Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-01-08 / 1. szám
SZEKSZÁRDI VASÁRNAP SPORT 2012. január 8. Akár Alberték mellett is játszhatott volna... 70 éves a hőskorszak első számú szekszárdi labdarúgója 1. A hatvanas években még mindig világhírűnek számító magyar fut- ballnak létezik egy köztünk élő, szekszárdi nagy tanúja. Itt született, itt él, itt jár közöttünk - immáron hetven éve. Még mindig kitűnő kondícióban. Fizimiskája alig változott valamit ahhoz képest, ahogy a hatvanas, hetvenes években nézett ki. Pedig... A Háry Étteremben a hetvenedik születésnapján köszöntötték az egykori szekszárdi dózsás játékostársak (sajnos az egykori nagy Pécsi Dózsából eléggé kritikus egészségi állapotuk miatt egyik ismert focista sem tudott részt venni a „Kicsi” köszöntésén). Úgy sejtjük, az 1965 előtt születettek ennyiből már tudják, képi illusztráció nélkül is: Török Bálint (Peca) a téma. Az a szekszárdi futballista, aki a magyar labdarúgás második hőskorszakában (az aranycsapat utáni években, évtizedben) a legtöbbre vitte. Aki még a pályája csúcsán örömmel tért vissza, hogy a kibontakozófélben lévő szekszárdi labdarúgást segítse. Hogy elfoglalhassa helyét a balszélen - minden idők legjobb szekszárdi csapatában, amely az 1971 -72-es bajnokságban följutott az akkoriban óriási ranggal és respekttel járó NB I/B-be. Abból az ötezer nézőből, akik rendszeresen kijártak a Dózsa-stadionba, mennyien a szívükbe zárták az ördöngősen cselező, az összjátékhoz is remekül értő, kitűnően beadó, a belső csatárokat önzetlenül, pazar megoldásokkal kiszolgáló balszélsőt aki, cseppet sem mellesleg a góllövéshez is értett!. Kár, hogy akkoriban nem volt videó. Kár, hogy amikor már volt legalább egy, a meccsek rögzítésére alkalmas kamera a városban (a hetvenes évek közepe lehetett), Peca már legendás csapattársai többségéhez hasonlóan szögre akasztotta a csukákat. Az új generációknak üzenem: micsoda akciókról, micsoda gólokról maradtak le! Mert e sorok írójának még megadatott, hogy a Zielbauer, Kalász-Freppán-Török koprodukcióknak nézőként részese lehetett, és örülhetett az egész csapatnak, benne Lipovszkyval Szántóval, Csorá- dással, Kornerrel Simonnal, Hegedűssel és a többiekkel De most kerüljön reflektorfénybe újra az a balszélső, aki azért megcsinálta a maga kis élvonalbeli karrierjét Aki a maga posztján olyan kivételes tehetséget árult el magáról már 17 évesen, hogy a Szekszárdi Petőfi, helyi szinten nem akárkikből álló csapatában helyet követelt magának. Legalább félmillió, igazolt játékos volt akkoriban Magyarországon, ha nem több. Nagyon sokan a fociban látták a nagy kitörési lehetőséget, szinte hemzsegtek a pályákon, az akkor még el nem tűnt grundokon a tehetségek. Ám az olyan világklasszis kvalitású játékosok alkotta csapatokba, mint Albert, Göröcs, Mészöly, Farkas, Ihász- különösen vidékről- csak nagyon kevesen jutottak. Török Bálint ezek közé tartozott. Az már más, mondhatni kényes kérdés is, hogy miért nem tudott nagyobb karriert csinálni abból, ami neki megadatott. Bár magyar B-vábgatottnak len ni a magyar futball brazilverő korszakában, s rendszeresen húszezer néző előtt játszani a nagy Pécsi Dózsában, amely többször is a vidék legjobbja tudott lenni idehaza, „nem semmi”. Mint ahogy az sem, hogy 1959-ben beválogatták az UEFA-tornára készülő magyar ifjúsági válogatottba, amelyben Káposzta, Száger, Mészöly, Menczel, Tóth Mihály kapott helyet. Mind-mind patinás fővárosi nagycsapat képviseletében, a mi „Pecánkat” pedig még az NB ül-as Petőfiből szúrták ki egyetlen vidékiként a keretbe. De a nagy tornára utazó keretbe éppen, hogy nem fért bele. S az ebbéli balsors még utolérte karrierje során.- Most lapozgattam az MLSZ száz évre visszatekintő kiadványát. Ebben a Vági Pistával együtt ott szereplünk, mint a nagy tornán részt vevő csapattagok... De szép is lett volna, de sajnos nem így történt - mi ketten maradtunk itthon... Nem bántam, hisz mindössze 18 éves voltam, fölfoghatatlan öröm volt, hogy kik közé kerültem. Természetesen érdeklődtek a nagy csapatok is irántam. Emlékszem, amikor az egyik napon szinte váratlanul megjelent a szekszárdi házunkban az aranycsapat kapitánya, Sebes Gusztáv, és a szüleimmel arról beszélt, hogy tervezik az Újpesti Dózsához való igazolásomat. De nem lett belőle semmi. Nem tudni, milyen érdekek dolgoztak a háttérben, hol melyik csapatnál vök az érdekérvényesítő erős ember. Akkoriban a játékos véleménye kevésbé számított. Bár megvallom: a magam kis földhözragadt szekszárdiságával nem nagyon akartam a fővárosba költözni, így felettébb örültem a pécsi felkérésnek. Tartottam attól hogy a fővárosban nehezebb lesz érvényesülni, kis közlegényként nem is érzem majd jól magam - emlékszik vissza Török Bálint. - Tessék Török Bálint (Peca) a 60-as években csak beszélni a pécsiekkel, esedeg elővenni az ottani korabeli sajtót. Kérdezni a mai MLSZ-alelnök, európai hírű góllövővé váh Dunai II Antah, vagy a hazai edzőlegendává vák Garami Józsefet, az akkori csapatról, a pécsi csatársorról Legalább nyolcán voltak a Pécsi Dózsa keretében ezen a poszton. „Kicsidnek is vök két vetélytársa, bizonyos Benács és Fülöp, de a 4-24-es felállásban a szekszárdi származású és nevelésű focista szinte kihagyhatatlan volt a náluk tökött 9 év alatt. 200 mérkőzés 45 élvonalbeli góL Ám érdemes lenne azt is tudni, mennyi pécsi gól születhetett az ő passzai, beadásai, védelmet megbontó cselei után, hisz szélsőként a belsők kiszolgálása vök az elsődleges feladata. Hogy a korszak, a hatvanas évek egyik legjobb balszélsője volt, azt számomra Novák Dezső világ- válogatott, a Ferencváros jobbhátvédje hitelesítette, amikor kijelentette: „Egyetlen balszélső volt a magyar mezőnyben, akitől tartottam, abszolút kiszámíthatatlan vök, ördöngősen cselezett.”- Én is szerettem ellene játszani, mert Dezső egyáltalán nem volt durva, ésszel futballozó bekk volt - jön a válasz a nagy ellenlábastól. Aztán így folytatja a múkidézést:- Amikor meghívtak a B-válogatott- ba, felcsillant a remény, hogy esetleg odaférhetek a nagyokhoz, Álberték- hez, s újra találkozhatok azokkal akikkel az ifiválogatottban, s esedeg egy világbajnokságra is eljuthatok. Reálisan nézve, a posztomon a hatvanas évek közepén már volt egy nemzetközi szinten mérve komoly focista, a Fradi balszélsője, Fenyvesi Máté. De úgy gondolom, az ő cseréjeként számításba vett fővárosi Katonánál - aki, ha jól emlékszem, a Vasasban játszott -, semmivel sem voltam rosszabb futballista, Baróti Lajos kapitány mégsem engem választott. Hogy a még világverő magyar válogatott 18-as keretében is helyem lett volna, ezt Mészölyék visszajelzéseiből is éreztem. Kálmán biztatott is mindig, amikor az A- és a B-vátogatott találkozott egymással: „Kicsi, hidd el te is ott leszel velünk.” Megint a vidékiek- a korra nagyon is jellemző - hátrányos helyzetével vigasztaltam magam, meg azzal, hogy mennyi mindent kaptam B-vátogatottként, és pécsi ismert játékosként a futballtól Végigjártam Európát, eljutottam Ázsiába, amikor Észak-Korea ellen 90 ezer néző előtt játszhattam, felléptem a Népstadionban egy Dózsa-Fradi előtt, amikor hatvanezer néző volt jelen, játszottam telt ház előtt a világhírű altkori szovjet, most már orosz Luzsnyiki-stadionban- jönnek az újabb emlékek. Megtudjuk, hogy harmincévesen is vitte volna még az MTK, de egy bel- ügyes csapatból nehezen lehetett váltani - különösen egy más hátterű csapathoz. Peca már nem feltétlenül ragaszkodott az NB I-hez, repesve fogadta a hírt: 1969-ben hazatérhet Szek- szárdra. Mint tudjuk: nem csupán egy vidéki viszonylatban nagy ívű pálya levezetése lett belőle. (Folytatjuk.) B. Gy. A Pannon Varázs Kft. állást hirdet pék és élelmiszeripari betanított munkás munkakörbe. Jelentkezésüket az alábbi e-mail címre várjuk: vevokapcsolat@pannonmarket.hu
