Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-04-08 / 14. szám

2012. április 8. PARTNERKAPCSOLAT VAfiá SZEKSZÁRDI 150 éves a bietigheim-bissingeni testvérvárosi kórus II. Baráti találkozó Speyerben és Frankenthalban A Mondschein és a frankenthali kórus közös éneklése. Vezényel: Molnár Márta. Az első sorban balról a második a házigazda karnagy: Eicher-Müller Katalin Múlt heti számunkban a német testvérváros, Bietigheim-Bissin- gen kórusa fennállásának 150. év­fordulójára meghívott szekszárdi „Mondschein" Kórus Egyesület né­metországi útjának első két napjá­ról tudósítottunk. Ezúttal a négy­napos kint tartózkodás második felének eseményeit idézzük fel, amikor a helyi kórus a szintén ba­ráti kapcsolatokat ápoló Speyer­ben és Frankenthalban járt. Bietigheim-Bissingentől elbúcsúzva a szekszárdi kórus tagjai Speyerben, a Pannónia Házban (Haus Pannónia) ta­lálkoztak vendéglátóikkal. A meghívást tavaly ősszel az az Eicher-Müller Kata­lin adta át a hazai kórusnak, akit szere­tetteljes és szoros szál fűz a „Mond- schein”-hez, hiszen 9 évig volt a karna­gyuk. Több mint két évtizede él csa­ládjával Frankenthalban, de gyökerei itt vannak Szekszárdon, és miután tevé­kenyen dolgozik a Pannónia Házban, ahol a szekszárdi kórus már kétszer volt vendégségben, most újabb baráti találkozóra került sor. A Pannónia Ház a Duna menti ki­telepített németek kulturális ottho­na, amit ők maguk építettek és mű­ködtetnek. A meghívás szerencsére tavaszra szólt, így a bietigheim-bissingeni jubi­leumra kiutazott kórus egyúttal a speyeri és frankenthali barátokat is meg­látogatta. A szekszárdiakat Speyerben szeretetteljes fogadtatással és ebéddel várták, aztán városlátogatásra indultak. A csapatot Róbert Bozidarevic kala­uzolta, aki romániai sváb családból származik, s kitűnő magyarsággal, fan­tasztikus humorral vezette végig a ven­dégeket - régi szép történetekkel is el­szórakoztatva őket - a gyönyörű óváro­si részen, melynek fénypontja a speyeri dóm volt. A Pannónia Házba visszatérve, az emeleten berendezett múzeumban te­hettek időutazást, a történelem szár­nyán. Láthatták a Duna menti svábok hagyományos öltözékeit, használati tár­gyait, régi fotókat. Nagy örömükre, a folyosókon több bekeretezett, kinagyí­tott képen is magukra ismerhettek a kórustagok, mert a felvételek az évek­kel korábbi ott tartózkodásuk alatt ké­szültek. Köszöntötte a magyar baráti társasá­got a Duna menti németek közösségé­nek tartományi vezetője Josef Jergen is, aki áttekintést adott a kitelepítéstől napjainkig az ottani közösség életéről, valamint a Pannónia Közösségi Ház lét­rehozásának történetéről Őt a speyeri polgármester asszony - egy igen csi­nos fiatal hölgy -, Monika Kabs követ­te, aki kedves szavakkal köszöntötte és kívánt nagyon jó időtöltést a „Mond­schein” kórusnak és a helyi közösség megjelent tagjainak. A közösségi ház vezetője, Paul Nágl, akiről minden résztvevő tudta, hogy a magyar borok nagy kedvelője, áprilisra egy olyan es­tet tervez a Pannónia Házban, ahol a fi­nom ételek mellé szekszárdi borokat szolgálnak majd fel A köszöntőket ünnepi műsor kö­vette, ahol a „Mondschein” Molnár Márta karnagy7 vezetésével újra nagy elismerést és vastapsot „énekelt” ki a közönségből. Egy rövid magyar nép­dalcsokorral kedveskedtek a vendég­látóknak, majd egyórás nívós műsort adtak elő, szokásuk szerint kotta nél­kül énekelve. A vendéglátók ajándék­kal és közös vacsorával köszönték meg a műsort. A következő nap is sűrű, élmé­nyekben gazdag programokkal telt. Mannheimbe és Ludwigshafen váro­sokba kirándultak. Itt Eicher-Müller Ka­talin volt az idegenvezető, akiről el kell mondanunk, hogy nem csak német nyelv és ének szakos tanárnak, hegedű- művésznek, karnagynak, de idegenve­látók nagy szeretettel készültek, és éneklésükön kívül humorukat is meg­csillogtatták. Az idősek néptánccal, verssel vidám jelenetekkel szórakoz­tatták a vendégeket és a jelenlévő csa­ládokat, akik otthont adtak a szekszár­di kórus tagjainak. Az est egyik fénypontja volt a közös ajándékozás. Az üdvözlő beszédet Hans Schmaltz tartotta. A „Mond­schein” kórus idehaza nagy gonddal és szeretettel kiválasztott ajándékainak nagy sikere volt a frankenthali barátok A Pannónia Ház klubtagjai énekelnek. A rokkánál a frankenthali kórus egyik tagja Szekszárdi bort kínál a vendéglátóknak Dorn Ferenc, a Mondschein kórus egyik tagja zetőnek is kiváló, és szíwel-lélekkel dol­gozik a kórusok barátságán. Frankenthalban a pfalzi borokat kós­tolta meg a szekszárdi kórus, majd kí­váncsian indultak a híres borútra, ame­lyen több megállót is tartottak, Bad Dürkheimnél és Sankt Martinnál Ebbe a kis városba betérve az embernek az az érzése támadt, mintha egy mesevá­rosban járna, a régi épületek, boltívek ámulatba ejtették a látogatókat. A bel­ső udvarok, és minden épület külső és belső megjelenésében a bor volt a „dí­szítőelem”. A fárasztó, ám óriási élményt nyújtó ború tat vacsora követte, majd a két kó­rus fellépésére került sor. A vendég­között, s ők sem maradtak adósak aján­dékokkal. A hangulatos esti műsort örömének­lés követte, amelyet megfűszerezték a hazai és a német zenészek - harmoni­ka, hegedű, szárnyas kürt -, akik a vál­takozva felcsendülő magyar és német népdalokat kísérték. Mindeközben a kórus férfitagjai szekszárdi borral kí­nálták a vendégeket. Kedden reggel a búcsúzás ugyan­olyan meghitt és nehéz volt, mint a testvérvárosban, Bietigheim-Bissin- genben. Az utolsó szó itt is a Viszontlá­tásra - Auf Wiedersehen volt, s a könnycseppek itt sem maradtak el Sas Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom