Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-10-30 / 43. szám
2011. október 30. FIATALOK yasArnap 9 Garay: érzelmileg már az olimpiára hangolva Ruhagyűjtést, fotópályázatot, nyámyitó bulit terveznek Űj diák-önkormányzati vezetők Szekszárdon Megválasztották a Szekszárdi Ifjúsági Önkormányzat (Szifon) képviselő- testületét, polgármesterét és két alpolgármesterét. A képviselő-testületet a szekszárdi általános és középiskolák diákjai választják, tevékenységében a szekszárdi gyermekek és fiatalok érdekképviseletét, miközben programokat szervez, de kapcsolatot teremt más ifjúsági szervezetekkel is. A szavazáson az összes Szekszárdon élő, valamint városunkban tanuló 12- 25 éves diák indulhat, mandátumuk pedig két évre szól. Az új testület megválasztásának aktualitásaként október 26-án délutánra hívtak össze testületi ülést. Az eseményt Asztalos Adrienn, Szekszárd város ifjúsági referense vezette le, aki bemutatta az új vezetőket. Az új diákpolgármester a Garay János Gimnázium tizenegyedik évfolyamos diákja, Rábóczki Bettina lett, aki nem mellesleg már elsőéves gimnazista kora óta diák-önkormányzati tag. Az új vezető bemutatkozása során reményét fejezte ki, hogy jó csapatmunkát tud majd kialakítani az új ifjúsági képviselő-testülettel. Alpolgármestereknek Móricz Anettet, az I. Béla Gimnázium tizenegyedik évfolyamos diákját, valamint Balogh Mariannt, a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola szintén tizenegyedik évfolyamát végző tanulóját választották meg korábban a képviselők. Az eseményen részt vett Horváth István, Szekszárd város polgármestere is, aki készséggel mutatta be az ifjú képviselőknek a városházi konferenciaterem szavazógépének működését, egyben felajánlotta a termet a diákvezetőknek az ifjúsági önkormányzat üléseinek levezetésére. A testület ezzel együtt használhatja majd munkájához a városi önkormányzat számítógépeit, nyomtatóit. Az összejövetelen döntöttek az első képviselő-testületi ülés november 8-án történő megtartásáról, amely időpontot a többség megszavazta. A diákpolgármester kiemelte: kétszázezer forint áll rendelkezésükre, amelyről szintén dönteni kell, mire költsék. A napirendi pontok közt szó esett még élelmiszer-, ruha- és ajándékgyűjtés szervezéséről, valamint egy 2012 januárjában esedékes rajzés fotópályázat kiírásáról is. Utóbbi eseményt egy fontos évfordulóval szeretnék összekötni a diákönkormányzat vezetői. Az új testület még egy osztályok közötti vetélkedő rendezéséről és egy nyárnyitó buli megrendezéséről is tárgyalt. Az ülés után tíz darab pizza várta a diák-önkormányzati tagokat, amelyet a legutóbb megrendezett verseny költségeinek maradványából vásároltak a képviselők számára. Gyimóthy Levente Gondolatban egy kicsit Londonban, az olimpia megnyitóján érezhettük magunkat Szekszárdon az elmúlt napokban. Ehhez az érzéshez bőven elég volt csak néhány percre belenézni a Garay János Általános Iskola, nevezzük így: olimpiai évadnyitó rendezvénysorozatát megnyitó színpompás tornatermi sportünnepélybe, ami a tanév végéig tucatnyi sportágban zajlik a felső tagozatosok között. Na, és annak rendje és módja szerint iskolai olimpiai bajnokokat, helyezetteket is hirdetnek. Itt és most, tényleg a részvétel lesz a fontos, ahogy azt anno a modern olimpizmust megálmodó Coubertin báró mondta. A lényeg, bevonni azt is, aki nem a sportosztály tanulója, aki érdeklődési körön kívül van. Ha nem is kerül be az osztálycsapatba a küzdőtéren, de ott lesz a szellemi vetélkedőn és segíti az osztályt az olimpia történeti kérdéseknél, ha például a magyar szempontból legsikeresebb olimpiákról: az 1948-as londoni, az 1952-es helsinki vagy az 1956-os melbourni játékokról jön majd a kérdés. A szándék nemes, egy sportra is szakosodott iskola azt szeretné, ha az olimpizmus eszméje beköltözne a mindennapokra az intézmény falai közé, ha a gyerekek amolyan visszaszám- lálás-szerűen várnák a megnyitót, ha megjegyeznék az eddigi nagy bajnokok nevét, s a következő nyáron tapadnának a képernyőre, az olimpia két hete alatt. Ehhez már nagyszerű emocionális töltetet adott maga a színpompás megnyitó. Az osztályok kiválaszthattak egy-egy olimpiát, és a lehető leghatásosabban meg kellett jeleníteniük az adott országot, a rá jellemző kultúrával, sportági orientációval Remekül sikerült, szinte mindenkinek. Azt hiszem, az olimpia bölcsőjét, Athént megjelenítők vitték a prímet roppant eredeti volt a fehér lepelbe burkoló- dzó, babérkoszorúval ékesített fejdísszel érkező csipet csapat. Persze, mi tagadás, a tökéletes választás is kezükre játszott. De taps járt az olimpia amerikanizálódását bemutatóknak, a finn sportkultúrát megjelenítőknek, nemkülönben az olimpizmus és 1956 összefüggéseire is fókuszáló „szekszárdi ausztráloknak”, amikor a magyar forradalmat szimbolizáló zászlóval (is) vonultak be. Néhány perc alatt hamisítatlan versenyhangulat alakult ki, a lelkes közönséget az alsósokból kialakított B közép szolgáltatta A sportünnepély esztétikai tetőpontján, a „Győzni kell” ismert olimpiai induló dallamai alatt egyszerre vették birtokukba a termet a legismertebb olimpiai sportágak garays képviselői - egy, a hétköznapok szintjén ritkán megjelenő, roppant dekoratív, kifejező és nagyon aktuális látványképet alkotva. B. Gy. Budapest egyetemista szemmel A nézőpontok változása Egy-két Budapesten töltött hónap jelentősen kettőssé teszi az emberek gondolkodását. Én személy szerint rengeteg fantasztikus „újdonsággal” találkoztam országunk legnagyobb városában, ugyanakkor vannak dolgok, amiket azt hiszem, nem fogok tudni sohasem elfogadni. Építkezünk Aki járt már Budapesten, az tudja: mindig mindenhol építenek valamit - ritkább esetben felújítanak. Elképesztő, hogy a legkisebb üres helyre is tudnak mit létesíteni a fővárosiak. Épp ezért döbbentett meg, hogy lakóhelyünk mellett egy hatalmas üres, kavicsos terület árválkodott, amit mindössze a gyalogosok használtak, útrövidítésre. Két hete azonban változás következett be: először csak kör- beszalagozták a placcot, majd elkerítették, sőt, három napon keresztül te- rületfoglalósat is játszottak a vállalkozók - reggelre mindig egy kicsivel több elzárt résszel találták szembe magukat a járókelők. Ez az egész nem is lenne akkora baj, két perccel hosszabbította csak meg a boltba és az iskolába járást, ez elenyésző. De a rombolás, amivel ez jár és járni fog... Nemrégiben, amikor Szekszárdon a Garay- gimnázium előtt - és a városban több helyen is - erőteljesen megkopasztot- ták a fákat, azt hittem; az a természetrombolás legdurvább formája. Ma már tudom, hogy tévedtem. De a most említett építkezésen azt a - fővárosi mértékben is - rengeteg fát (20-30), ami a területen nőtt, kiásták és elszállították, valószínűleg szép, szürke beton lesz a helyükön. Nehéz egy vidékinek ezt a pusztítást végignéznie. Reggeli jókedv Rájöttem, hogy ha nem illeszkedem be a közel kétmillió fővárosi ember közé, akkor „vidéki paraszt” maradok, így a korábbiaktól eltérően én is kezdek a „faarccal könyvet olvasók” táborába tartozni. A szekszárdi helyi járatok buszsofőrjei elenyészően kevesen vannak a BKV alkalmazottaihoz képest, így otthon a rendszeresen tömegközlekedést használók gyakran ismerik is őket. A fővárosban a járművek vezetőit többségében nem is látjuk. Van azonban egy bácsi a 47-es villamoson dolgozók között, aki minden egyes megállónál mosolyt csal az utasok arcára. Nem csinál semmi különöset, pusztán vidéki egyszerűséggel és hangsúllyal, rekedtes hangon mondja be mindig: „Fű vám tér következik, ajtók a bal oldaton fognak nyílni.” Hihetetlen, hogy menynyivel jobban indul így az ember napja. Egy kicsit olyan ez, mint amikor a szokásos unott újságosztogató helyett egy kedves és vidám fiataltól kapjuk a reggeli lapot. Apróságnak tűnik, pedig csak a cselekvés az, az értéke sokkal nagyobb. Egyetemhez szokás Öt hét után megdöbbentő módon szembesültem azzal hogy itt többet kell tanulni, mint a Garayban, pedig egy éve még azt hittük, hogy a végzős létnél és az érettséginél semmi se durvább. Jelentősen tévedtünk. A baj egyébként nem is elsősorban a tanulás mennyiségével van, hanem azzal, hogy olyan dolgokat is tudnunk kell, aminek semmi értelmét nem látjuk - és valljuk be, ezek közül a legtöbbnek valószínűleg nincs is. Az informatika a közgazdászok legnehezebb tantárgya, ez logikus. De az érdekes, hogy miket mondanak néha a tanárok. Azóta nem járok mikroökonómiára, mióta a tanár úr kifejtette, hogy verni kell a gyerekeket otthon, és hogy a felesége csak azt hiszi saját magáról, hogy jó közgazdász. Gazdaságpolitika órán „masszívan adócsalónak’' titulálták az újságírókat. Ami viszont nagyon érdekes: itt létem alatt még egyik tanár se politizált, vagy' legalábbis nem akartak még rábeszélni bennünket egyik párt támogatására sem. Nem kell tehát „ál-pártszimpatízálás” egy-egy vizsgán, több másik egyetemmel ellentétben. Na, persze, azért a HŐK náluk is tüntet a felső- oktatási törvénytervezet ellen, de ez talán érthető. Pekoli Miklós
