Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-03-11 / 10. szám
HÉTRŐL METRE w S Sssss SS«. w? mss S s mm S S * mxv 2012. március 11. ya&Arnap Az ellenzék a költségvetésről Törvényes, de betarthatatlan Az ellenzékben lévők minden időben feladatuknak tekintették - s így van ez most is -, hogy kritizálják a többségben lévők intézkedéseit. Ily módon, szinte természetes, hogy az MSZP-s képviselő, Ilosfai Gábor a héten tartott sajtótájékoztatóján ezekkel a szavakkal jellemezte Szekszárd közgyűlése pár nappal korábban jóváhagyott idei költségvetését.- Van egy döbbenetes szám - kezdte hogy az év elején a város 8 milliárdos éves költségvetése mellett az adóssága 6 milliárd 393 millió forint, ami Horváth István polgár- mester szerint nem okoz gondot, mert az éves adósságállomány csak 338 millió forint, s erre megvannak a bevételek. Viszont - folytatta a képviselő - aköltségvetés kiadási oldalán zároltak 237 millió forintot, amelyben a •civil szervezetek teljes támogatása is benne van. Szóvá tette azt is, hogy kezdetben a bevételi oldaton szerepeltették az építmény- és ingatlanadót, majd, mert kiderült, erről még nem határozott a testület, kivették, s az ebben a sorban szereplő 268 millió forintot szétosztva, hozzátették más bevételi forrásokhoz. A szocialista képviselő helytelenítette azt is, hogy most, mikor az emberek helyzete egyre nehezebb, a tavalyi 355 milliónál mindössze 9 millióval többet fordítanak idén szociális kiadásokra, pedig - tette hozzá - segítségre lesz szüksége az embereknek, nem élményfürdőre. Végül azt kifogásolta, hogy míg tavaly 550 millió forintot fordítottak városüzemeltetésre, idén erre a költségvetés szerint százmillióval kevesebbet, 449 millió forintot szánnak. szí A sürgősségi ellátásról A sürgősségi ellátásnak nem feladata például a régóta fennálló, krónikus panaszok kivizsgálása vagy a folyamatosan szedett gyógyszerek felírása! Indokolatlannak tekinthető az ügyelethez fordulás, ha gyermekének, hozzátartozójának: • Enyhe náthája, kevés köhögése, csak hőemelkedése van, vagy láza csillapítható, • Kevés, nem terjedő kiütése van, általános állapota jó, kullancsot kell kivenni, • Hasmenése, nem ismétlődő hányása, székrekedése van jó állapot mellett, • Receptírás céljából: a szokásos tápszere, állandó gyógyszere elfogyott. • Inzulin beszerzéséről időben gondoskodjon. • Igazolás nem adható ki ügyeletben. Lázcsiljapításról a mentésirányító is kellő felvilágosítást tud adni, nem indokolt a háziorvos konzíliuma. Fontos, hogy a sürgősségi ellátásra szoruló személy vagy hozzátartozója a lehető legpontosabban informálja a diszpécserszolgálatot, az egészségügyi személyzetet az aktuális panaszokról tünetekről és a lényegesebb kórelőzményi adatokról. A háziorvosi ügyelet fő feladata az alapszintű sürgősségi ellátás. Ez azt jelenti, hogy elsősorban azoknak a háziorvosi teendőknek a rendelési időn kívüli ellátására szerveződött, amelyek a következő rendelési időig nem halaszthatók, általában azokat képes saját hatáskörében véglegesen ellátni, amelyek néhány órán belüli, de nem azonnali ellátást igényelnek. Érdemes tudni, és szem előtt tartani, hogy a háziorvosi ügyelet, bár mindig igyekszik mindenki számára a lehető leghamarabb segítséget nyújtani, reálisan nem képes az azonnali elérhetőség biztosítására. Hétköznap egy, hétvégén kettő ügyeletes orvos látja el 53 ezer ember sürgősségi alapellátását, beleértve a rendelői forgalmat és a környező településekre kiterjedő területi feladatokat, a kihívások torlódása esetén akár órák is eltelhetnek, mire egy adott vizsgálatra sor kerül! Sérülés, baleset esetén a Baleseti Sebészeti Ambulancia beutaló nélkül felkereshető. OMSZ hívása akkor indokolt, a betegszállítás megkívánja Háziorvos hívása nem szükséges. Házhoz hívásnak nem indoka a személy- gépkocsi hiánya. Indokolatlan hívások a sürgős, azonnali ellátást veszélyeztethetik! A Központi Ügyelet / diszpécserszolgálat telefonszáma: 06-74-318-104 Köszönöm a lakosság megértését: Dölles Lászlóné egészségügyi gondnokságvezető Előzzük meg az avartüzeket! A száraz, szeles időjárás következtében az utóbbi nyolc nap során a megye tűzoltói 19 esetben vonultak avar, gaz, aljnövényzet égetéséből adódó tűzesetekhez. A Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság felhívja a lakosság figyelmét, hogy a vonatkozó, hatályos jogszabályok által élői rtakat a tűzésetek elkerülése érdekében szíveskedjenek figyelembe venni. A háztáji gazdaságokban és kiskertekben a növényi eredetű hulladékok égetése környezetvédelmi szempontból a kormányrendelet alapján ott lehetséges, ahol a helyi képviselő- testület rendeletben szabályozta ezt a tevékenységet évszak, napszak és időtartam vonatkozásában. Mindemellett az alapvető tűzvédelmi használati szabályokat be kell tartani, így a keletkezhető tűz oltására a helyszínen készenlétben kell tartani tűzoltó anyagokat (például víz, föld, homok), eszközöket (lapát, ásó). Különösen veszélyes az utak melletti tüzelés, mert a tűz füstje beláthatatlanná teheti az útpályát, mely miatt nagyobb a balesetek bekövetkezésének valószínűsége. És talán a legfontosabb: A tüzet őrizetlenül hagyni tilos, távozás előtt még’a legapróbb parázsló részeket is el kell oltani! Képzeljük el... Mindig szomorúan tapasztalom, ha a határon túli magyarokról úgy beszél valaki, mint valami távoli idegenekről. Akik idejönnek messze földről, akikhez nekünk semmi közünk nincs, nem is értjük, miért trianonoznak és anyaországoznak, miért olyan fontos nekik, hogy magyarok, miért szökik könny a szemükbe, ha a magyar Himnuszt hallják, s pláne, hogy vajon honnan tudnak ilyen jól beszélni magyarul...? Pedig ez a jelenség nem ritka. 2012-ben még mindig sokan lero- mánozzák az erdélyi, lecseszkózzák a felvidéki, és lejugózzák a délvidéki magyarokat. Gyanakodva, de legalább is idegenkedve méregetik őket, mintha egy láthatatlan szakadék két szélén állnánk. Vannak ők, és vagyunk mi. Pedig nem kell más, csak álljunk meg egy pillanatra, és képzeljük ma- - gunkat az ő helyükbe. Képzeljük el, hogy valahol a Béri Batogh-fánál holnap kitesznek egy sorompót, leeresztik, őröket állítanak mellé, és aki a sorompón túl lakik, az Magyarországon marad, mi pedig ittrekedünk - nevezzük így - MásokföÚjén. Az idegen hatalom lecseréli az utcanévtáblákat, idegen nyelven jelennek meg az újságok, idegen nyelven hirdetik Isten igéjét a papok a templomban. Ha gyerekünk születik, bárminek kereszteljük, a nevét másik nép nyelvéhez kell igazítani, ha iskolába megy, egy más nép történelmét kell tanulnia, például azt hazudják neki, hogy Hunyadi Mátyás nem is magyar király volt. Szobrainkat ledöntik, temetőinket feldúlják, nemzeti ünnepeinket betiltják, ha kiteszünk egy plros-fehér-zökl lobogót, zaklatásnak, retorziónak leszünk kitéve, barátainkkal, rokonainkkal csak titokban jöhetünk össze, hogy halkan felolvassunk egy Petófi-verset március 15-én. Megverhetnek a nyílt utcán csak azért, mert magyarok vagyunk, a csatári, őcsényi vagy sióagárdi nagymamához már csak útlevéllel mehetünk át Magyarországra. De az is lehet, hogy úgy hal meg a nagyi, hogy sosem láthatta az unokáját, hiába van köztünk mindössze néhány kilométernyi távolság. Idegen ország lakói leszünk, holott egy tapodtat se mentünk sehova, Félnünk kell, meghúzni magunkat, láda mélyére zárni a régi viselctekct. titokban megélni nemzeti hovatartozásunkat. Mert a szégyenteljes trianoni döntés után mindez és még sok ennél is szörnyűbb igazságtalanság történt - s történik sok helyütt máig is - mindazokkal, akik a hatalmi gőgben tobzódó nagyhatalmak által átrajzolt térképen hirtelen egy másik ország területén találták magukat, megtűrt kisebbségiként. Ezt a sokkot soha nem tudják kiheverni, s persze, hogy örökké vérző seb maradt a szívükben az anyaországtól való elszakítottság, amit csak tovább mélyített a 2004. december 5-ei népszavazás lesújtó eredménye. Az, hogy nemzettársaink számára a jelenlegi magyar kormány végre lehetővé tette, hogy gyorsított eljárással visszakaphassák magyar állampolgárságukat, amelyről ők soha nem is mondtak le, olyan örömöt jelent számukra, amit mi el sem tudunk képzelni. Különben mi vinne rá hetven-nyolcvan éves asszonyokat, férfiakat, hogy nekivágjanak a hosszú útnak, és eljöjjenek Szekszárdra letenni az esküt? Mi adott erőt annak a fiatalembernek, aki - miután munkahelyén kétszer is megakadályozták, hogy szabadságot vegyen ki és elutazzon Magyarországra felvenni az állampolgárságot - inkább felmondott, és állása elvesztése árán is eljött nemrég, hogy kimondja azokat a boldogító szavakat? Tavaly szeptemberben kétszázötven csillogó szemet láthattunk a katolikus templomban, azóta kisebb ünnepségek keretében legalább még ötvenen esküt tettek a városházán, most március 15-én pedig újabb száz nemzettársunk jön minden akadályt leküzdve a határokon túlról, hogy a lelkében mindig is ott élő, onnan ki nem téphető magyarságát hivatalos okirattal is megpecsételje. Sajnos Ukrajnában és Szlovákiában olyan súlyos retorzió érhetné azokat, akik ezt megteszik, hogy onnan ezúttal senki nem érkezik. Akik eljönnek, milyen sorsokat, élettörténeteket hoznak majd magukkal? Mit éreznek, amikor éppen március 15-én, a magyar szabadság és függetlenség megszületése dicső napjának évfordulóján mondhatják ki: „Esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. Magyarországnak hű állampolgára leszek, az Alaptörvényt és a jogszabályokat tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz,mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.” Képzeljük el... Cser Ildikó
