. Én öt évig nem tudtam portrét készíteni. Szóval, azt hiszem, az az igaz, amit mondtam, hogy itt kellene egy emlékszoba, ezt én le is játszottam, hogy az Escher-kiállítás itt ér véget, és annak az anyagnak itt kellene maradnia, de nem a raktáron. Azt mondta valaki, hogy ez hely kérdése. Nem, ez akarat kérdése.- Lesz végül is Escher-emlékszoba?- Nem tudom. Baka Pistának van, Mészölynek, Babitsnak van, akkor Escher is bőven megérdemli, hogy legyen. Berakják valami raktárba... Bocsánat, a helyiséget én nem tudom, de kéne. Két évvel ezelőtt volt a 120. évforduló, minden megvolt, pénz is, de jogilag nem tudták elintézni, hogy hova kerüljön az emléktábla. Ez nem az én időm. Ezt Szekszárdon nem elintézni... A fotó az az emberekben úgy él, én falusi gyerek vagyok, hogy nem egy komoly dolog. Nem szégyenlem, én itt születtem, ez van a lexikonban, de teveli va- •gyok. Ha már bennem ennyi föléledt, ebből a pici tűzből valamit át kellene venni, és komolyan gondolni Escher Károlyra is... Magyarország egyik leghíresebb fotósa. Sok fotós van, de ő nem egy lexikoni adat, hanem hatalmas életmű, és nem biztos, hogy abból a monográfiából lesz valami. Ez a másik. Én ezt a könyvet azért akartam, mert ebben biztos voltam, hogy meg tudom csinálni, ki tudom verni az emberekből, és két évig így is késett Ezt az évfordulóra szerettem volna.-A negyvenezer negatív alapján lesz egy monográfia?- Nem, képtelenség, Albertini Béla jóval idősebb nálam, nem tudja Negyvenezerhez tíz év kell a negatívból kell egy pozitív kép is. Az negyvenmillió forint, egy fillért nem adnak rá Negatívból nem lehet megmondani, hogy7 milyen a kép, egy fotós is csak technikailag látja, és egy7 negatívról nem lehet két egyforma képet nagyítani, és nem is ő nagyítja ezeket. Az számít eredeti képnek, amit a fotós nagyít ki. Másrészt mindent digitalizálni akarnak, de hát mire a végére érnek... Az van meg, aminek van negatívja és pozitívja is. A fontos az, amiért én ide jöttem, hogy elmondjam Szekszárdnak, megérdemlik Escher Károlyt. Becsüljék meg ezt az életművet, és legyenek rá büszkék! Kovács Etelka nek során is használhatók. A vak muzsikus a magyar fotótörténet egyik leghíresebb képe, hárman írtak erről a Bank- igazgató fürdikről hatan. Kit mi fogott meg, a cím, a kép, vagy az évszám... Nagyon fontos, hogy ezek benne legyenek a könyvben.- Escher eredetileg odaírta a képek alá az évszámokat, a címeket?- Igen, de hamar kiderült, hogy egy csomónál változtattak rajta. Az én képeimnek nem adok címet, illetve most már igen, mert rájöttem, hogy hihetetlenül veszélyes, ha más ad címet. Összesen hatvannégy Escher-kép állt rendelkezésemre, ezeket tudtam beszkennelni. Escher Károly: Bankigazgató fürdik- A negatívokból, amelyek megvannak, nem lehetett volna képeket nagyítani?- Azokról senki nem tudott. A Szé- chenyi-könyvtárban vannak, de senki nem tudta, hogy ott vannak. Azoknak a feldolgozása tíz év.- Akkor nem lett volna kész ez a könyv soha?- Soha nem lett volna kész. Én ezt nem akartam. Móser Zoltán solja a cím az értelmezést. Mondjuk, Szőnyi István festménye, az Őszi pad mást mond Szőnyi Zsuzsának, aki azon a pádon ült, de az összes többi embernek teljesen mindegy, írhatta volna azt is, hogy az Őszi kert, de a fotónál nagyon befolyásolja, és az évszám is. Itt van, ami szóba került a beszélgetésben, de nem tudtam elmondani, milyen drámai erőt jelent, hogy az van a kép alá írva: Auschwitziról vagy az, hogy a Gulágról jött vissza valaki. Micsoda felelősség! Ez hihetetlen. Másképpen félrevisz egy kép.- Egy dokumentumfotónál ez tényleg más, mint egy festménynél..- Én soha nem készítettem dokumentumképet, és mégis, a cím az hihetetlen jelentőségű. Ha egy fa van a fotón, és nem azt írom oda, hogy fa, akkor segítem az értelmezést, vagy gátolom. Másrészt meg én elsősorban a képet nézem, és utána a címet, aztán az évszámot, negyediknek pedig, hogy ki fotózta. Nagyon bánt, nem is hiszi el, hogy Escher Szekszárdon akkora jelentőségű, mint Babits, a megbecsültsége mégsem akkora. A magy ar fotótörténetben meg a csúcson van, tehát Székely Aladár és Escher a két legkiválóbb riportfotós. Én az akadémia tagja vagyok (a Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának
