Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-04-22 / 16. szám
SZEKSZÁRDI USARNAP------------- MOZAIK ------------AN NA és A Barbik 2012. április 22. Az együttes nagy sikerrel lépett fel a Szekszárdi Est Caféban Erőtől duzzadó hangzás, egy zajos-hangos rockbanda, a pop-rockot a punk- rockkal élő zenében ötvöző zenei világ- így jellemezte magát az Anna And The Barbies zenekar, amely fellépésével a Szekszárdi Est Café koncertarzenálját színesítette. A provokatív színpadi show-t produkáló csapat feldolgozásaikkal és saját dalaikkal teremtettek fantasztikus hangulatot. A 2009-ben és 2011 -ben Fonogram-díjra jelölt zenekartól elhangzott a Gombóc című sláger, de több nóta csendült fel a Gyáva forradalmár című nagylemezről Ez utóbbi a harmadik, ami a közönség körében telt házas lemezbemutatót, szakmai körökben pedig az eddigi legnagyobb elismerést hozta el a banda számára. A zenekart a Pásztor testvérek, Anna és Simi alapították, a koncert előtt velük és Dáviddal, a gitárossal beszélgettem.- 2004 óta zenéltek, hol tanultatok zenélni és énekelni, Anna?- Magamtól tanultam. Az első fellépésem egy Beatles-est volt az egyik tévécsatorna reggeli műsorában, ahol bedobtak a mélyvízbe. Én mondtam, hogy eddig csak reppeltem, de megtörtént és aztán élőben átestem minden tűzkeresztségen. Simi és Dávid, a gitárosunk egyébként egy kőbányai zenei stúdióban végeztek.- Mire vagytok a legbüszkébbek?- Arra, hogy Lenny Kravitz és az A HA előzenekara voltunk. A Fonog- ram-jelölések is nagyon durvák voltak és nagyon örültünk, amikor az Álmatlan című klippünket anno játszotta az MTV. Simi szerint viszont a legeslegnagyobb öröm, amikor megismerik a zenekart és a dalaikat.- Amit a színpadon műveltek abban van humor, fricska, imitáció. Ez megtervezett, Anna?- Ez akkor születik, amikor kihúzzuk a szelepet, kiengedjük a gőzt és lelkesedést, és hagyjuk, hogy ez a zene szeretetében teljesüljön ki. Szerencsére ezáltal mi is csiszolódunk, szóval nincs forgatókönyv.- Van vicces sztoritok ezzel kapcsolatban, Dávid?- Igen. Minden rossz Hernádi Decibel Amper2 Hudini Dávidon csapódik le. Hudini, mert kétszer eltűntem a színpadban, Amper 2, mert leégettem két erősítőt. Decibel mert süket vagyok a fél fülemre.- Mi történik veletek mostanság?- Új lemez születik, ami hibrid lesz, jó hard rockos, angol és magyar számokkal. Néha keservben vagy zseniálisan. A zenekarból mindenki ráteszi a kézjegyét, tavasz végére összeáll Göttlinger Noémi „Orgonás áhítat” Szekszárdi találkozás Czigány Györggyel és Simon Erikával Czigány György író, költő, újságíró, szerkesztő, zenei rendező, műsorvezető és Simon Erika, szekszárdi származású írónő volt a megyei könyvtár irodalmi délutánjának vendége április 16-án. Sokan voltak kíváncsiak a mindenki által ismert Czigány Györgyre, aki 20 évig volt a Magyar Rádió munkatársa, zenei főosztályvezetője, és 20 évig dolgozott a Magyar Televízióban. Munkásságát több magas kitüntetéssel ismerték el ezek felsorolására ez az oldal bizonyára kevés is lenne. A bevezetőben felsorolt tevékenységei ismertek, de talán a nagyközönség mégis azt a Czigány Györgyöt érzi magához a legközelebb, aki hosszú évekig minden délben a „Ki nyer ma?” című zenei műveltségi vetélkedő által naponta beköszöntött az otthonokba, hiszen a műsor címe így folytatódott Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Czigány