Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-03-11 / 10. szám

2012. március 11. MOZAIK UCnUANU VAMRN4P 7 Hat hét alatt 600 pályamű Meglepően sokan jelentkeztek az Alisca Terra Kft. által meghirdetett fotópályázatra A díjakat Horváth István polgármester adta át a nyerteseknek A szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola könyvtára ad otthont két héten keresztül annak a fotókiállításnak, amelyet „Az ember és természet” cím­mel tavaly december közepén hirde­tett meg szolgáltatási területén az Alis1 ca Terra Regionális Hulladékgazdálko­dási Kft. Felhívásukat mind a 42 telepü­lés iskolájába, óvodájába és polgármes­teri hivatalába eljuttatták, ahol a válla­lat jelenleg szolgáltat. Mindössze hat hét állt rendelkezésé­re a lelkes amatőr fotósoknak, hogy ez év január 31-ig e-mailben eljuttassák alkotásaikat a vállalathoz. A pályázat hírére 120-an ragadtak fényképezőgépet, és több mint hat­száz szebbnél szebb alkotást küldtek a megye egész területéről. Az iskola tanulóinak alkatomhoz illő, színvonalas műsora után Artim And- rásné, az Alisca Terra Kft. ügyvezető igazgatója köszöntötte az ünnepségen megjelenő amatőr természetfotósokat, a jelen lévő díjazottakat. Beszédében hangsúlyozta: az önkormányzat köz­művállalata a minőségi hulladékszállí­tás és szelektív hulladékgyűjtés mellett kiemelt feladatának tartja a környezet- tudatos gondolkodás népszerűsítését. Ennek a többéves szakmai munkának része ez a fotókiállítás is, amely minden várakozásukat felülmúlta. „A zsűrinek nehéz dolga volt” - mondta az igazga­tó asszony, amelynek rajta kívül tagja volt még Jantner László fényképész­mester, Török Sándor tervező-grafikus és Gödrei Zoltán szerkesztő-riporter. Horváth István, Szekszárd megyei Jo­gú Város polgármestere köszöntő be­szédét azzal kezdte, hogy. egyik szeme sír, mert a beküldött és kiállított fényké­peken a fotósok a környezetet szennye­ző emberi „nyomokról" készítettek fel­vételeket, másrészt viszont örül annak, hogy ezek az emberi hanyagságok má­soknak is szemet szúrnak. Ezekkel az érdekes és jól megkomponált alkotások­kal is felhívják a figyelmet arra, hogy környezetünk olyanná válik, amilyen­né azt mi emberek formáljuk Örömét fejezte ki, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sokan részt vettek az önkormányzat cé­ge által kezdeményezett pályázaton, és hogy e rangos eseményt a nemrég ösz­szefogással kialakított új könyvtár és kö­zösségi teremben tudták megrendezni a város egyik legeredményesebb iskolá­jában. A polgármester tudomása szerint már több településről jelezték, hogy szí­vesen bemutatnák a hamarosan vándor­útra induló kiállítási anyagot, és remé­nyének adott hangot, hogy a közeljövő­ben Szekszárd város polgármesteri hiva­talába is eljut a 40 fotóból álló kiállítás. A kategóriagyőzteseknek és a két különdíjas pályázónak Horváth István polgármester adta át a díjakat. A nyer­tes felnőtt és diák díjazottak 15,10 és 5 ezer forintos vásárlási utalványt és értékes könyvjutalmat kaptak. Díjazottak gyermek kategóriában: I. Schwébl Alexandra II. Schweitzer Klaudia III. Koller Ferenc Díjazottak felnőtt kategóriában: I. Béndek Tamás II. Kőműves Mariann III. Bánhidyné Fodor Adrien Különdíjasok: Ábrahám Béla és Horváth Szabó Tamás Csipkék nőnapra Keszthelyiné Vajda Mária köszöntötte a megjelenteket. Mellette a csipkeverő klub tagjai Nőnap előestéjén egy igazi, nők­nek való kiállítás nyílt meg a Bel­városi Kávéházban. A Sárközi Gabóca Egyesület őcsényi vert csipkéket készítő klubja mutatko­zott be telt ház előtt, nagy siker­rel, Hammerné Görög Éva, a nép­művészet mestere vezetésével. A kiállítást a délután házigazdája, Keszt- helyiné Vajda Mária nyitotta meg, aki a csipkék dicsérete és története mel­lett beszélt arról, hogy a civil csoportok szorgalmának, munkásságának kö­szönhetően egyre több a jelentkező, akik szeretnének bemutatkozni egy- egy kiállítással a kávéházban. A szorga­lom, a tehetség megvan a „Csipkeve­rők” Klubjában is, csak a menedzselés hiányzik, amely több civil szervezet­nél gond Ezért arra kérte a látogatókat, hogy minél többen segítsenek abban, hogyr híre menjen ezeknek a kiállítá­soknak, melyek immár rendszeresen jelentkeznek, különböző művészetei ágakban, például honlapkészítésben való közreműködéssel, ami elősegíte­né az országos kézműves-kiállításokra való meghívásokat. Hammerné Görög Évától ezt köve­tően megtudhattuk egyebek között, hogy a csipke őshazája Németország, ahol a mai napig a legmagasabb szin­ten művelik a csipkeverést. Tőlük ke­rült hozzánk, ugyanis a csipke mindig is a gazdagságot jelentette, s a hölgyek a velencei és brüsszeli csipkeruhákban „hirdették” a jómódot. Magyarorszá­gon a Sárközben ezért lett hagyomány. A csipkeverésnek Decsen 1903-ban, Őcsényben 1905-ben lett vége, amikor kihaltak a gabócaverő asszonyok (gabóca: sárközi vert csipke). Hammerné Görög Éva maga elő­ször horgolt, később került kapcsolat­ba a vert csipkével, amely annyira megtetszett neki, hogy úgy döntött, ezt a gyönyörű régi kézimunkát visz- szahozza, felújítja, s továbbadja az utó­kornak. A hagyományos sárközi min­ták mellett saját tervei alapján is dolgo­zik. A klubnak öt tagja van, különbö­ző korosztályúak, egy-egy kiállításra készülve sokszor éjszakákon keresztül dolgoznak. Közös bennük, -hogy a csipkeverés számukra egy szerelem, amelyben sok örömöt lelnek. Úgy ér­zik, egy olyan küldetést teljesítenek, egy olyan - már-már elfeledett - érté­ket élesztenek fel és adnak tovább, amely a szépséget, a finomságot jelen­ti annak, aldnek a birtokában van, és a készítők részéről óriási türelmet és ügyességet kíván. Országszerte ismer­tek már munkáikról, és minden évben részt vesznek a kis­kunhalasi csipke­fesztiválon, ahol Sárközt és szűkebb hazájukat, Őcsényt képviselik. Sokat tanulnak ezekből a kiállításokból, fesz­tiválokból, hiszen itt találkozhatnak a legújabb techni­kákkal. A csipkeverőket Őcsény polgármes­tere, Fülöp János is köszöntötte, meg­köszönte munkájukat, majd ígéretet tett arra, hogy az önkormányzat egy végleges helyet biztosít számukra, ahol bővíthetnék tevékenységüket. A megjelentek gyönyörködhettek a szebbnél szebb vert csipkékben, aki­nek kedve vök, Hammerné Görög Éva segítségével próbálkozhatott is ennek a bizony nagyon összetett kézimunká­nak a kipróbálásával Vigh Ferencné előadásában pedig el­hangzott Falu Tamás 1915-ben a csipkék­ről írt verse, amelynek utolsó négy sora igen tanulságos: „Minden élet drága csip­ke / Évek szálaiból szőve / Mintáját az ad­ja mindig / Ami hiányzik belőle. A kiállítás április 7-ig tekinthető meg a Garay téri kávéházban. Sas Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom