Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-03-25 / 12. szám

2012. március 25. KÁVÉ DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI VAS4RNAP 13 „Te szép Magyarország... - Du schönes Ungarland” SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégeim a sorozatban, egy nő és egy férfi, az ismert művészházaspár, Molnár Márta karnagy és Lozsányi Tamás orgonaművész, mindketten a Liszt Ferenc Zeneiskola tanárai. Beszélgetésünk a buszon készült, ami­kor a testvérváros, Bietigheim-Bissingen 150. születésnapját ünneplő kórusának köszöntésére kiutazott szekszárdi „Mondschein” kórussal hazafelé tartottunk.- Köztudott, hogy zeneművészeti szakmai munkásságodnak csak egy része a „Mondschein” kórust vezényelni....- Fő hivatásom, hogy a zeneiskolá­ban gitártanár vagyok - de szolfézs vég­zettségem is van - és az ifjúsági gitárze­nekart vezetem. Énekelek a Madrigál­kórusban, ahol a kórus vezetőjétől, Job­bág)' Valértől nagyon sokat tanultam, példaképem a kórusvezetésben. Hat éven keresztül tanítottam Szekszárd kö­zépiskoláiban éneket. Ha valahol szük­ség volt rám és felkértek, akkor szívesen mentem. így kerültem a „Mondschein” kórushoz is. Miután már több karna­gyuk is volt, „rám találtak”, és 2004 janu­árjában a zeneiskolai kollégáim ajánlásá­ra kértek fel a kórus vezetésére.- Szolfézs, gitár, ének. Mikor kez­dődött?- Korán, már hatéves koromban el­kezdtem zenét tanulni. A hangomat, hallásomat édesanyámtól örököltem, aki esténként a konyhában a szűk vagy tágabb családnak mindig énekelt. Gyermekként néztük pajtásaimmal a táncdalfesztiválokat, s játékosan pró­báltuk őket utánozni. Sokat köszönhe­tek zeneiskolai tanárnőmnek, Forkly Valériának, aki ösztönzött a szereplés­re, a versenyeken való részvételre.- Aztán komolyabbra fordult a gyermekkori,játék”?- Budapesten a Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépiskolában érett­ségiztem, majd elvégeztem a gitár és szolfézs szakot a Zeneművészeti Főis­kolán Pécsett.- Élményekben gazdag úton vett most részt aMondschein ” kórus, s miután krónikásként részese lehet­tem, mondhatom, mindenhol nagy szeretettel fogadtak benneteket.- A 2011-es nemzetközi verseny - amelyen a kórus szép eredményeket ért el - jó alapot, lendületet és készte­tést adott ahhoz, hogy igényesen, nagy szeretettel és odaadással készüljünk a testvérvárosi kórus 150. születésnapjá- | ra. Elismerés volt a meghívás, és mi a igyekeztünk ennek az elismerésnek | megfelelni. Egy rövid műsort kértek- | ugyanis több fellépővel és egy egész es- 1 tét betöltő születésnapi műsorral ün- | nepelték őket a társművészek s mi £ Egy nő: Molnár Márta voltunk az utolsó fellépők, ezért na­gyon színvonalasra kellett ezt a rövid szereplést összeállítani. Olyan műsort, amely a Duna menti svábok létét dal­ban visszaadja. Magyar népdallal kezd­tünk, majd a „Du schönes Ungarland” című dal következett. Ezzel szerettük volna kifejezni, hogy bár sváb szárma­zásúak a kórus tagjai, a hazájuk Ma­gyarország. A német népzene hagyo­mányait őrizzük és adjuk tovább.- Óriási volt a siker. A közönségtől a legnagyobb tapsot kaptátok...