Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-02-26 / 8. szám
2012. február 26. KÁVÉ DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI VASÁRNAP „Imában hordozzuk egymást...” SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Nagy Tamás és felesége Nagyné Szegő Bettina, akikkel a Házasok Hete alkalmából találkoztam. A szimpatikus, közvetlen házaspárral a párválasztásról, a gyermeknevelésről, a közösségi életről és főként a tartalmas és hosszú házasélethez elengedhetetlen hitről beszélgettünk. Bettina és Tamás az idén ötéves házasok, három kisgyermek szülei.- Fiatal korában milyen volt a nőideálja?- Bármilyen furcsán is hangzik, nem volt nőideálom. Vártam az igazira. Egyetlen dolog volt fontos számomra, hogy szeressen. Bettina volt az első és az egyetlen szerelmem. Szerencsés voltam, nem kellett keresnem, kutatnom, várnom, csalódnom.- Hol találkoztak, s mikor jött rá, hogy ő az igazi?- Egy cserkészközösségben ismerkedtünk meg. Az a véleményem, hogy az sem mindegy, hogy az ember hol találkozik az igazival. Egy közösséghez való tartozás sokat elárul valakiről, hiszen eleve egyfajta értékrendet képviselő emberek tartoznak össze.- Szerelem volt első látásra, vagy lassan alakult ki az érzelem?- Lassan, de biztosan. Hétévi együttjárás után házasodtunk össze. Az eljegyzés az esküvő előtt volt másfél évvel, s ez az időszak arra volt jó, hogy még alaposabban megismerjük a másikat, s rajta keresztül saját magunkat is.- A jegyesoktatásfontos része volt a házasságot megelőző időszaknak?- Nagyon fontos része. Olyan témákat vetett fel, amelyen az ember el sem gondolkodott előtte. Ilyen fontos téma volt a gyermeknevelés, amelynek egyik tétele, hogy sosem szabad arról elfelejtkeznünk, hogy mi vagyunk az elsők egymás számára, s a gyerek csak utána jön. Ennek a tételnek a megtanulása a házasság alappillére. A jegyesoktatás attól volt számunkra tanulságos, mert olyan hiteles párok tartották, s olyanoktól kaptuk az egész életre szóló útravalót, akik több évtizedes házasságban élnek és nevelnek több gyermeket.- Az oktatáson több pár is részt vesz Szövődtek abból a közösségből barátságok?- Öt párral azóta is tartjuk a kapcsolatot. Havonta összejövünk egy-egy estére, mindig más pár készül egy-egy témával, amely a házassággal, a gyermekEgy férfi: Nagy Tamás neveléssel kapcsolatos gondokról, sikerekről, ötletekről szól Felhasználjuk a modern technikát is a kapcsolattartásra, napi kapcsolatban vagyunk e- mailen keresztül. Ha valahol valami gond van, akkor azonnal írunk egymásnak, a segítő, biztató szó sokat jelent annak, aki éppen rászorul. Imában hordozzuk egymást.- Összevetve a régi családi szerepekkel, amikor a nő őrizte a családi tüzet, a férfi kötelessége volt a család anyagi biztonsága, megváltozott. Ma a nők ugyanúgy dolgoznak, s szerencsére egyre több fiatal férfi érzi, hogy az otthoni munkában neki is szerepet kell vállalnia...- Mi minden háztartási munkát közösen végzünk. S nemcsak a házimunkát, hanem a gyerekek gondozását is. A lényeg nem az, hogy a férfi papuccsá váljon, a hangsúly a kölcsönösségen van. Isten azt mondta: „Feleségek, tiszteljétek a férjeteket, férjek, szeressétek a feleségeteket.” A szerepeket nem felcserélni kell, a férfi maradjon biztonságot adó támasza a feleségnek, és egy nő ne akarjon elférfiasodni, maradjon kedves, gyengéd társ. Egy nő: Nagyné Szegő Bettina- Elsőként ugyanazt a kérdést tenném fel, volt férfiideálja?- Miután elég erős egyéniség vagyok, ezért azt szerettem volna, ha a férjem még erősebb lesz, szerettem volna felnézni rá, olyan férfias férfit szerettem volna, aki terelget, és elsősorban keresztény. S a férjem ezeknek az elvárásoknak mindenben megfelel- Amikor már készültek a házasságra, beszélgettek arról, hogy hány gyermeket szeretnének?- Azt tudtuk csak, hogy szeretnénk gyereket, és azt, hogy nem egyet Talán úgy tudom a legjobban megfogalmazni, hogy annyi gyereket szeretnénk, ahányat ajándékba „kapunk.”- És született három gyermek: két lány és egy fiú...- Nóri 3 és fél éves, óvodás a katolikus óvodában, Réka két és fél éves, Sebestyén pedig másfél éves. Amikor megszülettek, sokan mondták, hogy három gyerek egymás után, legalább összenőnek, egyszerre .letudtátok”. Furcsa nekünk ez a hozzáállás, mi vártuk, kívántuk a születésüket, még akkor is, ha néha nehéz.- Tamás, mint férj, sokat segít. És a nagyszülők?- Szerencsére mindkét részről nagyon sok segítséget kapunk. Ők teszik tehetővé, hogy három közösségbe is eljárjunk, mert szívesen vigyáznak az unokákra.- Melyik az a három közösség?- A férjem által említett öt házaspár, akikkel a jegyesoktatáson barátkoztunk össze, a „Szikra” nevű plébániai közösség valamint Bacsmai László plébános úr, Laci atya ránk bízta az ifjú házas csoportot- Fiatalok, szeretik egymást, néha nyih’án szükségük van arra, hogy kettesben legyenek...- Igen! Erre is kaptunk egy jó receptet. „Minden héten egy este, minden hónapban egy nap, minden évben egy hét ami csak a tiétek.” Ezt be is tartjuk, hiszen kell a feltöltődés, s a kapcsolatunk ápolása, hétköznapi rohanások nélkül- Milyen értékrendet szeretnének gyermekeiknek átadni?- Elsősorban a hitet. Tudjanak jó emberi kapcsolatokat létesíteni. Legyenek empatikusak. Jó testvérek tegyenek. Mindehhez sok-sok szeretetet adunk és példamutatást A férjem képviseli a fegyelmet a szigort, a segítséget jómagam pedig a „menedéket”, ha szükségük van rá. Szeretnénk mindent megmutatni, megtanítani nekik, ami érdekes és érdemes. Nagyon szeretjük a természetet, alig várjuk, hogy mindhárman olyan nagyok legyenek, hogy együtt járhassunk kirándulni. Szeretnénk, ha nyitottak tennének mindenre, ha maguk választanának hivatást amellyel boldogok tesznek.- Az Önök számára nagy jelentőséggel bírt a jegyesoktatás, s az ott szerzett barátok. Őket is közösségi emberekké szeretnék nevelni?- Igen, szeretnénk a gyerekeinknek is megtanítani, hogy a mai világban a legnagyobb „fegyver” egy közösséghez való tartozás. Egy közösség amely segíti egymást akik hisznek a házasságban, a gyermek- vállalás szépségében, akik örök emberi értékekkel élnek. Ilyen közösségben élünk nü, s szeretnénk majd, ha a gyermekeink is megtalálnák a saját közösségüket amelyben boldogok, és számíthatnak másokra, és ők is segíthetnek másokon.
