Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-10-16 / 41. szám

2011. október 16. A CSALAD EVE „ SZEKSZÁRDI fASARMP 7 Egy nemzet sorsa a családok erősségétől függ Dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató előadása Szekszárdon „Az élet egészéhez az élet továbbadásának igénye is hozzátartozik” (Folytatás az 1. oldalról) A jelenleg uralkodó tőkés szemlélet - amely felfogásnak Andrásfalvy véle­ménye szerint hamarosan vége sza­kad - azt hirdeti, hogy az embert csu­pán szükségletei határozzák meg. A téves felfogással ellentétben az em­ber törekvései a végtelenbe irányul­nak, s a népeknek is célja, feladata van. Mint mondta, kapcsolatok töme­ge erősíti meg azt az állapotot, hogy két ember szövetségéből új emberek szülessenek. A népköltészettől a táncokon át a népdalokig, a szokásoktól az illemsza- - bályokig minden ezt szolgálja A kultú­ra régenis a jó párválasztást, a jó házas­ságot, a tartósságot, biztonságot, vala­mint magát az Életet szolgálta - tette hozzá. Mint arra Andrásfalvy Bertalan emlékeztetett, a legősibb népek, bár­milyen hihetetlen, de egyistenhívők voltak, s ők őrizték meg a párválasztási rítusok fontosságát leginkább. Ilyen nép például a dél-amerikai patagónok közössége, akiket szintén primitív ősi népként könyvelt el a hivatalos tudo­mány, annak ellenére, hogy a jézusi ta­nítás tökéletesen megjelenik hagyomá­nyaikban, mivel úgy tartják: „van ne­künk Atyánk, aki halálunk után befo­gad országába”. Ugyanez a hit jelenik meg Dél-Afrikában, Ausztráliában is az ősi közösségeknél A család fontossága kapcsán a professzor kifejtette, az élet egészéhez az élet továbbadásának igénye is hozzátartozik. Egy nép törté­nelmét az dönti el hogy a családi kötelékeken túl az értékrend miként befolyásolja a közösséget - utalt a nem­zettudatra és a hazaszeretetre, mint fon­tos kötőelemekre. Egy családban alapvető ugyanakkor, hogy összeillő emberek kerüljenek össze - fogalma­zott a professzor. A párválasztással kap­csolatban megtudhattuk például hogy a palócok régi udvarlási szokásai sze­rint az iskolát kijárva kerülhetett egy le­ány és egy fiú olyan társaságba, ahol ta­lálkozhattak egymással A tizenhat éves fiúgyermek már eljárhatott a fiatal lá­nyokhoz udvarolni A fiú ekkor egy ba­rátot, a „kötőt” vitte magával aki a már az ágyban fekvő lányos szülőket beszélgetéssel lefoglalta addig, amíg a fi­atatok társalogtak. A fiú és a lány beszél­getése legtovább az első napsugár fel­keltéig tarthatott. Egy leányhoz többen is járhattak, aki szimpátiáját bokréta­küldéssel jelezte. A legény a kalapján legelőire annak a lánynak bokrétáját tűzte fel amelyik legkedvesebb volt szá­mára: a kevésbé kedvesekét ugyanak­kor oldalra tűzte. A leány később annak küldött rezes bokrétát, amelyik fiút döntése alapján „nagyszeretővé“ fogad­ta. A nagyszerető már hajnali négyig beszélgethetett a leánnyal: ebből ala­kult ki a kéretés. E szokás Csallóközben is megjelent: ott a fiú a bokrétát egy küldővel vitet­te vissza süteménnyel megpakolt ken­dővel annak a leánynak, aki legjobban tetszett neki. Húsvétkor a leány kislá­nyokat bízott meg, hogy egy tál tojást, süteményt vigyenek el udvarlójának: ha az kicserélte a tojásokat s a süte­ményt, akkor elfogadta őt A mátka szó többféle jelentése is kiderült az elő­adás során: a Dél-Dunántúton és a pa­lócoknál a lánypajtások közül kiválasz­tott legjobb barátnőt hívták így, nem csak a menyasszonyt. Gyakori volt ugyanakkor, hogy a lánykori „mátka” lett a későbbi keresztanya. Nyitóban ugyanakkor „fegénymátkákról”, gyer­mekkori legénypajtásokról (korcso­portban összeillő falubeliek) is tud a néprajzi kutatás. A gyermek születése után a fiatalasszony nyolc napig ki se mozdult a házból: ez alatt a kereszt­anya, keresztapa keresztelte meg az új­szülöttet. A mátka (ez esetben kereszt- szülő) kötelessége volt, hogy megaján­dékozza keresztfiát, keresztlányát. Sze­geden szokás volt, hogy az Arad me­gyében található radnai búcsúba elkí­sérje az eladósorba került lányt ke­resztanyja. E híres búcsújáró hely for­rásánál a keresztanya megmosdatta a fiatal lányt: ő vált aztán mosott vagy mosdatási keresztanyává, egyben ki­oktatta a házasélet szabályaira, de pél­dául ő lett a lakodalomban a legfonto­sabb személy, mivel őrá várt a nászágy (nyoszolyó) igazítása is. A nyoszolya „igazítása” padláson, vagy ólban történt meg, az előtt, hogy a vőlegény éjfél felé megszöktette a menyasszonyt. Mosonban például szo­kás volt, hogy a lakodalom másnapján a keresztanya kiterítette az ifjú pár há­zánál a nászágy lepedőjét, bizonyítva az „elhálás” tényét. Egy sárközi szokást is felemlített a professzor, amikor a rossz házasságban élő férjnek és fele­ségnek az eklézsia előtt kellett jelent­keznie, s megfogadnia a közösség kép­viselői előtt, hogy javítanak házassá­gukon. A néprajzkutató-professzor a gyermek születése utáni anya-gyer­mek kapcsolatról is beszélt. Mint azt megtudhattuk, korábban - helyesen - az anya mellett hagyták sokáig feküd­ni az újszülöttet, s nem vették el azon­nal tőle, mint manapság a kórházak­ban. Szükség van a testi közelségre a születéskor, ez pL Japánban a mai na­pig megőrződött - mondta András­falvy. Kodályt idézte, amikor arról be­szélt, a kicsik a gyermekjátékokban, azon belül is az igazi, nem versengés alapú, ősi játékokban tanulják meg, hova tartoznak, s alakul ki identitástu­datuk. A szakember úgy látja, a nemze­tek sorsa a családok erősségétől függ. Minden kapcsolatnak a szeretet a „malterja”, összekötője, ezt szolgálja a kultúra is - tette hozzá. Mint arra An­drásfalvy Bertalan előadása végén rá­mutatott: országunk középső részének 15-16. századi meggyengülé­se okozta a mohácsi vereséget, hiszen már korábban megkezdődött a népes­ség városokba áramlása. Ahol aztán az egykor, a középkorban még virágzó falvak népessége életképtelenné vált. Gyimóthy Levente Garantált túra a Mészégető-források barlangjában Színes lombok közt a Mecsekben Kedveli Ön a valódi kalandokat'1 Járt már kiépítetlen barlangban? Ha nem, feltét­lenül látogassa meg, fedezze fel az Orfíín található Mészégető-források barlangját ahol felejthetetlen élmények, különle­ges cseppkőképződmények várják! A Mészégető-források barlangja változatos szélességű, aktív patakos barlang, egye­diségét az oldásos formák, vízesések ad­ják, jellegzetessége a kőzet felszínét bo­rító mangánkiválás okozta fekete bevo­nat A kiépítetlen „vad” barlang szakkép­zett túravezető kíséretében, előzetes be­jelentkezést követően látogatható. Az ok­tóber 29-én, szombaton 14.00 órakor in­duló túra hossza 400 m, a szükséges fel­szerelést a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság biztosítja a látogatók részé­re. A barlangtúrán 14 év felettiek vehet­nek részt, 14-18 év közöttiek esetében írásos szülői engedély szükséges. A tú­rán való részvételhez előzetes jelentke­zés szükséges! Jelentkezés: +36(30) 525- 4351. Részvételi díj: 5300 Ft/fő, ami tar­talmazza a túravezetést, az overál a ko­bak és a fejlámpa használati díját, vala­mint a biztosítást. A túrán gumicsizma viselése ajánlott. A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetbe kalauzolja egy másik túra az érdeklődő­ket. A Mecsek földrajzi geológiai adott­ságainak köszönhetően a terület ter­mészetes növény- és állatvilága fajok­ban igen gazdag, emellett műemlékek­ben, kultúrtörténeti és néprajzi emlé­kekben is bővelkedik. Legjelentősebb botanikai értéke a tavasszal virágzó bá­náti bazsarózsa (Paeonia officinalis sp. Banatica). Az Óbányáról október 22., szombaton induló túra során megtud­hatjuk, mi a kapcsolat az üvegesmes­terség és az irtásfalvak kialakulása kö­zött. A résztvevők megismerhetik a völgy egyedülálló földtani képződmé­nyeit, például a Csepegő-sziklákat, va­lamint a Ferde-vízesést. A túra „csúcsa” az 524 m magas Cigány-hegyi kilátó. Indulás: Óbánya, faluvég (volt strand), 10.00 óra (gyülekező 9.45-kor). A túra hossza, időtartama: 9 km, 4-5 óra Rész­vételi díj: 450 Ft/fő. Fontos a kényel­mes túracipő/bakancs és az időjárás­nak megfelelő túrafelszerelés megvá­lasztása, valamint a kullancsok elleni védelem! Információ és bejelentkezés: a fakultatív programra: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság. Telefon: 30/377-3388,30/326-9459- E-mail: evahorvath@ddnp.kwm.hu, komtos@ddnp.kwm.hu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom