Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-10-16 / 41. szám
14 YASARNAP MÚLTÚNK 2011. október 16. A szekszárdi apátság konventjének hiteleshelyi és oklevélkiadói működése „Mivel a történt dolgok emlékezete a feledékenység hamujába szokott temetkezni, az emberi nem azt a szép szokást vette fel, hogy ami a múló időben végbemegy, azt az írás tanúságával rögzíti" - olvashatjuk a szekszárdi konvent 1299-ben kelt oklevelében. Évszádok teltek el, mire a középkor embere ügyes-bajos dolgait írott formában is rögzíthette. Magyarországon az ügyek intézése a 11-12. században a poroszlók segítségével a szóbeliségen alapult. A poroszlók egy személyben voltak a jogügyletek tanúi és elbírálói. Magát az ügyet az emlékezetükre bízták. Ez a mód mindaddig bevált, míg kevés ügyben kellett eljárniuk. Gazdasági és társadalmi okokból a 13. századtól az ügyek írásba foglalása kezdett kialakulni, az írástudás pedig az egyháziak előjoga volt hosszú időn keresztül Kezdetben a világi papok, a kanonokok testületéi, a székesés a társas-káptalanok adtak ki a világi bíróságok előtt is közhitelűnek elismert okleveleket. A legtöbb vitát, perlekedést kiváltó birtoklások, birtokjogok írásban való rögzítésére fó leg a birtokadományozások kezdetétől egyre nagyobb az igény a birtokosok részéről. Az írásbeliség emlékei elsősorban a királyi udvarban, vagy a kolostorokban a korabeli ügyintézés nyelvén, latinul íródtak. A kolostorok szerzetesi testületéi, a konventek, a káptalanok szintén foglalkoztak a felek kérése alapján, vagy királyi megbízáson alapuló közhitelű okiratok írásba foglalásával. A 13- század folyamán az országban kialakult hiteleshelyi szervezetben még eléggé szabályozatlan az oklevél-kibocsátás gyakorlata. I. Lajos változtatott ezen a hely- , zeten. Az ok- levéladás- nak fontos eleme a pecséthasználat, ugyanis egy oklevél csak akkor számított autentikusnak, közhiteit érdemlőnek, ha azt pecséttel is ellátták. A szekszárdi apátság, mint az ország egyik legtekintélyesebb kolostora hiteleshelyként is működött. A szekszárdi konvent múltjának megismerését Szakály Ferenc törté nésznek köszönhetjük. Tanulmányából megtudható, hogy a konvent a 13- század elején kezdte meg tevékenységét, amelyet János esztergomi érsek 1212-ből származó oklevele, az első hitelesnek tartott okirat is tanúsít. Viszont az első szekszárdi kiadású közhitelű okirat 1279-ből való. Részlet az oklevélből: „Mi, a szekszárdi monostor konventje adjuk emlékezetül mindenki számára jelezve, akit illet, hogy miután egyik részről Ná- nai Joachim, Farkas és Benedek, másik részről Ge- dekcs tolnavári hadnagy, Búdon fia Pál százados, Péter fia Péter várnagy, Miklós fia István és Mikos fia Gook Tolna faluból való tolnai várjobbágyok között az A szekszárdi konvent kiadásában Kovásznai Zombor özvegyének végrendelete 1313említett Joachim, Farkas, a jó emlékezetű Pál fia István és Benedek Görgényszeg nevű földje miatt per keletkezett és az jó sokáig elhúzódott, végül aztán személyesen A szekszárdi konvent mandorla alakú pecsétje megye ispánja velük együtt elmondta, olyan békés egyezségre jutottak, hogy a fentebbi várjobbágyokat az említett földet a Görgény víz azt érintő felével együtt az előbb megnevezett Joachimnak, Farkasnak és Benedeknek hagyták és hagyják a régi határok között örök jogon, örökölt földként; a régi határjelek mellett újakat emeltek. Kelt az Ur 1279-ik esztendejében”. (Évszázadokon át I. kötet, Tolna megye történetének olvasókönyve Szekszárd, 1978, 47. p.) Az idézett oklevél birtokügyben keletkezett, és pedig igen szerencsésen végződő, megegyezéssel záródó határvitát közöl Az oklevél különlegességét az adja, hogy nemcsak az első a fennmaradt oklevelek között, hanem az első olyan okirat is, amely a vármegye középkori első székhelyének, Tolnavárnak és várispánságának tisztségviselőiről tudósít. A hiteleshelyi működésről közel 500, a történeti kutatás számára jelentős forrásértékű oklevél maradt ránk. Az oklevél felépí- tettsége szigorú szabályokhoz, formulához kötött. A bevezető rész az oklevél kiadóját, az oklevél címzettjét, üdvözlést tartalmazta, majd következett az ügy érdemi része, leírása, megeró sítése, amelyet a dátum, a pecsét és a konvent tisztségviselőinek neve zárt. A konvent 1457-ig kizárólag kerek pecsétet használt hitelesítésre, ettől fogva pedig mandorla alakú, gazdag gótikus elemekkel díszített pecsétváltozat is megjelent elsősorban a pátenseken. A konvent által kiadott közhitelességű oklevelek magánjogi ügyekben készült bevallások, ügyvédvalló levelek, birtokjogi oklevelek, tiltakozó levelek, egyezséglevelek, vagy királyi, bírósági megbízásból született jelentések, azaz birtokba iktató levelek, határjáró levelek, tanúvalló levelek, idéző levelek stb... voltak. A mindenkori apát felügyelte a konvent közhitelű munkáját. A konvent főbb tisztségviselőinek, a perjelnek (prior), az őr- (custos) és az éneklőszerzetesnek (cantor) a neve szerepelt leggyakrabban a hitelesített okiratokon. Valójában a custos az oklevélkiadás irányítója. Az oklevélkészítés a kancelláriában a fogalmazásban, és a jogi ismeretekben jártas nótárius vezetésével történt, aki nem tartozott a konvent tagjai közé. A nótárius fizetett alkalmazottja volt a körülbelül 10 fős konventnek. A hiteleshely területi hatásköre Tolnán kívül Fejér, Somogy, Baranya, Bács és Bodrog vármegyékre is vonatkozott. A szekszárdi apátság konventje a 13- század végétől megszakítás nélkül 1526-ig fontos szerepet töltött be a középkori írásbeliség gyakorlatában. Sajnálatos, hogy a hiteleshelyi működéshez kapcsolódó okleveles anyag nagy része, a konvent levéltára megsemmisült valószínűsíthetően a mohácsi csata után a mezővároson átvonuló szultáni seregek pusztításakor. Csema Anna