- A kórus vezetősége a szervezés­ben végzett óriási munkát, a tagok pe­dig az éneklésben ismét kitettek magu­kért. Természetesen az autentikus öl­tözék már maga kiváltott egyfajta elis­merést a közönségből Meg kell emlí­tenem a két harmonikást, akiknek ze­néje nagyban hozzájárult a sikerhez. Miután a kórustagok hallás után tanul­ják meg a dalokat, és több szólamban, kívülről énekelnek - kontaktust te­remtve a közönséggel -, ezért a hallga­tóság azt érzi és látja, hogy igaz szívből jövő öröméneklés, amit előadnak. így érzelmileg „fogják” meg a hallgatósá­got, nem a magas énektechnikával, és a siker is ebben rejlik, ugyanis a da­lokat a sajátjukként élik meg, s ezt a közönség érzi. Egy férfi: Lozsányi Tamás- Nagy örömmel fogadta a kórus, hogy a karnaggyal eljön az orgo­naművész, aki nem mellesleg a kar­nagyférje.- A „Mondschein” kórusnál van egy bevett szokás, hogy a házastársak is el­jöhetnek a fellépésekre, s ha már eljöt­tem, akkor úgy gondoltam, én is szeret­nék a német testvérvárosi kórus nagy ünnepéhez hozzájárulni.- Ha Szekszárdon bárhol, bármi­lyen alkalomból szóba kerül az or­gona, akkor az egyenlő Lozsányi Tamással- Gyermekkoromban Bátaszéken tanultam zongorázni Csukor Árpád kántor úr tanítványaként, az ő játéka fogott meg annyira, hogy elkezdtem orgonán tanulni. Az élet érdekes játé­ka, hogy most Csukor Árpád unokája nálam tanul a zeneiskolában zongoráz­ni. Talán most vissza tudom adni a ta­nítómnak, amit kaptam tőle. Termé­szetesen nekem is, akárcsak Mártának, a feleségemnek a zeneiskola a fő mun­kahelyem, de szívesen megyek bárho­vá orgonáim, ha felkérnek.- A bietigheim-bissingeni útra ma­gatokkal hoztátok Julika lányoto­kat is, aki most ötéves. Még bármi le­het belőle. Somafiatok viszont már biztosan orgonista lesz, úgy tűnik.- Soma már mindkettőnk nyomdo­kaiban halad, III. éves az orgona szakon és II. éves a karvezető szakon.- A Paubiskirchében, azaz Pál temp­lomban háromnegyed órás kon­certet adtál, amelynek nagy sikere volt, s ez másutt is mindig így van.- Fontosnak tartottam Németor­szágban Bach orgonaműveit játszani. Liszt mellett Hidas Frigyes által a ma­gyar orgonaművészet is helyet kapott. Azért is nagy öröm volt ebben a temp­lomban orgonáim, mert a szekszárdi Művészetek Házában hosszú ideje szü­netel az orgonamuzsikálás. A Siófokon 14 éve tartó nemzetközi mesterkur­zus, melynek a kezdetek óta résztve­vője voltam, sőt 7 éves kora óta fiam, Soma is, végleg elmarad. Ez a kettő ér­zékenyen érintett. Szerencsére elké­szült a bátaszéki orgona rekonstrukci­ója, amely 25 millió forintba került, és ott adok időnként koncertet. Már évek óta résztvevője vagyok orgonakoncer­temmel az október 23-i ünnepségnek, ami öröm számomra.- Két művész hogy viseli a rengeteg feszültséget, rendszertelen életvitelt, ami a hivatásotokkal együtt jár?- Hivatásunk óriási fegyelmezettség­gel koncentrációval, s ezzel együtt fe­szültséggel is jár. Szerencsére miután mindketten tudjuk, mit él át a másik, ép­pen ezért értékeljük egymás munkáját.- Ismert, népszerű művész vagy, mégsem vagy sztár.- A mi hivatásunkban nincs sztár- ság. A világ legnagyobb orgonistája, Oliver Latry sem celeb, annak ellenére, hogy a párizsi Notre Dame-ban játszik, és a párizsi konzervatórium tanszékve­zető professzora. A szakma és mind­azok ismerik, akik ezt a műfajt kedve­lik. Az igazi művészettől nem várható el az a fajta sztárság, ami a populáris művészetre jellemző.- Szemmel láthatóan jól érezted magad a „Mondschein ” kórussal- Ez egy jó hangulatú, jó kisugárzá­sú társaság, ahol jó tartózkodni, emel­lett számomra ezen az úton nagyon fontos volt, hogy küldetésem is van, nemcsak vendég, vagy éppen család­tag vagyok köztük, hanem az orgona­koncertemmel a sikerük részese is lehettem. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom