Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-04-01 / 13. szám
2012. április 1. ÉRDEKŰ? BEMUTATJUK! SZEKSZÁRDI va&Arnap Türelem, nyugalom, mosoly Tam Gabriella: „Mindennek a gyerekek a mozgatórugói” Sorozatunk legutóbbi fejezetében Aczél Ildikó, a gyakorló általános iskola tanítója azt ajánlotta, hogy az eredetileg holland tolmács és idegenvezető Tam Gabriellával beszélgessünk. Amikor Ildikó „lefestette” Gabriellát, azt mondta, hogy a mosolya soha nem fogy el, s hogy ebben a rohanó világban is mindig optimista, egy kicsit hitetlenkedtem. Ám az elmondott történetei, a dolgokhoz való idomulása és a beszélgetésünk Ildikó minden szavát igazolták.- Miért éppen holland tolmács lett?- Mert annak idején másfél évig Hollandiában dolgoztam egy családnál. Vigyáztam a gyerekekre, mentünk almát szüretelni, s közben nyelviskolába jártam, ahol természetesen hollandul tanultam. Nem volt nagyon nehéz, mert már kimenetelem előtt tudtam angolul. Amikor hazajöttem, folytattam a tanulást, elvégeztem azokat az iskolákat, amelyek szükségesek voltak a tolmácsoláshoz és az idegenvezetéshez.- Most jót nevetett. Min is?- Egy mondás jutott az eszembe, miszerint: amikor egy részeg angol tengerész németül beszél, az a holland nyelv.- Remélem, jól etnlékszem, mégis belgáknak tolmácsolt idehaza, sőt Gabriella nevéhezfűződik a belgiumi Waregem és Szekszárd testvér- városi kapcsolatának létrehozása- Kezdem a végén. Az utóbbiban több városi képviselő is jelentősen közreműködött... Olyan kapcsolatot akart Waregem létrehozni, ami segítséget jelent például a Szekszárdon élő hátrányos helyzetű gyerekeknek. De vissza az első kérdéséhez: több holland csoportot is vezettem, ám belgákat is. Megjegyzem, Belgiumban a lakosság jó része - talán a fele - holland nyelvjárást beszélő flamand. Abszolút nem volt különösebb kihívás velük beszélgetnem, őket idegenvezetni.- A belga kapcsolat mit adott városunknak?- A testvérváros kétévente ötven-öt- ven hátrányos helyzetben élő gyermeket - a Szivárvány iskolába járókat, s az akkori „gyiviseket” - nyaraltatott. Családoknál helyezték el őket, kirándulásokat szerveztek a fővárosba és az Északi-tengerhez, megmutatták a nevezetességeket, rendre elvitték őket a városi rendezvényekre, s odahaza is nagyon kitettek magukért. A gyerekek számára az egy-egy hét maga volt a Kánaán. Volt, aki nem akart hazajönni.- Kezdem megismerni a kifejező mosolyát,pontosabban mosolyait, hiszen sokféle van.- Most az jutott eszembe, hogy sok waregemi család már-már rendszeresen küldött az én címemre csomagot a náluk vendégeskedett gyerekeknek. Megírták, hogy kié a ruha, kiknek adjak a remek csokoládékból, kiknek küldték a játékokat. Én pedig precízen kézbesítettem. Volt öröm, az biztos. De az is előfordult, hogy a családok a következő évben is meghívták hozzájuk a már ott járt kicsiket a családjukkal együtt, vagy Magyarországra jöttek, s itt vitték őket magukkal a kirándulásokra. Sok év után még ma is vannak élő kapcsolatok a családok - azaz keresztszülők - és az azóta felnőtt itteniek között.- Mi az, hogy a belga keresztszülők?- Említettem, hogy egy-egy hétre öt- ven-ötven gyereket vittünk ld. Az utolsó nap a „keresztséggel” zárult. Az ottani családok felnőtt tagjai keresztgyermekükké fogadták a kis vendégeket. Ajándékokat adtak nekik, s nagy ünnepséget csaptak.- Milyen emberek a belgák?- Nyitottak, barátságosak, nagyvonalúak, lazák. Nagyon családcentriku- sak, szabadidejüket együtt töltik, s ha van szabad egy két órájuk, abból bizony nem engednek. Azt mondják, a szabadidő az szabadidő. És így is élnek. Az is nagyon színpatikus, hogy sehonnét nem nézik ki az embert. Bármeddig maradhatsz például egy étteremben, a pincérek nem kérdezgetik öt- percenként, hogy mit rendelnél még.- Az is rémlik, hogy a szekszárdi kórházzal is volt kapcsolatuk.- Igen, a hollandoknak. Az egyik csoportból valaki megbetegedett, s kórházba került. Látva, hogy itt „egyszerű” ágyak vannak, szervezkedni kezdtek, majd kiderítették, hol lesz odahaza kórházfelújítás vagy összevonás, és elintézték, hogy a jó állapotú, elektromosan vagy mechanikusan emelhető ágyakat megkaphassuk. Szóval beindult a láncolat, aminek keretében például Tengelicre is szép számmal kerültek kerekes-, illetve tolószékek. Amikor jött a felajánlás, a főigazgató úrral megbeszéltük a dolgot, aki szintén örült az adományoknak. Bár a szállítást nekünk kellett megoldanunk. Szerencsére néhány itteni vállalkozó is mellénk állt, s olcsón elhozták a holmikat.- Már korábban meg akartam jegyezni, hogy szavaiból árad a gyermekszeretet. Úgyhogy következzenek a sajátjai, de mutassa be a férjét is.- Zolival, a férjemmel együtt jártunk gimnáziumba, s az utolsó évben már amúgy is „együtt jártunk”. Szóval diákszerelem a miénk. Zoli építőmérnök, és egy építőipari céget vezet. De amikor hazaér, akkor minden ideje a gyerekeké, akik ketten vannak. Bozsó kilencéves, harmadik osztályos, német tagozatos a Babits-iskolában. Kicsi lányunk, Zselyke nyolc hónapos. Valósággal imádja a bátyját. Amikor Bozsó hazaérkezik, ő mászik utána, ahogy csak tud. Aztán együtt játszanak. Az maga a gyönyörűség. Nálunk mindennek a mozgatórugói a gyerekek.- Gondolom, már kiderült, hogy a kisfiatalember melyik tantárgy felé vonzódik?- A matematika az erőssége... Volt, amikor a régészetet emlegette. De egyszer elmentünk egy ásatásra, ahol a régészektől megtudta, milyen gyakran vannak távol az otthonuktól. Erre közölte, hogy azért nem lesz régész, mert kevés időt tölthet a családjával.- Családi programok?- Nekünk minden együtt töltött idő program. Sokat vagyunk a szabadban, de nem csak az udvarunkra utalok, hanem imádunk kirándulni, túrázni. Tesszük ezt itt a környéken, de gyakran megyünk a Mecsekbe is.- Most netn utalok a nevetésére...- Jó, de elmondom az okát. A fiúk mindketten nagyon szeretnek főzni. Úgyhogy a hétvégeken az övék a konyha. Már a hét közepén megtárgyalják az ínyencségekből álló menüt, szombat reggel együtt mennek a piacra és az üzletekbe beszerezni mindent, ami kelL Mióta jó az idő, Zselykét is magukkal viszik. Szombaton vagy vasárnap nálunk ebédel a Mami és a Papa, azaz a szüleim. Hét közben pedig Zselykével mi szaladunk el hozzájuk ebédre.- Szülei is ilyen kiegyensiilyozott, jó kedélyű emberek?- Igen. Kis és nagy családunkra egyaránt jellemző az összetartás, a nyugatom és a mosoly. Sőt a humor is a topon van. Nézze, mindannyiunk számára nagyon fontos mindaz, amit felsoroltam. Mi nem vágyunk óriási dolgokra, hanem normális életre, egészségre, s arra, hogy' megmaradjunk egymásnak szere- tetben, összetartásban, nyugatomban.- Ön jelenleg dolgozik?- Nem. Zselykével vagyok gyeden. De egy percig nem unatkozom. S nem csak azért, mert egy családi ház rendben tartása nem kevés idő, ráadásul a heti takarítást, a nagymosást főként szombaton végzem el amikor a fiúk a főzési különlegességekkel foglalatoskodnak. Hétköznapokon pedig reggel 6 órakor csörög az óra, a közös reggeli után Bozsót útnak indítom, majd a kicsivel baba-mama tornára megyünk, aztán megejtjük a napi bevásárlást... és mindig akad valami plusz. Ha úgy adódik, szüleim bármibe besegítenek, de legszívesebben Zselykével foglalkoznak.- Mi pedig foglalkozzunk az ajánlatával- Szeretném, ha a gyógytestnevelő és gyógypedagógus Balogh Krisztina, a Mocorgó Képesség- és Mozgásfejlesztőjátszóházat mutatná be, ami a pedagógiai szakszolgálat kertén belül működik. Úgy' hiszem, az ottani foglalkozásokra sokkal több apróságnak lenne szüksége, mint ahányan igénybe veszik. V. Horváth Mária