György, aki válaszol..” A mostani irodalmi délután címéhez: „Csak a derű óráit számolom", méltó volt az együtt töltött bő egy óra, ugyanis Czigány György személyisége magában hordozza a derűt. Akár műveiből olvas fel akár a leghétköznapibb dolgokról beszél, szavaiból optimizmus, nyugatom és békesség árad. A közönséget többek között a következő gondolatokkal köszöntötte: „Szek- szárdhoz azért vonzódom, mert a Babits Kiadó több könyvemet megjelentette, sokat jelent Babits költői sugallata, Mészölynek jó barátja lehettem, A szerzőpáros hangulatos ízelítőt adott megjelent köteteikből vonzó ez a táj, a Duna közelsége, s Szek- szárdon mindig itthon érzem magam.” Cigány György társa, a szekszárdi származású Simon Erika írónő, akinek a „Magyarnak lenni” és a „Miért hiszek?” sorozatban megjelent interjúköteteiből olvasott fel a két alkotó. Az őket köszöntő Németh Judit, a könyvtár igazgatója a tőle megszokott igényességgel nem csak a két vendég életútját, de írásaik egy-egy szép részletét is bemutatta. Az inkább kötetlen vendégséggé, mint szoros előadói délutánná vált rövid idő éppen csak felvillantotta a két szerző munkásságának egy-egy szeletkéjét. Czigány György a fiatalon elhunyt Pilinszky János költőről mesélt, aki kis vidéki villájában írta verseit, s a vele való találkozásokon a gyermeki naivitás sugárzott át. Idézett is Pilinsz- kytől aki szerint: „A költészet a létezés alapkérdéseiről szól” Majd Weöres Sándorra emlékezett, vidám történeteket, anekdotákat mesélt barátságukról miközben kivetítőn a közönség láthatta őt a költő társaságában, hallhatta beszélgetésüket. Simon Erika fiatal kora ellenére igényes pályát mondhat magáénak. Inter- júkötetei olyan emberek életét, gondolkodását villantják fel akik méltók a figyelemre. „Mikor a hervadás is hála” című kötetében Czigány Györggyel beszélgetett, s két interjúkötetének ih- letője is szekszárdi: Bíró László püspökről írt könyvének címe „Hívom a családokat”, a Takler Ferenc borásszal készült kötete „A gerinc mindig maradjon egyenes” címet viseli. „Zene, zene, zene” című kötetében Kocsis Zoltán zongoraművész - karmestert faggatta, aki Simon Erika szavaival: „őszinte, szókimondó, mindenről véleményt alkotó művész, aki úgy él a köztudatban, hogy mogorva, de éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. A lényéből fakad a zene, Lisztről Bartókról beszélgettünk, tehetségről magyarságról Bármit kérdeztem, mindenre válaszolt, nagyon szépen, szabatosan fogalmaz, szinte változtatás nélkül le lehetett írni, amit mondott.” A kötet egyben köszönti Kocsis Zoltánt, aki májusban lesz 60 éves. Á két író felolvasott saját könyvéből és egymáséiból is, s Simon Erikának Czigány Györggyel készült interjúkötetéből is elhangoztak kérdések és válaszok. A szebbnél szebb és értékesebbnél értékesebb gondolatok délutánját Czigány György utolsó könyvének utolsó versével zárta, melynek címe: „Zsoltár”. S miközben a hallgatóság sajnálta, hogy vége ennek az együttlétnek, talán arra gondolt, amire e sorok írója: Ennyi tehetség hogy fér el egy emberben? A zongoraművésznek indult, és ma is zongorázó, de gondolatait versben, prózában, élőbeszédben is gyönyörűen kifejező Czigány György bizonyára mosolyogna ezen a kérdésen. (A könyvek a Rákóczi utcai Belvárosi Galériában megvásárolhatók.) Sas Erzsébet
